Két évvel ezelőtt még nézőként csodáltam azokat, akik a szilveszteri buli után, újév napján, hidegben, néha hóban képesek bringára ülni és versenyezni. Nem is értettem mi motiválja őket. 1 évvel ezelőtt már kedvem lett volna, de hosszú volt az éjszaka, túl hidegnek éreztem az időt, és túl fáradtnak magam. Szurkoltam, fotóztam és a végére már sajnáltam, hogy nem indultam.

De a 2013-as BUÉK Kupa megtörte a jeget, legalábbis ami az elszántságomat illette, mert a hőmérséklet nem jutott el az olvadáspontig. Már decemberben tudtuk, hogy megrendezésre kerül a Jótékonysági BUÉK Kupa a Noé Állatotthonért. Jótékonysági céllal montizni az év első napján, szép év kezdet egy bringásnak.

Bár igyekeztünk időben indulni, de kicsit mégis sikerült elkalkulálni magunkat. Elég sok idő elment a nevezéssel – na, nem azért mert sok volt a papírmunka, csak mire mindenkit üdvözöltünk, legyártottuk magunkbak a rajtszámunkat, hosszadalmasabb lett, mint gondoltuk. Így bemelegítésre nem sok idő maradt. Összesen egy próba kört mentünk, viszont akkor még úgy fáztam (-6 fok volt), hogy a bringás mezen felül még magamon hagytam a kabátot, és a nadrágot is.

Szerencsére Kovács Sanyitól kaptunk kölcsön csapatmezt, amit még a rajt előtti utolsó pillanatokban felkaptunk (ezért utólag is köszönet!), és már indult is a Fire. A nagy lendület az első lejtő végéig tartott, mert az utána következő mászós részen megéreztem a bemelegítés hiányát. Így inkább elkezdtem egyenletesen forgatni, remélve, hogy hamarosan rendeződnek az izmaim és egyenletes köröket tudok menni. Mivel a lányok közül elsőként jöttem ki és nem láttam, hogy jönnének mögöttem bíztam benne, hogy az egyenletes tempó meghozza az eredményt és tudom legalább tartani tőlük a távolságot.

Az emelkedő végén legnagyobb meglepetésemre utolértem Hajtány Mikit – aki szintén első hivatalos versenyét kívánta teljesíteni a Merkapt Maraton Team SE színeiben – de kiderült, hogy nem én erősödtem meg ennyire, hanem a technika ördöge szólt közbe, így sajnos csak egy kört sikerült teljesítenie.

Nagyon sajnáltam, egyrészt azért mert ez lett volna az első olyan közös BUÉK kupánk, ahol a párommal mind a ketten tekerünk (részben valósult csak meg), másrészt azért mert az volt az egyik motivációm, hogy ne kapjak tőle kört. Így most Ő lett az, aki a pálya széléről fényképezett és szurkolt.
Sanyival ketten maradtunk a csapatból. Nála a technika ördögétől kevésbé féltünk, legalábbis olyantól nem, mint Mikinél, mivel a technikán már nem volt mit leharcolni:).

A harmadik körömön már jól éreztem magam, ami alatt még egy csapattagunk megérkezett szurkolni és fotózni Alex személyében, ami szintén nagyon jól esett. Az 54-55. perc környékén láttam, hogy ha kicsit jobban belehúzok, kijuthatok még egy körre, és miért is ne! Addigra két lányt már megfogtam és ezzel a hozzáállással sikerült a 6. kör végén Tóth Évit is elcsípnem. A célkapunál nagyon kiabáltak, hogy nyomjam neki, én pedig szófogadó vagyok, így 5 mp-cel a vége előtt kimehettem még egy körre. Összesen 1 óra 8 perces idővel, 7 körrel sikerült ezen a remek BUÉK kupán a lányok között első helyet szerezni.

Remélem, hogy egész évben ilyen jó hangulatú és magamhoz képest mindenképpen jó eredményekkel teli év áll előttem. A kezdés mindenképpen nagyon fellelkesített és már igazán várom, hogy elinduljon az igazi bringás szezon.

A szervezők kitettek magukért. Nekem nagyon tetszett a pálya. Minden induló (38 fő) kapott valamilyen ajándékot - Noé Állatotthonos bögre, kulacs, naptár formájában. Nem volt hiány forró teában, virsliben, zsíros kenyérben, sütikben és a végén még lencse levest is kaptunk. Nekem az első helyért járó jutalmam egy Cicavíziós póló lett :).

Beszámoló: Hudák Szilvia
Fotó: Bognár Tamás