AHICO Everest 2007 Expedíció

Klein Dávid és Várkonyi László, a Merkapt Maraton Team SE és a Merkapt Kft kiemelt támogatásával keltek útra, hogy a magyar hegymászás történetében először oxigénpalack használata és magashegyi teherhordók nélkül érjék el Földünk legmagasabb pontját, a Mount Everestet. (8850 m)

Egyesületünknek döntő szerepe volt abban, hogy a Merkapt Kft és az expedíció szervezői egymásra találjanak.

Klein Dávid és Várkonyi László a Merkapt SE mezében a Mount Everest Alaptáborában

Az AHICO Everest 2007 Expedíció a hegy északi oldalán, a tibeti normál úttal próbálkozott. Az expedíció március 29-én vette kezdetét, ekkor indultak a hegymászók Budapestről Bécs érintésével Kathmanduba. Nepál fővárosából április 2-án indultak tovább. Zhangmu, Nyalam (3694 m) és Tingri (4200 m) érintésével április 7-én érték el az 5300 méteren fekvő Alaptábort.

Az ezt követő bő egy hónap alatt a hegymászók folyamatos mozgással ingáztak, hogy a táborhelyeiket kiépítsék, amelyekre a csúcstámadáshoz és a visszatéréshez szükségük lesz, majd a szervezet regenerációjához szükséges pihenőkre az Alaptáborba, illetve az alá is visszahúzódtak. Április 22-én került kiépítésre 7000 méteren az 1-es tábor, majd újbóli visszatérés után 29-én, a 7800 méteren a 2-es tábor. Újabb alaptábori erőgyűjtés következett, majd többnapos lépcsőben a visszamászás a magasabban fekvő már álló táborokba. Május 7-én a 7800 méteren lévő 2-es táborban töltött éjszaka után, indultak Dávidék először 8000 méter felé.

1. alapábor (5300 m) - 2. előretolt alaptábor (6400 m) -
3. 1-es tábor (7000 m) - 4. A Mount Everest csúcsa (8850 m)
A hegymászóink még kiépítettek a 2-es tábort 7800 és a 3-as tábort 8300 méteren.

Miután 8150 méteren deponálják a 3-as tábort, május 8-án, pihenésre, regenerációra az expedíció visszatér a 4200 méteren fekvő tibei városba Tingribe, hogy néhány nap múlva elindúljanak az utolsó nagy útjukra..

Klein Dávid és Várkonyi László a május 21-én hajnal három óra fele indította meg a csúcstámadását, a 3-as táborból. A tervezetthez képest lassabban haladtak és így a csúcs elérése több időt vett volna igénybe, ami a visszatérést nagyon veszélyessé tette volna. Átgondolt, racionális és fájdalmas döntést hoztak, mikor a visszafordulás mellet döntöttek. Hiába voltak jók az esélyeik a csúcs elérésére, ha a visszatérés a biztonságos magasságon lévő táborba bizonytanná és elérhetetlenné válik.

A leereszkedés közben Laci úgy döntött, hogy a 22-én éjszaka tesz még egy kísérletet a csúcs elérésére, Dávid a gyomorproblémái miatt a levonulás mellett döntött és elindult az Előretolt Alaptábor felé.

Az újabb csúcstámadást a feltámadó, erős szél akadályozta meg, ami több oxigénnel mászó expedíciót is meghátrálásra kényszeríttet. Laci az egyetlen józan döntést hozta, amikor a visszavonulást választotta, hiszen a tény már önmagában is csodálatra méltó, hogy kb. 40 órán keresztül tartózkodott 8000 méter felett a halál zónában, oxigén és mindennemű támogatás nélkül. Megkönnyebbülten értesültünk mi is a döntéséről, mert egy vakmerő próbálkozásnak beláthatatlan és végzetes következményei lehettek volna.

Klein Dávid és Várkonyi László erőfeszítései és a tény, hogy 8600 méterig jutottak oxigénpalckok és magashegyi serpák nélkül, akkor elismerésre méltó ha a csúcs elérése nem sikerült. Dávid így fogalmazott: "Meg fogjuk csinálni, el fogjuk érni az Everest csúcsát oxigénpalack nélkül. Karnyújtásnyira volt, de nem szerettünk volna meggondolatlanul kinyúlni érte."

Az expedíció minden napjáról olvashat az expedíció eseménynaplójában.