Mivel a veszprémi beszámolómból már nem lesz semmi, büntetésből megkaptam házi feladatnak a salgótarjáni verseny összefoglalóját... :-) Na, jó ez nem teljesen van így, ennyire azért nem keménykezű a csapatvezetés. 

Sokkal inkább arról van szó, hogy az év végére kifogy az ember a jó kis szófordulatokból, nem jönnek a jelzők sem, hiszen a versenyélményeket már sokszor sokféleképpen megírtuk. Új dolgokat is nehéz már kitalálni, annak ellenére, hogy azért történik egy s más két verseny között is.

Márpedig történik. Jucus most már megjelöli a kerekeit, nehogy megint kérés nélkül vegye valaki használatba a a depóban, és szinte mindenki azt kérdezgeti, hogy "Láttad mit ment tegnap Nys?" Eddig csak a montis világkupát néztem, de ezek után már lassan a cyclocross versenyeket is követnem kell, hogy ne tűnjek műveletlennek. Drótos Andris már nem kap defektet, csak a kulacsa szökik el tőle jó messzire Alex jóvoltából, de ez már szinte semmiség. A "Fejes család" már teljes létszámban szurkol föl minket a legkeményebb emelkedőn azzal fenyegetve, hogy ha nem tekerem ki, megkerget Kávé, a kutya. Mellesleg újabb veszprémi bringaboltossal ismerkedtem meg az oda úton, és ha így haladok, a végén még majd ingyen kapom az alkatrészeket... Apró dolgok, de ezek összeadódva már nagyban befolyásolják a hangulatot. 

Nagyon jó érzés, amikor tele van a pálya széle ismerősökkel, barátokkal és szinte folyamatosan szurkolást hallasz annak ellenére, hogy valahol a mezőny legvégén rugdosod a pedált. Nekem sokszor ez szokott lenni a hét fénypontja. A vasárnap, amikor egy kicsit hősnek érezhetem magam. Nekem is megvan a saját jelmezem, csak nincsen palástja, és annyira izmos sem vagyok.

Történt más is: a tavalyihoz képest teljesen új pályát kaptunk, már-már montis nyomvonalat. Futottunk egyben 25 lépcsőfokot, majd másztunk még egy kicsit, csak az íze kedvéért, gyökerek között, fenyves erdőben. Már csak egy kis mocsár kellett volna, hogy Szlovákiában a szezonzárón érezzem magam. 

A másik fele a pályának szinte csak lejtőzés, van idő fújni egyet és kirugdosni a sarat a stopliból és majdnem orra esni az utolsó meredek részen. Jó volt újra Salgótarjánban lenni, mert volt zsíros kenyér is.

A csapatból Jucus töretlen lelkesedéssel vesz részt a versenyeken, Zé és Szabi most igazoltan maradt távol, ám Pásztor úr nagyon csöndben van, szerintem titokban készül valamire a csirkefogó, meg akar lepni minket Kerekegyházán. Ha sütit hozna, az lenne az igazi szerintem.

Pár régi ismerős is előbukkant, Zudor Imi a sok fényképezés után ismét bringára ülhetett és hozta a stílusát, miszerint a lánc azért van, hogy tépjük, nyikorgassuk, a gumi meg azért, hogy csússzon a kanyarban. A fék meg ugye tudjuk kinek való. Jó látni, hogy nem kopott semmit a tudása ennyi kihagyás után, ő már sosem változik meg, nem fogja kímélni a technikát, amíg csak él.

És ez így van jól. Bohóckodtunk megint egyet, néha eljöhetnétek ti is. Két hét múlva újabb forduló Balassagyarmaton, talán most majd Andris kibírja a csokimikulás majszolást, amíg leér a dobogóról.

Beszámoló: Szántai Vecsera Bálint
Fotók: Káldi Tamás, hegyibringa.hu