Nekem, mint újdonsült cyclocrossosnak minden pálya új, de most kivételesen az első alkalommal rendezett LOcarGO Veszprém Cross az összes bringásnak ismeretlen terep volt. Kis utazó csapatunkkal (Manka, Fityisz, Danó Peti) 9 óra előtt már meg is érkeztünk a tett színhelyére. Hogy mi vagyunk az elsők gyorsan felismertük, még a rajt/cél terület sem állt készen, a nevezési sátor is építés alatt volt, illetve az öltözőt is még akkor szeparálták női/férfi részlegre. A pálya viszont már teljesen kijelölve, még az utolsó különleges mesterséges akadályt készítették elő a szervezők (erről kicsit később).

Folyamatosan érkeztek a versenyzők, hamar ki is alakult egy beszélgetős, sztorizgatós bandázás, gyorsan átbeszéltük kinek hogy telt az előző estéje, ki mennyire érzi fittnek magát a versenyhez, majd átöltöztünk, hogy megnézzük, mit rejteget mára a pálya. 

Alapvetően egy park területén bringáztunk, ahová hétköznap a helyiek valószínűleg kutyát sétáltatni járnak zömmel, merthogy a jelek igencsak ezt mutatták. A kutyagumikon át (hála Mankának ezt már latinul is tudjuk, hogy Canis Merga) az óriási gödrökön - melyet valószínűleg szintén a négylábúak „építettek”- keresztül vezetett az útvonal. 

Az elején kb. 150 méter aszfaltozott járdán mentünk majd két S kanyart követően rövidebb egyenes majd balra a játszótéri homokágyba. Ez többeknek gondokat okozott, de Szalma Csabi tanácsára hallgatva - miszerint lendületből pörgetősen vegyük -, sikerült jól abszolválni. Újabb kanyargós szakasz, és a dupla akadályhoz érkeztünk, utána egy pici fel majd jött a verseny legérdekesebb része a mesterséges akadály, ami a verseny egyediségét is megadta. Raklapokból épített lépcsőn kellett feljutni egy teherautó platójára, visszapattanni a nyeregbe, végigtekerni rajta és rámpán le a járműről. Ekkor érkeztünk el a „csigába”, azaz először balra-balra kanyarodva betekeredtünk és egy S kanyarral visszafordítva kitegerektünk. Ezután már csak egy szinte egyenesnek mondható szakasz következett, melynek nehézséget az igencsak rázós, gidres-gödrös talaj adott.

A futamok hossza, időpontja minden versenyen megegyezik, így 11:00-kor indultak Férfi U15, Férfi és Női U17, Férfi master 3, Hobbi férfi, utánuk 11:45-kor jöttünk mi nők, a master 2 és U19 férfiakkal és 13:00-kor Férfi U23, Férfi felnőtt (Elit) , Férfi master 1, itt Buki és Imre Szabi képviselte a Merkaptot.

A rajtunknál 11 női versenyző toporgott a körülbelül 5 °C fokban, a létszám soknak és nagy előrelépésnek mondható az elmúlt évekhez képest. Ezúttal Benkó Barbi olimpikonunk is részt vett a hazai megmérettetésen, így Dósa Esztinek (az előző versenyek magabiztos győztesének) akadt ellenfele, akivel küzdhetett. Újoncként vett részt a viadalon Cseh Roni, aki a 2 héttel korábban az Ózdon szervezett versenyre eljött szurkolni, ám akkor még nem gondolta, hogy ez lesz a vége és ő is krosszozni fog.

A rajt után megindult a tömeg, de sajnos (ahogy szinte mindig lenni szokott) az első S kanyarnál a mezőny végére egyre nagyobb dugó alakult ki. Ennek én is részese lettem, így női versenytársaimtól le is szakadtam. Az első körnél még a homokágyban is elég nagy tumultus volt, így jobbnak láttam bringáról leszállva végig futni rajta. Ekkorra már látótávolságon kívül is voltak az előttem haladó lányok, szinte egyedül maradtam és csak a gödrökkel küzdöttem végig.

Az akadályt önmagamhoz képest már sokkal jobban sikerült vennem, mint az Ózdi versenyen, így annak ellenére, hogy maga a pálya nem annyira feküdt nekem a rázóssága miatt, azért ért pozitív élmény is. Benkó Barbi az 5. körnél lazán lekőrözött, ránézésre úgy tekert mintha ő még csak most melegítene, és neki nem is lennének gödrök a pályán. A technikai zónában Alex szurkolt és frissített, melyet ezúton is köszönök. Végül 6 kör megtétele után számomra véget ért a verseny, most kivételesen annyira nem is bántam, hogy nem kell több körre kimennem. 

Női kategóriában Benkó Barbi majdnem egy teljes kör előnnyel az első helyen végzett, utána Dósa Eszti gurult be, a dobogó harmadik fokát pedig Orosz Anitának sikerült megcsípnie. Gyors levezetés után, forró vizes zuhanyt vehettünk, ami nagyon jól esett ebben a hűvös időben. Nem sokkal később már ott álltunk a pálya szélén és szurkoltunk az egy órakor rajtoló futamban versengő Bukinak és Imre Szabinak.

Várjuk a fiúk beszámolóját...

Beszámoló: Bartos Judit
Fotó: KeZso, Enyedi Ferenc, Sáska Zoltán, hegyibringa.hu