Ismét száz fölötti volt az indulók létszáma a SuperCross soron következő, második futamán, amely Ózdon került megrendezésre, a tavalyi, 95 fős indulói létszám idénre 116-ra ugrott, ami jól jelzi a szakág népszerűsödését és a versenysorozat létjogosultságát.

A Merkapt SE-ne belül is megfigyelhető ez a folyamat, hiszen tavaly egyedül Buki képviselt minket a SuperCross futamokon, azonban idénre Juci, Szabi és Zé személyében harcostársak is csatlakoztak. Az alábbiakban egy egyik új beszálló, Keczkó Zoli élményeit olvashatjátok, akinek ugyan nem volt zökkenőmentes a futama, de ismét értékes tapasztalatokat gyűjtött.

Már nagyon vártam ezt a versenyt, mert a két korábbi cyclocross próbálkozásom során, Albertirsán és Kazincbarcikán nagyon megszerettem a bringázásnak ezt a formáját. Elég korán indultam, mert kicsit bonyolult és hosszadalmas volt az utazás, ugyanis Budapestről egy halásztelki kitérővel jutottunk el Ózdra. Azonban még így is elég korán megérkeztünk, ezért volt idő szocializálódni. Átöltözés után indultunk a pályabejárásra, ahol rögtön nyilvánvaló lett számomra, hogy jobban fog tetszeni a pálya, mint a kazincbarcikai, mert technikásabb és jóval kevesebb volt benne az erő elem.

A csapatból most rajtam kívül csak Jucus vett részt a futamon. Sajnáltam, hogy Szabi nem tudott jönni, mert úgy éreztem, hogy kifejezetten feküdt volna neki a pálya. A nyomvonal kifejezetten élvezetesre sikeredett. Sár nem volt, inkább a fárasztó gyurmából akadt rajta rendesen, leginkább a pálya középső részén. Az akadályokból volt egy dupla, egy kis valamint egy nagyobb lépcsősor és a szokásos huplik.

A rajt a stadionból indult, itt szépen beálltam hátra tisztában lévén az erőmmel. Egy gyors kör a stadionban, majd ki a pályára, ahol az első kapunál a szokásos tumultus-jelenet alakult ki, majd elkezdődőt a verseny. Gyorsan megtaláltam a helyem Ecsedi Peti mögött, majd pár száz méter múlva úgy gondoltam, megy ez gyorsabban is és megelőztem. A harmadik körig tartottam is magam és néha Jucusnak is oda szóltam biztatólag, aki Peti előtt-mögött jött kb. ugyanabban a tempóban, mint én. 

Ebben a körben már kb. 20-25 mp előnyöm lehetett mikor jött Malör, a macska. Gyakorlatilag annyit történt, hogy az első váltóval váltottam egyet fel, azonban a létező legrosszabb helyen, közvetlenül egy pukli előtt, a gyurmás rész közepén, így nem tudtam felgyorsítani és a pukli tetején megálltam. Leváltottam, de természetesen nem rakta le a láncot, így bénáztam még egy ideig, ekkor elment mellettem Peti és Jucus is. Kicsit összeomlottam lelkileg mert idáig olyan szépen ment minden, aztán elkezdtem tekerni és beértem, majd vissza is előztem őket. Azonban ez nem tartott sokáig, mert megint jött a gikszer és a kisebbik lépcsőnél a nadrágom beleakadt a nyeregbe, amivel gyakorlatilag belőttem a bringám a lépcsőbe, míg én a szalagok közt landoltam. Rögtön felpattantam és mivel láttam, hogy jön valaki elrántottam a bringám az útból, sajnos a sporttárs elé, így ő is kiesett a ritmusból és a következő akadálynál ő is perecelt.

Sajnos ennyi még nem volt elég és volt még egy kisebb és egy nagyobb kicsúszásom, valamint egy lassú defektem is az utolsó körre, ami miatt vissza vettem mert igencsak kolbászolt a bringa hátulja. A lényeg azonban az, hogy befejeztem a versenyt, amit a nehézségek ellenére végig élveztem.

Pelikán Janiéktól kört kaptam, így nekem is spóroltak egy kört. Jucus is adott 14 mp-t. Ismét sokat tanultam. A legnagyobb tanulság azonban az, hogy cyclocossra jobban fel kell készülni mentálisan, mint a maratonra mert ez versenyforma annyira intenzív, hogy egyszerűen nincs idő pihenni és minden döntést gyorsabban kell meghozni. Az egyenesekben maximumon teker az ember, a sűrűn egymásután jövő kanyaroknál meg mindig határon kell menni ha magunkhoz képest jól akarunk teljesíteni. Viszont megnyugtató, hogy hiába estem háromszor, még egy karcolásom sem lett.

Amit mindenképpen meg kell még említenem az ózdi verseny kapcsán, az a kulturált öltözési és meleg vizes zuhanyzási lehetőség volt. Mindennel együtt csillagos ötös jár a szervezőknek!

Beszámoló: Keczkó Zoltán
Fotók: Káldi Tamás, Sáska Zoltán, Babka Szabolcs