Bő egy éve kezdődött minden, amikor útban a szlovákiai szezonzáróra Laci felvetette Bölcske, egy Tolna megyei község tervét egy mountain bike verseny megrendezésével kapcsolatban. A terveket tettek követték, aminek az eredményét szombaton (azt gondolom) mindenki élvezhette.

A Mátra maraton befejeztével a legtöbb bringás fejében véget ér a szezon, ezért is volt öröm, hogy a 2012-es TakarékPont Mountainbike Challenge kilenc állomásos sorozatának utolsó állomása még hátravolt. Irány tehát Bölcske, amely - ahogy a beharangozóban is hangzott -, szűz terület a bringások térképén.

Szombat korai kelés, pakolás és picivel több, mint egy óra után megérkezés. Gondosan előkészített jelölések fogadtak, melyek jól jelölik a versenyközpont helyét. Megérkezéskor kezdett rajzolódni a helyszint szolgáló pincefalu tényleg nem mindennapi látképe. Külön örömömre szolgált, hogy Jucus, Szabi, Balu, Buki és Alex mellett rengeteg ismerős arc készülődött és már akkor látszódott, hogy népes sereg fog felsorakozni a rajtvonalon. 

A verseny a külön értékelt cyclocross futammal, amelyen Jucus is részt vett, a hamarosan rajtoló Supercross-sorozat felvezetése is volt egyben, ami különösen színessé tette a rendezvényt. Látszódott, hogy többen már az őszi–téli szezonra készülődnek testben, technikában és fejben is. A három rajt (29 és 50 km-es maraton és 50 km-es cyclocross futam) mindegyike felvezetéssel indult. Egy rövid bölcskei nézelődés után engedték szabadjára a mezőnyt. 

Innen, mint rövidtávos résztvevő, próbálom visszaadni az élményeket. A rajt után közvetlenül kettő boly, egy ötös és egy hármas (melynek én is tagja voltam) lógott meg a tömegtől. Az első perctől kezdve nagy tempó és üldözés alakult ki. A mi hármasunk folyamatos váltások mellett haladt az első ötös után. A pálya változatosságát jelentette a változó talaj valamint a hosszan elnyúló emelkedők. Az én szempontomból 12 km környékén adódtak némi izgalmak, amikor a kulacsomat a pályán elhagyva (bénáztam) okoztam magamnak és a mögöttem haladó versenytársnak felesleges izgalmakat. Magamnak a folyadékpótlás hiánya miatt, a mögöttem haladónak pedig a felesleges akadály kidobásáért mivel igencsak a kerekemen közlekedett.  

Pár pillanattal később megnyugodva haladhattunk tovább a hosszútávosok végét utolérve, akiket Buki kísért záró bringásként. Ezúttal is köszönet neki, hogy a többieknek előre jelezve segítette az elhaladásunkat. És ha már szóba jött Buki: ezen a napon ismét tanúsította, hogy minden körülmények között lehet rá számítani, most ugye, mint záró ember segítette Laci munkáját a szervezésben (és a csapat vezetésében fontos szerepet vállal – a szerk.).

A további kilométerek viszonylagos nyugalomban, megbarátkozva a kulacsmentességgel teltek. A hármas csoportunk rövid kikérdezése után tudatosult bennem, hogy egy fiatalabb, és egy idősebb versenytárssal vonatozom, mászom, a Bölcske környéki terepen. Ennek annyi eredménye azért lett, hogy nem görcsöltem a pozícióért. A hátralévő szakaszon ketten maradtunk, ekkor kezdett tudatosulni bennem, hogy talán egy jó eredmény is kisülhet ma. Mögöttünk továbbra sem zárkózott senki, így folytatva a megkezdett jó tempót, haladhattunk tovább. 

A kilométerek múlásával érkeztünk meg újra a pincefalu területére, ahol a kedves szervezők még tartogattak nekünk izgalmakat egy kis mászás keretében, ami közvetlenül a rajt- cél terület mellett volt található. A mászást letudva, szinte már csak be kellett gurulni a célba, ahol az összetettben addig összesen hatan haladtak át előttem, így a kategóriában második lettem. 

Eredményes napon vagyunk túl, hiszen csapatunk minden távon érmet szerzett – bár Szabi egy jobb helyezésről hatalmas csatában csak milliméterekkel maradt le -, valamint sikerült elvennünk Bölcske - kerékpáros értelemben vett - szüzességét is. A verseny méltó befejezése volt a szezonnak és tökéletesen illeszkedett abba a szellemiségbe, amit a Challange sorozat képvisel. A versenynek hála egy szép helyet, kedves embereket, ismertünk meg. 

Köszi Laci, köszi Bölcske!

Beszámoló: Háden Tamás