2009 után idén második alkalommal került megrendezésre gyöngyösfalui Holdfény Ligetben a 10 órás verseny. A csapatunkat az egyéniben induló Halász Anna képviselte a hangulatos eseményen.

Szeptember első hetében értesültem a versenyről, úgy voltam vele, ez megfelelő lezárása lehet első endurance szezonomnak. Péntek este utaztunk le Lukácsházára, hogy rá tudjuk pihenni a másnapi megmérettetésre. Reggel csípős időre ébredtünk, de az időjósok ideális montis időt jósoltak, így reménykedhettünk a kellemesebb folytatásban. Az elsők között értünk ki a versenyközpontnak is helyet adó parkolóba.

Fél 8 után kezdődött el a nevezés, ahol gyorsan megkaptuk a rajtszámot és a kalandparkba belépésre jogosító karszalagot. Gyors átöltözés után nyeregbe pattantam és lecsekkoltam a verseny lényegében egyetlen mászását, ami első próbálkozásra simán középtányérosnak tűnt. A rajtjel 5 perc csúszással 8:50-kor dördült el. Hátra álltam be, ahova a szólósok nagyja, mivel hosszú nap várt rám, nem a rajton múlik a végeredmény.

A pálya középső „tech-szekciója” lényegében egy kiszalagozott quad-pálya volt, ahol tökélyre fejleszthettük a kanyarodási tudásunkat. Plusz nehézséget csak egy alagút okozott, ahol csak a kormányon feküdve lehetett átjutni fejvesztés nélkül.

A taktika egyszerű volt: középtányéron megrakni a nagy mászást, persze a pulzusra végig figyelve, nehogy idő előtt utolérjen a „kalapácsos ember”. Az idő szépen melegedett, lekerült a „kartyű” és a szélmellény is. Sikerült köröket adni a szólista lányoknak, de nem tudtam pontosan mennyivel vezetek. 

Félidő körül kiderült, hogy ha nem rogyok meg és nincs technikai gubanc, akkor odaérhetek az elejére. A bokaszalagjaim már fájtak a középtányéros pedálmasszírozástól, így inkább kistányéron pörgetve másztam. Az idő múlásával a pályán egyre nagyobbak lettek a kifékezés miatti gödrök és buckák, a tenyerem és a derekam egyre kevésbé bírta a rázkódást. Teltek az órák, de meglepő módon továbbra is sikerült egész dinamikusan mozognom a nyeregben. 8 óra körözés után benyomtam az aktivátort és elkezdtem gélezni, addig próbáltam viszonylag emberi táplálékkal menni, nehogy a gyomrom idő előtt bekrepáljon. 

Utolsó órában már csak biztonságit mentem, hogy egyben beérjek és felállhassak a dobogó legfelső fokára. A célba érkezéskor nagy volt az öröm annyira, hogy majdnem sikerült a chipszőnyegen perecelnem egyet…

A befutó után gulyásozás majd eredményhirdetés következett. Pletykálták verseny közben, hogy nem lesz külön női szóló érékelés, de legnagyobb örömömre nem így lett… 

Nagyon sokan szurkoltak a versen közben nekem, ami nagyon jól esett. A párom is indult a viadalon, így tudott nekem segíteni, mind a taktikát tekintve, mind mentálisan, ami életmentő volt. A pálya és rendezés is kifogástalan volt , ha jövőre is megrendezik a Holdfény Ligetben a 10 órást, akkor rajthoz szeretnék állni ismét, remélhetőleg akkor már még több rutinnal a hátam mögött.

Beszámoló: Halász Anna
  Képek: Benkő Ferenc, Hentesy Péter, Bolla Gábor