uKellemes időjárás fogadta kegyeibe a szeptember 8-án, szombaton, immár harmadik alkalommal megrendezett Fehérkő-lápa Hillclimb hegyikerékpáros időfutam és terepfutóverseny résztvevőit, mely egyben a TakarékPont Mountainbike Challenge nyolcadik állomása is volt. Az idén a szervezők egy új útvonal várták a technikásabb és a magasabb nehézségi szintű pályákat kedvelő sportolókat, mindamellett a régi, már jól megszokott útvonalon is zajlott a viadal.

A versenyről Wágner Balu formabontó beszámolóját olvashatjátok:

Ébresztőóra - fél hat - kelni kell - a kocsinál vagyok.
Veszprém – hátsó ülés – nulla hely - legalább olcsó.
Zsibbad – 5 perc nyújtózás - zsibbad - autópálya vége.
Miskolc – Diósgyőr – Majláth – Berekalja – satufék.
Balra be - táblázva van - ott vagyunk - zizegnek.

150 perc múlva rajt – várok – nézelődök - nevetek.
140 perc - egy citromos sör – belehúzok - boldog vagyok.
130 perc – még egy citromos sör - többet vigyorgok.
50 perc - lassan bemelegítek - szétnézek a vár környékén.
20 perc – visszaértem - tovább kell gurítanom magam.
2 perc - depó - szimpatikus Balaton Team - kérdeznek a múltról.

RAJT! – megyek – nyomom - fejem lent – tovább - még többet.
Akarom - erősebb fokozat – emelkedik – próbálom a határaim.
5 perc - max. pulzus - tüdőm KO - lábam nulla - fejem lefelé néz.
10 perc – elágazó - fejem lefelé néz – balra - vagy jobbra?
11 perc - táblát nem nézem – balra - nyomom erőből.
13 perc - rossz az út - ismeretlen - valami nincs rendben.
15 perc - lejtő - baj van! - emelkednie kellene - senki sem jön.
Ez vagyok Én..

Visszapörgetem a videóm.
A képen nem hátrafelé megyek, megfordulok.
Újból a rajtban - Balaton Team időmérés összepakolva.
Szerencsém van, még egyszer mehetek..
Elrajtolhatok - magamban vigyorgok - megeszik a gulyást!
Rákapcsolok - idegből rugdosom a pedált - felértem - itt vagyok.
Nyolcadik – megvártak – rendesek - van gulyás is.
Mosolygok - Hunya szpíkerünk defektre gyanakszik.
Válaszolok - ELTÉVEDTEM!
Együtt nevetünk.

:-)

Nagyon jó volt a verseny, bármit dobott a sors nekem ezen a napon, fejben nem adtam meg magam és visszagurultam újra nekirugaszkodva a kihívásnak. Megszűnt minden a bringára ülve, csak a barátok, a természet és a szabadság maradt. Érzem, hogy ez kell nekem.

Köszönök mindent a csapatomnak, a barátaimnak és a támogatóimnak.

Beszámoló: Wágner Balázs
Fotó: Orliczky Attila