Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
24 órás verseny: drámai csatában lett meg a legfényesebb érem

Elérkeztünk a hegyikerékpáros szezon egyik meghatározó eseményéhez, a 24 órás Mountainbike Váltóversenyhez, mely egyszerre szól a versenyzésről, taktikázásról, kihívásról, bulizásról, csapatépítésről. Idén 12. alkalommal rendezték meg a viadalt, amelynek ezúttal ismét a zánkai gyermek és ifjúsági tábor adott otthont.

A tavalyi évhez képest annyi változás történt, hogy a rajtközpontot egészen közel a Balaton partjára tették, ami persze teljesen új pályakijelölést eredményezett. A bringások több lehetőség közül választhattak, a legelszántabbak egyedül vágtak neki (6 nő, 19 férfi), a mezőny nagy része 6 fős, vegyes (27), férfi (47) illetve női (3) csapatokban indultak,a licensszel rendelkezők az elit kategóriában (13), de voltak szép számmal résztvevők a 2 fős, duó kategóriában is (23). Még egy szó egy állandó mumusunkról, az időjárásról: idén sárra, dagonyázásra nem panaszkodhattunk, igazi nyári kánikula volt, még éjszaka sem kellett elővenni a meleg ruhadarabokat kellemes éjszakánk volt, egy kis meglepetéssel tarkítva, de erről kicsit később. 

A csapatunkból egy női, és sajnos végül csak egy férfi csapatot tudtunk kiállítani. Ezúttal volt egy főmenedzserünk Buki személyében, aki nem a pályán, hanem annak széléről támogatott bennünket. Nagy köszönet érte, óriási segítséget kaptunk. Ő volt az a biztos pont, aki mindennel tisztában volt, időt mért, frissített, szurkolt, bármi kellett intézte, még éjszaka is talpon volt. 

A női csapat beszámolóját Anna vetette a virtuális papírra:

Pénteken este 8 óra magasságában érkeztünk meg a Zánkai ifjúsági és gyerek táborba. Ekkor már nagyon sok csapat elfoglalta a helyét, mindenki kialakította a kis bázisát. Akkor tudatosult bennünk, hogy nem lesz egyszerű helyet találni. Még nem lehetett tudni, hogy merre megy a pálya nem volt kiírva ezzel kapcsolatosan semmilyen információ. 21 óra körül a csapat többi része is megérkezett, Alex, Buki, Orsi, Jucus, Zita, Tomi, Keckó Zoli, így egyesítettük erőinket és egy gyors terepfelmérés és egy kis leleményesség után meg is találtuk a legjobb helyet a pálya mellett a váltóközponthoz közel. Felállítottuk a csapatsátrat, az erdőbényei „baleset” után (akkor egy kisebb szellő elrepítette) ezúttal nagy gondot fordítottunk a megfelelő kibiztosításra. Az este nyugisan telt: pizza rendelés, iszogatás. Én az alvásra voksoltam, mert eléggé fáradt voltam az aznapi fél 4 es kelés miatt. 

Szombat reggel 8 óra körül kezdett mindenki éledezni, lassan beindult az élet. Kíváncsian merészkedtünk ki, megnézni mi is vár ránk a következő 24 órában. A pálya első 100 méterén volt egy „letörés”, ami kevésbé gyakorlott bringásoknak nehézséget okozott - de talán nagyobb volt az ijedtség-, utána egy rövid aszfaltos mászás majd egy, a tarlóban lekaszált csiki-csukis rész következett, kisebb szinttel, majd újból egy kis aszfalt ahol rövid idő alatt nagyon jó kis tempót lehetett elérni. Utána fel a dombon - kb. 200 méterrel odébb, ahol az elején a letörésen jöttünk le,- majd egy gyors egyenes a fák árnyékában és már a rajt/cél területen voltunk.

A pályabejárás után nem volt mindenkinek őszinte a mosolya. Elsőre nem volt kellemes végig zötykölődni a gidres-gödrös szántóföld szerű dombokon. Egy kör kb. 3 km hosszú volt, és mivel nagy emelkedőket nem tartalmazott elég „gyors” pálya lett. A csapattaktikát is sikerült megbeszélni, ami hirtelen abból állt, hogy mivel minél gyorsabb köröket szeretnénk menni, meglátjuk, hogy 3 vagy 4 kör jön ki az energiánkból, ill. a váltások sorrendjét is átbeszéltük, mely a következő volt: Jucus, Anna, Zita, Emő, Orsi, Enikő. A bringák már rendben voltak, már csak a déli 12 órát vártuk nagy izgalmakkal.

Versenykezdést a Jucusra bíztuk, a fiúk csapatából pedig Tomi vállalta. Megkezdődött a visszaszámlálás és 12 órakor az elmaradhatatlan Fire-re megindult a menet. Jucus a második kör megtétele után kiszólt, hogy 3 kört megy, ekkor kicsit mindannyian meglepődtünk, mert ez azt jelentette, hogy kb. 30 percet van kint egy ember, így mindenkinek csak 2,5 óra pihenő marad. Ekkor tudatosult bennünk, hogy ez nem lesz sétagalopp. A 3. kör végén 2 perc előnyünk volt a Száguldó Virágokkal szemben, utánuk következtek a Pedálkirálynők.

A pályán lévő por illetve izzasztó meleg mindenkit megviselt. De előnyünket sikerült tartani, sőt kicsit növelni. A második és harmadik hely felcserélődött, és Virágok hátracsúsztak. Én személy szerint a Pedálkirálynőktől tartottam a legjobban, mert ott senkit nem ismertem, a Virágok csapata, és tagjai már sok versenyről ismert volt számunka. A meleg nem hagyott alább, sőt egyre elviselhetetlen. Szép sorjában váltottuk egymást, már egy jól együtt dolgozó gépezetként sikerült egy egyenletes tempót nyomnunk. 

A naplementével egyre izgalmasabb volt a pálya, kezdtük megszeretni a zötykölődős tarlóst is, és egyre jobban élveztük, annak ellenére, hogy egyre több olyan rész volt, ahol köveket forgattak ki a gumik a laza talaj miatt, és néhol a kicsúszás veszélye is fennállt. Sötétedéskor átálltunk a 4 körös futamokra, hogy kicsit többet tudjon mindenki pihenni. Előkerültek a fejlámpák, pontosabban már szinte reflektornak minősülő világító eszközök. Éjszaka én a biztonsági tekerésre hajtottam. Sajnos nekem a 4 kör nem jött ki jól, mert körülbelül a második köröm végén egy holtpont jött rám,de tudtam, hogy ki kell bírni ezt a pár kört. A portól nem láttam semmit, dekoncentrálttá váltam, már- már olyan fáradság jött rám, hogy a kanyarokban nem tudtam ideális nyomon menni. Nem is hittem el, mikor közel voltam a váltáshoz, hogy végre alhatok kicsit.

Hajnal fél 2 felé a távolban villámlást láttunk, ekkor még reménykedtünk benne, hogy elkerül minket a vihar. Nem telt el sok idő, feltámadt a szél. Épp Enci volt kint a pályán mikor, a villámok mellé már égzengés is társult. Nem volt túlságosan bízató ez az időjárás, ezért a szervezők biztonsági okok miatt felfüggesztették a versenyt, nem hagyhatta el már versenyző a rajt/cél területet. A kint lévő emberek sorra érkeztek. Enikő miatt aggódtunk kicsit mert nagyon el kezdett esni, de szerencsésen ő is bejött. Jucus mindez idő alatt várt arra, hogy végre elindulhasson a verseny. Pihenni persze nem nagyon tudott. Fél 4 magasságában felzördül a hangfal, hogy 4 órakor pályanyitás, folytatódhat a verseny. Lassú rajt volt, de jobb is, mert a letöréses részen ha átengedik a teljes mezőnyt, abból sok esés lehetett volna.

A pálya állapota szerintem sokkal jobb lett, mint a vihar előtt, végre láttam merre kell menni. Reggel 7-8-ig mentük 4 körös etapokat. Ez idő tájt derült ki, hogy a mögöttünk lévő csapatok az éjszaka folyamán folyamatosan dolgozták le a hátrányukat, amit mi először nem nagyon értettünk, mert nem volt semmi technikai problémánk, vagy ami hátráltatna. Nem volt mit tenni, fel kellett kötnünk a gatyánkat és még egyszer át kellett beszélnünk, hogy mit hogyan csináljunk. Ekkor a Pedálkirálynők álltak az élen, utánuk a Virágok majd 3. helyen mi. Azt beszéltünk meg csapaton belül, hogy áttérünk a 2 körös gyors váltásokra. Mindenki rótta a köröket, de valahogy előnyt nem tudtunk szerezni, egyre jobban fogyott mindenkinek az ereje.

Az utolsó 4 órában volt olyan pillanat, amikor mindhárom női csapat 2 percen belül volt. Nagyon kiéleződött a verseny. Egyik csapat sem adta könnyen pozícióját. Az utolsó két órában megbeszéltük, hogy én illetve Jucus megpróbálunk beleadni apait-anyait, akár sűrűbben is kimegyünk kis előny szerzés miatt, Orsi és Zita pedig mindent megtettek hogy tartsák a pozíciónkat és közben kicsit tudjunk pihenni. Én ezeken a körökön már nagyon a végemet jártam, ideges voltam nagyon, a pulzusom sem akarta már az egészet, de a lábam még bírta. A meleg nem zavart, már csak az éltetett, hogy be kell hozni a csapatot. Már mindenki az erején felül teljesített. Zita fájó veséje ellenére még bevállalt egy gyors kört, hogy a végső harcra több energiánk legyen. Ahogy vártam a váltást a zónában már remegtem, mint a kocsonya, még egy gélt ettem, de már félve, mert nem akartam, hogy ez legyen a baj.

Ekkor már Virágok voltak az első helyen, mi kb. 1,5 perces hátránnyal mögöttük. Az utolsó két körömön mindent beleadtam, amit csak tudtam. a pályán messziről ordítottam, hogy engedjenek el mert nagyon sietek. Az utolsó sprint laposabb részen, Jucus már ott várt zónában. Jucus tekintetén lehetett látni, hogy ő mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ledolgozza a hátrányt. A második kör végén a hátrányunk már csak 5 mp körül lehetett, ekkor a virágok csapata váltott, Jucusnak újból „elgurult a gyógyszere” és rákapcsolt. 

Utolsó körben fej–fej mellett mentek el a csapat sátor előtt, nem tudtuk ki bírja tovább, de végül 10 másodperccel Jucus tűnt fel a célegyesben. Extázisba került mindenki, nem hittük el, hogy mégis sikerülhet. Szegény szinte be sem ért, de már rohantuk oda hozzá. Itt már nem bírta senki sem száraz szemmel, örömünkbe sírtunk mindannyian.

Kemény meló volt, de megcsináltuk. Ezen a versenyen nem volt vesztes csapat, mert mindenki emberfeletti módon küzdött. Leírhatatlan élmény volt, ilyen izgalmas versenyen még nem vettünk részt. Köszönjük a Virágoknak hogy méltó ellenfelekre találtunk bennük, és az (eddig ismeretlen) Pedálkirálynőknek, akik szintén izgalmassá tették ezt a 24 órás küzdelmet.

Eredményhirdetés után, gyors táborbontás, majd búcsút vettünk egymástól és ettől a felejthetetlen 24 órától.

Köszönöm a csapatnak ezt a jó kis versenyt, s persze Bukinak, hogy megint sikerült maradandót alkotni.

u.i.: A 24 órás versenyről és a három lánycsapat küzdelméről fantasztikus beszámolót olvashattok Marossfy Dani bloglában, aki az évtized versenyének titulálta a csatát és az "ellenfelek" szemszögéből meséli el a történteket...

Beszámoló: Halász Anna
  Képek: Kenyeres Zsolt(KeZsó), Alex, Borsa Miklós

2012.07.30 14:45:34   |   Vissza
1. Alex 2012-08-09 12:40:22
Gratulálok itt is! Fantasztikusak voltatok! :*

Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set