Ezer induló állt rajthoz a 12. alkalommal megrendezett Bükk Maratonon, hogy a három választható táv (93, 58 és 37 km) valamelyikét teljesítse. Nem mellékesen a futam volt hivatott dönteni a maraton Országos Bajnokság helyezéseiről is. A csapatunk 12 fővel vett részt az eseményen, a versenyről Pásztor Laci számol be.
93,8 km, 2448 méter szint, 5 óra 26 perc menetidő és rekkenő hőség: röviden így tudnám leírni az idei Bükk Maraton hosszútávját.
Idén nem akartam kihagyni ezt a versenyt és ezt nem is bántam meg, hogy elindultam. Szerencsére a csapatból szép számmal jelentünk meg, ez tovább fokozta az örömömet. Rövidtávon Jucus, Brigi, Gábor, Balu, Szabi és Háden Tomi, középtávon Anna, Miki, Dala, a hosszútávon Alex, Buki és én álltunk rajthoz.
A hosszútáv korai rajta miatt korán indultunk Budapestről (Juc, Tomi, Bencz Zoli és én) és már fél 8 körül meg is érkeztünk a verseny helyszínére. A sátorállítást és az új bringatartó állvány (amit utólag is köszönünk szépen Jucus apukájának!)összeállítását követően gyors készülődés következett. Közben szépen szállingóztak a csapattársak is, majd’ mindenkivel tudtam pár szót váltani..
A beszólításokat követően felsorakoztunk mi is a starthoz. Buki mellé álltam, mert sosem lehet tudni, mivel lepi meg az embert, jobb szemmel tartani a fiatalságot. :-) A rajt után aránylag nyugis tempóban kezdtem el haladni és szinte már szokásnak tekinthetően Buki jött mögöttem. Még beszélgetni is volt időnk a többiekkel, mert a nagy melegre való tekintettel senki sem akart nagyon sietni.
A pálya kijelölése és nyomvonala nekem nagyon tetszett, bár a nagy meleg miatt volt egy két "kitett" rész, ahol bizony könnyen lehetett hőgutát kapni ezért folyamatosan ittam, ittam és ittam. Szerencsére a vége felé két igen távolra tett frissítő közé néhány lelkes bringásbarát betett egy illegális, nem jelölt itatót egy forrás közelébe és onnan hoztak friss, hideg vizet. Életmentő volt mindenki számára! A napsütéses részeket leszámítva végig jó erőben éreztem magam a napon is inkább taktikából vettem vissza a lendületből, mert nem sok értelme volt megfőzni magamat.
A célba beérkezve kaptam a jó hírt lányaink sikeres szerepléséről (Jucus 2. és Brigi 3. helyéről) és Szabi fantasztikus menetéről (4. hely). Sajnos vele már nem tudtam beszélni, de a késve kezdődött eredményhirdetésig volt időnk beszélgetni a pályán történtekről a többiekkel. Szeretem ezeket az élménymegosztó beszélgetéseket, mert ilyenkor kerülnek elő az igazán jó sztorik és jól hallani a többiek élménybeszámolóját még "vágatlanul".
Közben megérkezett Buki és Alex is a hosszútávról. Sok jót nem lehetett leolvasni az arcukról, de becsülettel végignyomták ezt a kimerít versenyt. Nekik inkább csak az ábrázatuk mesélt a pályán átéltekről… Buki meze fehér volt sok sótól.
A nap legviccesebb eseménye és mozzanata az volt, amikor a lányok díjátadása után Jucus üldözőbe vette az első helyezett hölgyet és hajlott derékkal nézegette a lábait: van-e csík rajta vagy nincs?! Mármint a bringásoknál megszokott fehér és barna határ, ami a rendszeres tekerés legbiztosabb jele. Számunkra is furcsa volt, hogy valaki egy sima edzőcipőben, taposó pedállal úgy megy el mellettük a végén az egyik emelkedőn, mintha - Jucus szavait idézve - "most indult volna csak el!” Akkor a pályán még nem gondolta, hogy bizony most fakult ki az aranyérme ezüstre.
Végeredményben sikeres hétvégét zártunk ismét, Mindenki épségben beért és újabb élményekkel gazdagodott. Köszönöm mindenkinek a hétvégét, aki ott volt.
Beszámoló: Pásztor Laci
Fotók: hegyibringa.hu
|