Az idei Duna Maraton méltán lesz emlékezetes a versenyzők számára és biztos, hogy kiemelt helyen fog szerepelni a térden ülő unokának szánt sztorik között. Aki részt vett ezen és a pár évvel ezelőtti "Szívás"várad Maratonon, az elmondhatja magáról, hogy megélte és átélte a két végletet.
Jucussal és Háden Tomival korán érkeztük Visegrádra és elfoglaltuk a legjobb helyet a pálya mellett: felállítottuk a sátrat, székeket és vártuk a többiek érkezését. Jöttek is szép számmal a többiek: Buki, Balu, Orsi, Szabi, Zézó, Anna, Alex és Emő... A készülődést befejezve elmentünk a most már szokássá vált közös bemelegítésre, hogy időben visszaérjünk a csapatfotóra. Persze most is voltak lemaradók, de majd egyszer csak sikerül összehozni! :-)
A nagy meleg ellenére több, mint 1300 induló volt. Idén új pályavezetés várta a hosszútávosokat (Buki, Zézó, Alex és jómagam), míg a középtávosokat (Orsi, Anna) és a rövidtávosokat (Juci, Szabi, Tomi) a régi, jól ismert pályán várta MELEG fogadtatással.
A start utáni szokásos tumultus most is megvolt, de Bukival sikerült együtt maradnunk és az első emelkedőre felérnünk. Sok emberen már itt látszódott, hogy a nagy meleg nem mindenki számára elviselhető. A frissítők tele voltak és visszafelé sokan a fák árnyékában, farakások mellett, kutak társaságában kerestek menedéket a 40 fok körüli hőségben.
Rengetegen adták fel a versenyt, ami érthető is volt. Jucussal éppen arról beszélgettünk a végén, hogy amikor kiértünk a napra, mind a kettőnknek felugrott a pulzusa 8-10 ütemmel ugyanolyan megterhelés mellett.
A hosszútáv legkevésbé várt része a dobogókői sípálya felfelé 55 km környékén jött el és hát őszintén megmondom a rendezőket emlegettem is rendesen. Tolni is nehéz volt a tűző napsütésben. Az erdősebb részbe beérve még a sisakomat is levettem, mert így tudtam csak valamivel elviselhetőbbé tenni a forróságot. Pilisszentlászló felé a lejtős szakaszon még jött egy pofon, ami végképp próbára tette a tűrőképességemet, ugyanis két terepjáró (szervező és mentőkocsi) ballagott lefelé előttem a lejtőn és hát ami port kevertek, azt nem mondanám élvezhetőnek. Látni nem láttam, levegőt már eddig sem nagyon kaptam, de most végképp megszűnt a levegővétel és hát megelőzni sem nagyon tudtuk őket. De persze ezt is túl lehetett élni, csak hát nem hiányzott.
Orsival is ezek után találkoztam, ő már ekkor a feladáson gondolkozott és csak útbaigazítást kért tőlem, merre tudna visszamenni a "leggyorsabban" a célba. A középtávosok, akiket beértem nem tudom végül, hogy jutottak el a végére, de sok erő már nem volt bennük. Enni már nem tudtam csak inni, de már az sem esett jól. A táv utolsó részét csak nagy keservesen tudtam teljesíteni, mert az energiakészletemet teljesen feléltem. Nem esett jól már semmi. A lejtők annyira gyorsak voltak, hogy pihenni sem lehetett a lefeléken, így azokat is végig kiállva teljesítettem. Fájt a gyomrom, a lábam és a fejem is.
Az célba vezető töltésen még visszaelőzött egy középtávos is, de már ezzel sem foglalkoztam. A hűvös sátor és a friss víz lebegett csak a szemem előtt. A célban Jucus kereplése fogadott és a hozzá tartozó széles mosoly, ami némi életerőt adott. A sátorhoz érve ledobtam a felesleges dolgokat és irány a zuhanyzó, majd a bringamosó. Jó érzés volt a hideg vízben lemosakodni. Ezek után már csak annyi erőm maradt, hogy belehuppantam az egyik székbe és vártam a csodát. Próbáltam pár falatot enni és persze a folyadékot is pótoltam, ahogy csak bírtam. Orsi ekkor már itt volt és tőle tudtam meg, hogy Zoli is előttem ért be a rövidebb utat választva. Hamarosan Buki is megjött és hát ő sem volt valami fitt és üde. Lerogyott a székbe és vége volt teljesen. Alex volt már csak kint a pályán, de mivel már későre járt az idő, elkezdtünk rámolni, csomagolni. Már éppen indultunk volna hazafelé, amikor Alex is megérkezett, közel 7 órás menetidő után. Élet már nem sok volt benne, de ez nem is csoda…
A lényeg azonban az, hogy mindenki túlélte ezt a vasárnapot. Mindenkinek gratulálok, aki elindult és próbára tette önmagát a végeredménytől függetlenül.
Beszámoló: Pásztor Laci
Fotók: hegyibringa.hu |