Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
XIII. Duna Maraton

Az idei Duna Maraton méltán lesz emlékezetes a versenyzők számára és biztos, hogy kiemelt helyen fog szerepelni a térden ülő unokának szánt sztorik között. Aki részt vett ezen és a pár évvel ezelőtti "Szívás"várad Maratonon, az elmondhatja magáról, hogy megélte és átélte a két végletet.

Jucussal és Háden Tomival korán érkeztük Visegrádra és elfoglaltuk a legjobb helyet a pálya mellett: felállítottuk a sátrat, székeket és vártuk a többiek érkezését. Jöttek is szép számmal a többiek: Buki, Balu, Orsi, Szabi, Zézó, Anna, Alex és Emő... A készülődést befejezve elmentünk a most már szokássá vált közös bemelegítésre, hogy időben visszaérjünk a csapatfotóra. Persze most is voltak lemaradók, de majd egyszer csak sikerül összehozni! :-)

A nagy meleg ellenére több, mint 1300 induló volt. Idén új pályavezetés várta a hosszútávosokat (Buki, Zézó, Alex és jómagam), míg a középtávosokat (Orsi, Anna) és a rövidtávosokat (Juci, Szabi, Tomi) a régi, jól ismert pályán várta MELEG fogadtatással. 

A start utáni szokásos tumultus most is megvolt, de Bukival sikerült együtt maradnunk és az első emelkedőre felérnünk. Sok emberen már itt látszódott, hogy a nagy meleg nem mindenki számára elviselhető. A frissítők tele voltak és visszafelé sokan a fák árnyékában, farakások mellett, kutak társaságában kerestek menedéket a 40 fok körüli hőségben.

Rengetegen adták fel a versenyt, ami érthető is volt. Jucussal éppen arról beszélgettünk a végén, hogy amikor kiértünk a napra, mind a kettőnknek felugrott a pulzusa 8-10 ütemmel ugyanolyan megterhelés mellett. 

A hosszútáv legkevésbé várt része a dobogókői sípálya felfelé 55 km környékén jött el és hát őszintén megmondom a rendezőket emlegettem is rendesen. Tolni is nehéz volt a tűző napsütésben. Az erdősebb részbe beérve még a sisakomat is levettem, mert így tudtam csak valamivel elviselhetőbbé tenni a forróságot. Pilisszentlászló felé a lejtős szakaszon még jött egy pofon, ami végképp próbára tette a tűrőképességemet, ugyanis két terepjáró (szervező és mentőkocsi) ballagott lefelé előttem a lejtőn és hát ami port kevertek, azt nem mondanám élvezhetőnek. Látni nem láttam, levegőt már eddig sem nagyon kaptam, de most végképp megszűnt a levegővétel és hát megelőzni sem nagyon tudtuk őket. De persze ezt is túl lehetett élni, csak hát nem hiányzott. 

Orsival is ezek után találkoztam, ő már ekkor a feladáson gondolkozott és csak útbaigazítást kért tőlem, merre tudna visszamenni a "leggyorsabban" a célba. A középtávosok, akiket beértem nem tudom végül, hogy jutottak el a végére, de sok erő már nem volt bennük. Enni már nem tudtam csak inni, de már az sem esett jól. A táv utolsó részét csak nagy keservesen tudtam teljesíteni, mert az energiakészletemet teljesen feléltem. Nem esett jól már semmi. A lejtők annyira gyorsak voltak, hogy pihenni sem lehetett a lefeléken, így azokat is végig kiállva teljesítettem. Fájt a gyomrom, a lábam és a fejem is. 

Az célba vezető töltésen még visszaelőzött egy középtávos is, de már ezzel sem foglalkoztam. A hűvös sátor és a friss víz lebegett csak a szemem előtt. A célban Jucus kereplése fogadott és a hozzá tartozó széles mosoly, ami némi életerőt adott. A sátorhoz érve ledobtam a felesleges dolgokat és irány a zuhanyzó, majd a bringamosó. Jó érzés volt a hideg vízben lemosakodni. Ezek után már csak annyi erőm maradt, hogy belehuppantam az egyik székbe és vártam a csodát. Próbáltam pár falatot enni és persze a folyadékot is pótoltam, ahogy csak bírtam. Orsi ekkor már itt volt és tőle tudtam meg, hogy Zoli is előttem ért be a rövidebb utat választva. Hamarosan Buki is megjött és hát ő sem volt valami fitt és üde. Lerogyott a székbe és vége volt teljesen. Alex volt már csak kint a pályán, de mivel már későre járt az idő, elkezdtünk rámolni, csomagolni. Már éppen indultunk volna hazafelé, amikor Alex is megérkezett, közel 7 órás menetidő után. Élet már nem sok volt benne, de ez nem is csoda… 

A lényeg azonban az, hogy mindenki túlélte ezt a vasárnapot. Mindenkinek gratulálok, aki elindult és próbára tette önmagát a végeredménytől függetlenül.

Beszámoló: Pásztor Laci
Fotók: hegyibringa.hu

2012.07.02 13:34:56   |   Vissza
1. Brigi 2012-07-03 12:22:42
Hűvös sátor, mi?? :D

Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set