Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
Tátra trip: Körbebicikliztük a világ legkisseb magashegységét

Egy munka utáni futással indult ez a történet: ekkor találtuk ki, hogy körbe kellene bicajozni országúton a Tátrát. Egyébként minden évben van egy ilyen egynapos verseny, de mi úgy terveztük, hogy kettéosztjuk a távot, első nap 140 km-t, míg másnap már csak 60 km-t teszünk meg. Magánakciónak indult, de jelentkeztek a csapatból is páran, így egész szép társaság gyült össze...

Június elsején, péntek este indultunk, hogy a jól bejáratott szlovák szállásunkon, Milosnál találkozzunk. Persze, aki most jött először (Imi vezényletével), pont a célegyenes előtt vétette el az utat és mentek még jó pár plusz kilométert, gyönyörködve az éjjeli panorámában. Az időjárás nem volt bíztató, kérdéses volt, hogy mire ébredünk reggel. 

Reggel felhős égbolt és hűvös levegő fogadott minket. Gyorsan szedelőzködni kezdtünk és nekivágtunk. Nova Lesnáról még fel kellett karikázni a "rajtig", ami tökéletes bemelegítésnek bizonyult. 2,5 km alatt 250 méter szintet igen combos volt országúti áttétellel megtenni, volt, aki már itt elgondolkozott mire is vállalkozott...

A "rajt" Ótátrafüreden volt, innen indult a 140 km-es etapunk. Csorba tóhoz pont annyi szintet kellett mászni, mint amennyit bemelegítésnek megtettünk, csak itt 13 km volt rá, amihez viharos erejű szembeszél dukált. Ez azért hamar eltelt, mivel gyönyörű panoráma tárult elénk szinte a szakasz teljes hosszában. A hőmérséklet tovább csökkent és a ránk váró 50 km-es lejtőzéshez minden ruhánkat fel kellett vennünk.

Itt kicsit még csepergett az eső. Hatalmas fák közt suhantunk lefelé, csak a mosoly ne fagyott volna az arcunkra.:-) Liptószentmiklósra érvén a nap is kisütött, így a hangulatunk is jobb lett. Megálltunk egy Stop-shop-nál venni egy kis harapnivalót. Hideg volt, így felváltva bementünk melegedni a közeli kínai "szaküzletbe" ahol végre
találtam olyan kockás nadrágot, amit már rég keresek. Az üzemanyagraktárak feltöltése után vágtunk neki a táv legnehezebb emelkedőjének. ~7km alatt kellett 700 métert emelkedni. Nem volt egyszerű, de előbb, vagy utóbb mindenki legyűrte, és senkinek sem kellett tolni a bringáját. Innen már verőfényes napsütésben gurultunk, egymás sebességrekordjait döntögetve. A nap további részében föl-le, amolyan hullámvasút vált ránk.

Megálltunk Oravicén, ahol a hegyek közt a sípálya tövében egy pici, de annál zsúfoltabb termálfürdő üzemelt. Ettünk pár falatot és indultunk tovább a lengyel határ irányába. A határt Chochołów falucska előtt léptük át. Mesébe illő településen haladtunk keresztül, jellegzetes rönkházak mindenhol, a falu közepén egy fatemplom. Találkoztunk egy helyivel is, aki kérdezte honnan jöttünk. Magyarországról Budapest és Hajdúszoboszló jutott az eszébe (lengyel barátaink ezrével jártak a hajdúsági városba nyaralni anno...). 

Fenyvesek közt megtett kilométerek után érkeztünk meg Zakopanéba az első napi etapunk végéhez. Itt a szálláshoz igyekezvén végigbicikliztünk a sétálóutcán és nem messze már várt ránk Vali és Xemma, akik kocsival áthozták a hátizsákjainkat ide. A szállásunk egyszerű, tiszta és olcsó volt. A biciklik az étteremben lettek elszállásolva, volt akié egy zongorára borulva hunyta álomra a szemét. Mi fürdés után visszamentünk a bazárba bámészkodni és vacsorázni egyet.

Reggel hétágra sütött ismét a nap. A szállásadó meghívott mindenkit egy meleg teára illetve kávéra. Reggeli után szedelőzködtünk és indultunk megnézni a nemrég világkupának helyet adó síugrósáncot. Aki nem járt még Zakopanéban és lehetősége van rá, feltétlenül nézze meg. 

Erre a napra egy 60 km-es szakasz jutott, amelyben már nem volt hosszú emelkedő. Fenyvesek közt kanyarogtunk az igen jó minőségű úton. Lassan elértük a szlovák-lengyel határt ahonnan fel lehet menni a Morskie Oko-hoz, ami Lengyelország legkedveltebb turistacélpontja. A plusz 7 km-hez és az ehhez tartozó jó 500 méteres szinthez (ami egyre meredekebb a vége felé) már nem volt kedvünk, így tovább másztunk ®diar felé. 

Ez is egy meseszép kis falu a Bélai Tátra alatt. Zár után a túránk utolsó szakasza következett, amelyről nem is gondoltuk, hogy tartogat még meglepetéseket. Egy elágazásnál jobbra tértünk és ismét az előző napi viharos széllel találtuk magunkat szemben. Emelkedett is, így kicsit szétszaggatta a csapatot. Ótátrafürednél már viharos erejű széllökések közt kezdtük meg a Miloshoz vezető száguldást, amit a bemelegítésnél való mászással már kiérdemeltünk. A Tátra-körünk végül hajszálra 200 km lett 2670 méter szinttel, ha a bemelegítést is hozzávesszük akkor 208 km-t mentünk 2970 méter szinttel igen jó minőségű és kulturált (kis forgalmú) utakon.

Legközelebb egy nap alatt csináljuk meg!

Beszámoló: Röfi 

2012.06.05 22:40:15   |   Vissza
Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set