Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
Bringabanda MTB Piknik, Vértesboglár

Az alábbi beszámolót ketten vetettük a virtuális papírra, az alapot Pásztor Laci írása adja, amit én (Miki) egészítettem ki, így nem külön-külön, hanem egyben olvashatjátok a hétvégi élményeinket.

A téma a Bringabanda MTB Piknik, amely a TakarékPont Mountainbike Challenge versenysorozat negyedik állomásaként került megrendezésre. A versenynek otthont adó 950 lakosú Vértesboglár már az első látogatásom alkalmával, 2008-ban belopta magát a szívembe, így természetes, hogy évről-évre visszatérünk. A hatodik alkalommal megrendezett MTB Piknik már csak nyomokban emlékeztet a korábbi önmagára, hiszen rengeteg dologban fejlődött, így ennek megfelelően minden gördülékenyen és olajozottan zajlott (az igazsághoz tartozik, hogy ez nem volt mindig így). Egy dolog viszont változatlan: a vértesi település vendégszeretete és a verseny semmivel össze ne hasonlítható bája, ez az érték az, amit meg kell őriznie a rendezvénynek…

A Piknikre idén 310-en neveztek. A legkisebbek egy 8 kilométeres, míg a nagyobbak 20 vagy 50 kilométeres távon indulhattak. A csapatból idén 15-en vettünk részt az eseményen. Az leutazást ezúttal a verseny napjára hagytuk…

Három versenymentes hétvége után már nagyon vártam a vértesboglári pikniket. Valahogy ez a rendezvény vonzza a csapattagokat, így idén is sokan látogattunk ki erre a versenyre. Mikivel elég korán érkeztünk meg, így sikerült kiváló helyet találni a csapatsátornak és a kocsinak is. Lassú készülődés közben megérkeztek a többiek is. Mindenkivel sikerült pár szót beszélni és tudtukra adni, hogy mikor lesz a csapatfotó készítésének időpontja, melynek munkálatait Jucusra bíztuk. Ő egy kisebb malőr miatt civilben élvezte végig a verseny izgalmait, ugyanis otthon hagyta a hátsó kerék rögzítésére szolgáló tengelyt és lévén, hogy neki egyedi típusú szettje van, így a felkutatott gyorszárak egyike sem volt megfelelő. Azért a fotóról Briginek, Gábornak és Andrisnak sikerült lecsúsznia, mert csöppet késve érkeztek meg és hát nem lehet egy időben több helyen lenni.

A mezőny idén, a korábbiaktól eltérően, állórajttal indult, sőt a két táv mezőnye külön került indításra, ami nekem kimondottan tetszett. Sikerült is a 2. sorba beállni Buki, Háden Tomi és Balu társaságában. A rajt jól sikerült és izgalmat csak az a pár mély pocsolya okozott, ami majdnem teljes szélességében elfoglalta a pálya nyomvonalát. Hamar kialakultak a kis vonatszerelvények a felvezető mozdonyokkal és így elég jó tempóban tudtunk haladni. Az egyik ilyen szerelvényben helyezkedtünk el mi négyen is és haladtunk az új vonalvezetésű pályán. Háden Tomi aránylag hamar leszakadt, de mint kiderült egy defekt okozta a vesztét. Balu, miután a meze alá berepült egy darázs, még tartotta velünk a lépést, de lassan ő is elmaradt. Egyedül Buki bizonyult kitartónak és lihegett a nyomomban majdnem a táv feléig. Többször hátranéztem, hogy mi a szándéka, de jelezte, hogy az iramot próbálja tartani és vezetni biztos nem fog.

Sokáig egy ismeretlen sráccal hármasban haladtunk, de Várgesztes magasságában jött egy gyorsabb boly és a kullancsunk inkább rájuk tapadt, majd egyszer csak Buki elkezdett szépen lemaradozni. Innentől a maradék kb. 20 km-t egyedül tekertem végig és csak Jucussal való találkozás hozott némi örömet a nagy melegben. Gaál Tomi barátnőjével együtt a második frissítőnél szurkoltak és fényképeztek.

A célba beérkezve Fejes Miki kedves szavai fogadtak („tőled is többet vártunk”) és a finom ebéd csalogató illata és látványa. Gyors bringamosás és mosakodás majd irány az "étkezde". Ekkor érkezett meg Buki és legnagyobb meglepetésünkre Gábor is. Nagyon sokat fejlődött, gyorsult a tavalyi formájához képest, aminek én személy szerint nagyon örülök. A finom ebéd közben még bandáztunk egy jót a többiekkel majd az eredményhirdetés után sátrat bontottunk. Nekem sajnos itt véget is ért ez a remek szombati nap, de remélem, hogy a többiek, akik maradtak éjszakára Vértesbogláron, jó érezték magukat az esti koncerten…

Laci szavaihoz még hozzáfűzném, hogy az eredményhirdetés egyáltalán nem volt érdektelen számunkra, hiszen 50 km-en Brigi az abszolút második helyet szerezte meg, míg Anna a kategóriájában lett bronzérmes, sőt Emő révén egy „majdnem harmadik” helyet is szereztünk.

A sztori tehát ott folytatódik, hogy Laci porozva hazagurult… A Vértesbogláron maradt 10 főnyi Merkaptos egység az Erdei Iskola felé vette az irányt, ahol már bőven voltak bringás lakótársak, ugyanis sokan választották lakhelyül ezt az igazán barátságos szállást.

Miután lezuhanyoztunk, átöltöztünk és pihentünk kicsit újból bringára szálltunk és az esti koncert helyszínéül szolgáló horgásztó felé vettük az irányt. Ám mielőtt megérkeztünk volna egy autentikus kocsmaélmény miatt megálltunk a templom és a vegyesbolt között található Góóól bisztrónál, hogy egy sörrel hangolódjunk a bulira. Az ivó törzsközönsége gyorsan tanúbizonyságát adta a kerékpársport iránti elkötelezettségének, ugyanis a főúton, a falun áthaladó motoros csapatot egy országúti kerékpáros előzte ki, aki iszonyatos buzdítást kapott a helyiektől. Valamint megemlíteném a bringán fennmaradt rajtszámomért felajánlott 500 Ft-os ajánlatot is…  

Hét körül érkeztünk meg a horgásztó közepén található kis szigetre, ahol egy büfé és sörpadok vártak, na és a Wetwood zenekar, akik az utolsó simításokat végezték a hangzás beállításán. Ezen kívül horgászokat találtunk nagy számban, ám őket leginkább az úszójuk érdekelte nem a rock koncert.

Szerencsére azonban a közönség is szép lassan gyűlni kezdett és a hazai montis élet gyöngyszemei is megérkeztek, a MTB Piknik házigazdáival a Bringabanda tagjaival egyetemben. A koncert első része elég nyugisra sikerült, ám ahogy besötétedett mindenki táncra perdült és egész komoly buli kerekedett. Volt közös éneklés, ugrálás, csápolás, minden, ami egy jó koncerthez kell…

Másnapra még egy kisebb, kb. 30 km-es túra maradt, amire hatan mentünk el. Először Csákvárt közelítettük meg terepen, majd részben az előző napi maraton útvonalán tekeregve tértünk vissza a 2 órás menetről. Kora délután köszöntünk el Vértesboglártól, ahol emlékezetes két napot töltöttünk együtt.

Köszönjük a szervezőknek a nagyszerű élményt, amit az ismételt visszatérés ígéretével tudunk viszonozni. 

Beszámoló: Pásztor László és Fülöp Miklós

2012.06.25 23:11:44   |   Vissza
Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set