Immáron 11. alkalommal került megrendezésre a Szilvásvárad Maraton, amelyen a távok hossza (39, 70 és 117 km) és útvonala, a magas színvonalú rendezés mind-mind a hagyományoknak megfelelően alakult, egy dolog viszont nem: ugyanis az éveken át elátkozott versenyen tökéletes időjárási körülmények és száraz pálya várta az indulókat.

A csapatunkból éppen egy tucatnyian voltunk jelen, amelyből - szintén nem szokványos módon -, a középtávon indultunk a legkevesebben köszönhetően annak, hogy a korábbi középtávos egység átnyergelt a leghosszabb távra. Ennek egyedül a velük egy autóban utazók látták a kárát, hiszen jó 4 órát várhattak a később érkező és vagy 80 km-el többet tekerőkre… ellenben rengeteg idejük nyílt a szocializálódásra a bringás társakkal.

Egyetlen negatívumként a rajt lebonyolítását említeném: hatalmas tömörülés, a rajt után araszolás, lökdösődés, a stadion kijáratánál hosszú torlódás, rollerezés, amit csak azért nem értek, mert ez a probléma egyszerűen megoldható lenne… 

A magam részéről annyit írnék, hogy a verseny számomra majdnem tökéletesen sikerült, a rajt után jó ütemben haladtam előre, sőt a lendület jó 3 órán át kitartott. Kezdetben Bereczki „High5” Lacival nyomtam, majd miután ő leborított a rövid távra, Buki társává szegődtem, akivel, kb. 20 km-ig, az ördögoldal tetejéig tudtam a lépést tartani. Bánkútról a hosszú száguldás jólesett és jó tempóban haladtam tovább. A lendületem nagyjából 50 km után, Jávorkutat elhagyva a Bükk-fennsíkra mászás közben tört meg, ekkor kicsit elfogytam, így egy nagyobb boly, Kovács „Bikefun” Tamás vezetésével és Szuromi Gyuri kíséretével elhagyott. Próbáltam kapaszkodni, de éreztem, hogy ezt magamban kell rendeznem. Épp jókor jött a frissítő, ami után lassan magamra találtam. A verseny utolsó szakaszát Bencz Zolival tudtam le és végül 4 óra 15 perces etappal gurultam át a célvonalon, amivel - mindent figyelembe véve -, elégedett vagyok.

Az elmúlt két évben ilyen-olyan okból kihagytam a szilvásváradi versenyt, így jólesett a visszatérés.

Beszámoló: Fülöp Miklós

Folytatásként Pásztor Laci rendhagyó beszámolója következik:

Idei Szilvásvárad Maraton beszámolóból kihagynám a pálya méterről méterre történő leírását, mert azt mindenki jól ismeri, nem szorul bemutatásra, inkább a verseny körül történt eseményeket vetném papírra, mert izgalomban és kalandban felvette a versenyt a maratonnal.

Az utazást mostanában igyekezzük, amolyan „telekocsis” módon megoldani, egyrészt így gazdaságosabb, másrészt szórakoztatóbb így az út. A találkozóra nálam került sor: Juci és Tomi autóval, Miki bringával érkezett a 6 órai startra. Az indulás után Jucus elhelyezkedett és a csapatsátorra hajtva fejét elszenderült, míg Háden Tomi a szemüvege mögé bújva tette ugyanezt, csak Miki és én voltunk "talpon". Eseménytelen út után Egerben beért minket a veszprémi alakulat, akik Balu jóvoltából telefonon tudatták velünk, hogy gyorsabban is mehetnénk előttük. 

Jucus az álomból feleszmélve jelezte, hogy meghallotta a természet hívó szavát, így egy gyors megállóra lenne szüksége. Bélapátfalváig húztuk az időt és egy pompás buszmegállót meglátva, a fékre lépve teljesítettük akaratát és hagytuk, hogy a harmatos fűbe guggoljon. Ebben a pillanatban meg állt mögöttünk egy másik autó, amelyből négy fickó ugrott ki és szaporán a mellékhelyiségnek kinevezett árok felé indultak. Épp idejében szóltunk, hogy az már foglalt, ámbár Jucus utólag szóvá tette, hogy ne legyek a védőszentje, tud ő magára vigyázni. :-)

A parkolóba megérkezve kirámoltuk a sátrat és a vállamra kapva indultunk, hogy telepítsük a rajtközpontban. Pár perc gyaloglás után meg is találtuk az ideális helyet, pont a pálya mellett. Ekkor szóltak a többiek, hogy kocsival is bejöhettünk volna. Sebaj, megvolt a bemelegítés is. Sátorállítás, molinó kihelyezés, székbontás, rajtszám átvétel… Közben szépen jöttek e többiek is: Orsi, Buki, Alex, Anna, Szabi, Zézó, Zita és Balu. Beszélgetés, evészet, ivászat és bemelegítés következett. A megbeszélt fotózásra persze nem sikerült mindenkinek odaérnie, de hát nem lehet minden tökéletes.

A verseny jó volt, sőt, nagyon jó. Ennél ideálisabb idő nem is lehetett volna, se nem túl meleg, se nem túl hideg. Mindenki felvértezte magát a kellő mennyiségű folyadékkal és ennivalóval és már indulhatott is a hadd el hadd. Szokásos tömegszerencsétlenkedés a szűk kapunál, de utána kicsit jobb lett. Persze megint megvolt a szokásos tömegbukás és persze a rajt hevében ismét sokan túlbecsülték képességeiket. 

Jucus hozta idei jó formáját és megint dobogós lett korosztályában, bár a pályán elszámolta magát a véghajrát illetőleg és picit (10 km) hamarabb kezdett el hajrázni. A többiek tisztes és kitartó helytállása szintén dicséretet érdemel.

A célba beérve nagy örömömre Orsi a sátorból buzdított, míg Miki, Tomi és Jucus a célvonalnál vártak nagy üdvrivalgással és ovációval. Alig hogy beérkeztem elém toppant egy stáb és arcomba nyomták a mikrofont. Még meg levegőt sem volt időm venni, máris jöttek a kérdések. Nem tudom mi lesz belőle, de kíváncsian várom. :-)

A rövid "celeblétem" után visszaballagtunk a sátorhoz és megosztottuk élményeinket. Evés, ivás, mosdás, kis pihenés után lebontottuk Buki feje felől a sátrat és összerámoltunk. A hosszútávon még küzdő két társunkat, Alexet és Zolit már nem vártuk meg, elindultunk haza.

Hazaúton Egerben még ökörködtünk egyet a többsávos úton Cséri Szilvivel, Káldi Tomival és Molnár Gabesszel, na meg végighallgattuk Jucus ilyenkor szokásos telefonos körkapcsolását az aznap történtekről és a nap további eseményeiről, de aki már utazott vele, annak ez nem újdonság…

Bevallom régen éreztem magam ennyire jól versenyen és ezért a csapattársaimnak nagy köszönt jár. Remélem, hamarosan jön a méltó folytatás.

Beszámoló: Pásztor Laci