Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
II. Villapark Vértes Maraton

Úgy tűnik az idő tényleg megszépíti az emlékeket! Ősszel voltunk első alkalommal Várgesztesen a Vértes Maratonon, de valahogy nem emlékeztem ennyire durva pályára. Igaz, azért nem ért most sem teljesen váratlanul, mivel láttam szintrajzot, és azért nyilvánvaló volt, hogy lesz itt mászás dögivel. De azt azért nem gondoltam volna, hogy a pálya megrág mint egy nagy kérődző állat, megemészt, és a végén szépen visszaböfög majd. Mert körülbelül így éreztem magam a verseny végére... Mindezek ellenére belopta magát a szívembe, pont azért, mert kemény, megmutatja, hogy van még hova fejlődni. Így utólag kíváncsi lennék, hogy mennyi volt az összes szint a pályában...

 

A verseny számomra kihagyhatatlannak tűnt, itt van a közelben, másfél óra alatt ott vagyok kocsival és már tavaly is nagyon jól éreztem magam a szervezőknek hála. Kivételesen most egyedül indultam a versenyre mivel Balázsnak más elfoglaltsága akadt, de szerencsére a csapatból többen is ellátogattak Várgesztesre, név szerint Háden Tomi, Imre Szabi (ők ketten képviseltek minket a 23 km-s futamon), míg Pásztor Laci, Gaál Tomi és jómagam a hosszabb, 55 km-s távon indultunk.

Még nem voltam teljesen ébren amikor a helyszínre értem, félálomban sikerült lepacsiznom a többiekkel, előkerítettem a rajtszámom és nekiálltam embert varázsolni magamból. Laci ekkor már nagyban gurulgatott, ami egy kicsit zavart, még majd meglóg itt előlem az elején azután meg kapaszkodhatok vissza rá. Később elmondta, hogy más a terve, ugyanis inkább csak tenné rám a kereket végig, majd az utolsó párszáz méteren fog lesprintelni. :) Valami megfázással küzd már vagy két hete, nem érzi magát túl jó erőben.

Szóval szép reményekkel álltunk be a rajthoz, amit lehet, hogy le is kések, ha Háden Tomi nem világosít fel afelől, hogy ő azért köröz még olyan nyugodtan, mert neki 15 perccel később van a rajtja... :P Rajt után szépen meglódult a mezőny, Laci mögöttem szélárnyékban, majd terepre érve az első mászásnál már meg is lép tőlem, a lefelén meg még be is ragadok két leányzó mögé, akik inkább egymásra figyelnek, mert hát ellenfelek, nem adják könnyen a bőrüket. Következik egy kis aszfalt, itt érem utol Lacit, úgy tűnik bejött a kamikáze stílus a lefelé végén. Újra üdvözöljük egymást, majd együtt haladunk tovább egy keveset beszélgetve. 

Később hátbaver minket a korábban említett két leányzó, tényleg komolyan veszik a versenyt és nem kis tempót diktálnak az emelkedőkön. Gondolok egyet, teszem rájuk a kereket, így könnyebb egy kicsit és hát aszfalton vagyunk, haladjunk, sok van még hátra. Terepre érve újabb mászás, Laci beragad, így meg tudok lépni. Mint később elmondta, később vissza is vett a tempóból. Néha-néha még összerezzenek, amikor nyikorgást hallok a hátam mögül, ugyanis Laci ismertetőjele a nyikorgó pedálja, de inkább előre figyelek, ha jön, akkor úgyis jön, ha látom, ha nem. Begyűjtök pár embert lefelé, többek között Perlaky Evelint is, aki kesőbb harmadik lett összetettben a lányoknál. Kezd kialakulni egy kisebb sor, legalább nem megyek egyedül. Szóba elegyedik velem az egyik sporttárs, kitárgyaljuk a technikát, míg a sorunkban lévő két leányzó meg lihegve egymást gyűri éppen, gondolom lehetett pár papírra nem illő gondolatuk, hogy mit beszélgetünk itt mindenféle hülyeségekről, amíg ők már levegőt is alig kapnak. :)

Néha sikerül megúsznom a többiekről azzal, hogy elnézem a jelzéseket az elágazásoknál, nem túl feltűnő a kék színű szalag az erdőben... :) Több eltévedésről is tudok, többek között a későbbi győztes, Blazsó Marci is elkavart a felvezető motorossal együtt. Ezek a hibák javíthatók, és a szervezők hozzáállását ismerve, változtatni is fognak rajta. Egy kis történet még ide tartozik: Búr Zsolti éremesélyes helyről állt ki egy kereszteződésben kötelességtudatból, mivel nem volt ott a biztosító ember.

Visszaérve a rajt-cél területre megtöltöttem a kulacsom, amikor is Laci érkezett kicsit morcosan. Kevés volt a nyomás a hátsó kerekében, így aszfalton és enyhébb terepen olyan volt neki, mintha lufin ülne, pogózott le-föl folyamatosan, egy lejtőn még oda is sikerult vernie a felnit. Megállt pumpálni, én pedig elindultam a második, 32 km-s körre.

  Ezt a második kört már nem élveztem annyira, kezdtem fáradni. Már a frissítés után is éreztem, hogy nem forognak ugyanúgy a lábaim és ez csak egyre rosszabb lett. A végére már csak kistányéron tudtam fölmászni a meredekebb emelkedőkön, szenvedtem rendesen, beütött a sok szint és az, hogy nem tudsz pihenni a rövid lejtők és a rövid emelkedők váltakozása miatt. Az igazat megvallva, nem is emlékszem sokmindenre, csak arra, hogy a vége felé fölért rám Meki, Anna párja és onnantól egymást oda-vissza előzgetve értünk az utolsó lejtőhöz, majd a cél előtti sík szakaszhoz. Itt újra felértem Mekire, és mondtam, hogy most már ne siessünk, neki úgysem lenne esélye sprintben, mivel SS bringával van. Erre meglódult, és előttem gurult be két-három méterrel... Hát így legyen udvarias az ember. :D

A célban frissítő várt minket, ami elég gyorsan elfogyott a nagy melegnek köszönhetően, de szerencsére a Nutrixxion sátornál gyorsan segítettek rajtunk. Miután tisztába tettük magunkat (volt zuhanyozási lehetőség), megebédeltünk az étteremben, ugyanis itt kaptuk meg kulturált körülmények között a nevezéshez járó egytálételt. Már csak az eredményhirdetés volt hátra, amihez jól jött volna egy árnéykos hely, de kibírtuk. :) Laci fogalmazta meg, hogy egy kicsit "lapos" volt a hangulat a rajt-cél területen, a versenyek alatt a kísérők eléggé unatkozhattak, nem igazán tudtak semmit csinálni. Elsőkézből tudott erről információkat szolgáltatni mivel a családjával érkezett. 

Csapatunkból most senki nem állt dobogóra, Imre Szabi egy óra alatti idővel hozott egy nyolcadik helyet összetettben a rövidebbik távon, ami egy hatodik helyhez volt jó kategóriájában. Háden Tomi kategória tizenhatodik a rövidebb távon, míg Pásztor Laci harmincötödik, Gaál Tomi pedig a harminckilencedik helyen gurult be a kategóriájukban. Itt jön egy kis furcsaság, amit már pedzegetnek egy ideje a versenyzők: a Master1 kategória sokkal keményebb, mint a Férfi felnőtt. Férfi felnőttben összesen huszonegy nevező volt, míg a Master 1-ben ennek háromszorosa. 

Ennek fényében az én kategória tizenegyedik helyem nem valami fényes. Az összetett eredményhirdetéskor is látszott, hogy a leggyorsabb öt közül, négy a Master 1 kategóriában versenyez.

A végére még egy gondolat. Ismét szemeteltünk. Nem tudom, hogy érdemben mi lenne célravezető ez ügyben, de nagyon elszomorít ha azt látom, hogy valaki éremesélyes helyen csak úgy simán eldobja a frissítője csomagolását. Szívem szerint kizártam volna francba, de nem vagyok versenybíró. Nem tudom, hogy mi szerepel a versenyszabályzatban ilyen esetekre, de legközelebb nem fogom szó nelkül hagyni sem ott a helyszínen, sem a célban.

Mindent összevetve nekem sikerült nagyon jól éreznem magam, versenyeztünk egy jót, egy nagyon jó pályán. Jövünk majd megint!

Beszámoló: Szántai Vecsera Bálint

Fotók: Triszin János (Nutrixxion.hu)

2012.05.14 10:33:00   |   Vissza
1. Laci 2012-05-14 16:12:06
Persze a pumpa, amit kaptam nem volt jó, így továbbra is a lapos gumival indultam el a 2, körre. Azért Danó Petinek köszönet, mert egy kéztörés intézése közben hozta nekem a pumpát rohanva. :-)

Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set