Sokáig bizonytalan voltam, hogy elinduljak-e ezen a városi versenyen, hiszen itt nem terepen, hanem utcákon tekerünk ide-oda, fel-le, nem tűnt izgalmasnak először. Végül a verseny előtt egy héttel Miki győzött meg (szerintem nem is tud róla) azzal, hogy azt mondta „olyasmi lesz, mint az Underworld Kupa”,- azt pedig nagyon szeretem. Így esett, hogy szombat reggel bepakoltam a kocsiba és célba vettem Szentendrét. 

Mivel a parkolás az óvárosban nagyon sok helyen fizetős, én a biztosra mentem, és egy külvárosi részen tettem le az autót, majd a bringás gps-be beütöttem a versenyközpont helyét, így gyorsan elkerekeztem a Templom térre. Laci és családja érkeztek elsőként, és pár perccel később Miki is begurult, mint kiderült ő otthonról tekert le, ezzel letudva a bemelegítést.

A rajt előtt 45 perccel vezetett közös kötelező pályabejárás volt. Itt szembesülhetett mindenki először azzal a bizonyos lépcsősorral, mellyel előzetesen riogatták egymást a versenyzők. Egy lejtős utca beszűkül, majd ütemtelen lépcsősor kezdődik, amely közben kanyarodik, a végén pedig egy hirtelen balra fordító… A pálya bőven tartogatott meglepetéseket. Nagyon dinamikus volt, sok kigyorsítással, hirtelen irányváltásokkal, és ezt még fokozta, hogy emelkedő vagy lejtő következett egy-egy derékszögű kanyar után. Ja, és persze mindezt macskakövön! Egy kör 1,7 km hosszúságot és 70 m szintkülönbséget rejtett magában, ezen a pályán kellett 1 órán keresztül körözni.

A rajtnál Lacival és Mikivel próbáltunk minél előrébb helyezkedni, ezzel elkerülve, hogy a lépcsős szakaszon beszoruljunk a tömegbe. Ez jó terv volt, sikerült is megvalósítani. A lányoknál Panni került az élre, akit az első emelkedőnél utol is értem. A rajt nagy izgalmában majdnem el is mentem mellette, de gondoltam minek ellőni a puskaport, maradok mögötte csendes megfigyelőként várva az alkalomra. A távolság köztünk 50 méter lehetett: az emelkedőkön utolértem, a vízszintes és lejtős szakaszokon lemaradtam – azóta is rejtély számomra, hogy ezt hogy sikerült. 

A rajt/cél területen áthaladva a lelkes szurkolótábornak köszönhetően – Balázs (Laci fia), Icu (Laci felesége) és a nagyszülők - újra és újra feltöltődtem energiával, és vágtam neki az újabb körnek. Panni és köztem, szinte végig gumizás ment, míg nem a leghosszabb lejtős utcán száguldok (illetve száguldanék) lefelé amikor 100 méterre előttem az egyik házból egy autó állt éppen ki az utat keresztezve. Kiabáltam neki hogy engedjen el, hogy eltudjak menni mielőtt elzárja az utat, de nem a vezető nem hallotta. A szervezők kb. 20 méterre álltak, nem is értem, hogy kerülhetett oda egy autó keresztbe a pályán. Sajnos kénytelen voltam nagyon lelassítani, bár lehet egy nagyobb bunny hopp-ot meg kellett volna kockáztatni:-) Nagyon kiestem tempóból, és jó kis hátrányt sikerült összeszednem, de nem ezen múlt a helyezésem. Végül 10 körrel másodikként sikerült célba érnem.

Beérkezéskor kaptunk ásványvizet, emellett zsíros kenyérből és süteményekből pótolhatta mindenki az elhasznált energiáit. Összességében nagyon tetszett a verseny, most már tudom miért jó a városban macskakövön tekerni! Aki most nem jött el, jövőre ne hagyja ki!

Beszámoló: Bartos Jucus

A TakarékPont Mountainbike Challenge 2. állomásaként került megrendezésre a Szentendrei City Cross elnevezésű városi verseny, amely során egy 1,7 km hosszúságú körpályán kellett egy órát plusz egy kört tekerni. Egy kör alatt 70 méter szint várt a "rájderekre", ami egy kis fejszámolást követően 10 körre vetítve 700 méter 17 km alatt.

A családommal indultunk el reggel és kerestünk parkolóhelyet a város szívében, ami nem volt könnyű feladat, mert fizetős övezet van szinte mindenhol. Miután megálltunk érkezett mellénk egy szervezői autó, melyből megkaptuk a megfelelő útirányt, hogy megtaláljuk a versenyközpontnak kialakított Templom teret.

A kocsiban átöltözve és megreggelizve indultunk el és pár perc keresés után már a rajtszámot vehettem át. Nagy felhajtás nem volt, de ez így volt jó. Folyamatosan tájékoztatva voltunk mindenről és miután Jucus és Miki is megérkezett 10:15-kor indultunk is a kötelező pályabejárásra, amit a szervezők vezettek lassú tempóban. Itt derült ki, hogy a starthelytől végig lefelé haladva hamarosan egy szűk, lépcsős rész következik kanyarral, ami bizony fejfájást és lassú haladást fog okozni annak, akinek nem sikerül jól az indulás.

A lépcső fokainak kiosztása nem volt egyforma és ez izgalmassá tette az egészet, amit én nagyon élveztem. Innen két balos kanyar és már másztunk is fel a 8 és 10% közötti meredekségű emelkedőn, aminek a végén egy frissítőpont volt kialakítva, majd egy hosszú lejtő következett. Ennek végén volt a pálya legnehezebb része, mert a nagy sebességről (40-45km/h) kellett szinte teljesen megállni és visszafordulni és egy 18%-os emelkedőt letudni. A kanyar is szűk volt előtte és az út sem volt valami jó minőségű, ami még csak nehezebbé tette a hirtelen ritmusváltást. 

A tetőn egy kevésbé meredek út vitt balra és pár méter után már fordultunk is tovább jobbra, még mindig emelkedve, majd egy balos kanyarral ráfordultunk a frissítő felé vezető hosszú lejtőre. Megint szűk forduló következett, a végén jobbra, majd szinte rögtön balra és már robogtunk is a sikátor felé, ami kb. 1,5 méter széles és 40-50 méter hosszú volt. Innen jobbra ki az emelkedőre majd egy nagy 360 fokos fordulóval és ismét a starthelyen voltunk.

A felvezető körrel végezve Jucussal elmentem melegíteni, amire Miki már nem jött velünk, mert ő már ezen túl volt, miután tekerve jött ki Szentendrére. Mindennel végezve beálltunk egymás mellé az indulásra várva és figyeltük az óriás órát, amin később menet közben jó látható volt az eltelt idő. Jó ötlet volt.

A start után persze nagy lett a tülekedés, de egy kis csiki-csuki után sikerült a lépcsőhöz jól érkeznem ezért nem lassított senki. Rengeteg előzgetés oda-vissza, de 3 kör elteltével nagyjából be is állt a mezőny ritmusa és kezdődtek a lekörözések. Itt megemlíteném meg, hogy mennyire odafigyelt mindenki a versenytársakra, mert a lekörözöttek mindig előzékenyen elengedték a gyorsabban haladókat. 

Buzsó tarthatatlan tempót diktálva rótta a köröket, amivel senki nem tudott lépést tartani, így megérdemelten nyerte meg a versenyt. Jucus a lányok között 2. lett, amiért külön gratuláció jár neki. Mint kiderült Miki végig arra figyelt, nehogy lekörözzem, de ennek a lehetősége kicsi volt, mert a végére elfáradtam és csak 2,5 perccel jött be utánam (a kategóriánkban én 6., Miki 8. helyen).

A pálya széléről Balázs fiam hangosan, név szerint biztatta a Merkaptosokat és folyamatosan fényképezett. A végén a lelkes szurkolásért cserében Jucustól a rajtcsomagban kapott kulacsot meg
is kapta ajándékba. Köszönjük! Végezetül annyit, hogy mindenki sajnálhatja, aki nem jött el, mert egy igen jól szervezett, pörgős kis versenyt hagytak ki.

A Challenge azonban folytatódik és remélem a Vértes Maratoton már több Merkaptos induló lesz.

Beszámoló Pászto Laci

Eredmények:

Felnőtt férfi:
1. Búr Zsolt - Bringabanda SC
2. Szécsi Tamás - Bringabanda SC.
3. Reitinger Gábor - Vitalitás SE

Felnőtt nő:
1. Fördős Anna - Trek Józsefhegyi SE
2. Bartos Judit - Merkapt Maraton Team SE
3. Reitingerné Golyán Szabina - Vitalitás SE

Senior férfi:
1. Tóth Rajmund - Budai Sziklák
2. Filó András - Budai Sziklák
3. Szapor Gergely - VeloPrima Sport Club