Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
X. Buda Maraton

Jubileumához érkezett a Buda Maraton, hiszen 10. éve már, hogy május elsején a Hármashatárhegyi repülőtéren rajthoz állhatnak a montisok, hogy a versennyel együtt kezdetét vegye a maraton szezon is. Csapatunkból ezúttal nyolcan vettünk részt az erőpróbán.

Mint minden évben, idén sokáig gondolkoztam a részvételen. Végül is a helyszínen neveztem be, de mint kiderült nem csak én fontolgattam ilyen sokáig az indulást. Miki bár be volt nevezve, de nem volt magában teljesen biztos. Végül is nem hátráltunk meg a kihívástól és a 2 körös menetet választottuk.

 

Elindult még Jucus, Háden Tomi, Zézó, Szabi, Ondok Laci és Dala is. A sátor felállítása után leültünk és csapatéletet éltünk: latolgattuk a ránk váró megpróbáltatásokat és a meleg hatásait szervezetünkre. (az órám szerinti átlaghőmérséklet 32,4 fok volt).


A start előtt még elment a csapat együtt(!) és bemelegített, ilyen sem sűrűn fordul elő velünk, de nagyon jó volt. Indulás előtt még csapatfotó a sátor előtt, amelyről persze megint lemaradtak páran, majd be is álltunk a reptér szélességében felsorakozó bringások közé. A rajtra rengeteg induló gyűlt össze – a híradások szerint 7-800-an-, majd a startjel után örült vágtába kezdett a mezőny, aminek hamar meg is lett a böjtje. Több bukás is volt, mert többeknek szűknek bizonyult a kifutópálya is. Sajnos az egyik bukfenc éppen előttem történt, így a kezdeti lendületemet egy hatalmas fékezés törte meg. Csodás kép tárult elém, mikor is a spori a hátán fekve becsatolt pedálokkal egyensúlyozott a kerékpárral, ami levegőben billegett.


Kikerülve a "sérülteket" robogtam tovább, hogy beérjem az addigra eltávolodott csapattársakat, ami nem bizonyult könnyű feladatnak, mert a feltorlódott tömeg a legkisebb emelkedőt is megállással és tolással küzdötte le. Egyedül Mikit nem kellett megelőzni, mert ő 500 méter elteltével már defektet javított. A füvön sikerült sokakat megelőzni a bokrok és cserjék között.


Háden Tomit utolérve az első szűk emelkedő előtt, egymás mögött szorosan haladva sikerült a tolókat középről megelőzni és végig a nyeregben maradva átvágni a tömegen. Régen volt ilyen szerencsék, mert nyíltak szét előttünk és tudtunk a saját tempónkban tekerni.

A tetejére felérve Tomit megelőztem és Laci nyomába eredtem. Mögé érve szépen megkértem, hogy engedjen el, mire egy rövid és tömör választ kaptam: vártam már mikor érsz utol! ". Innentől kezdve ment a vonatozás, mert sokáig csak egy nyomvonal volt, előzési lehetőség nélkül. Szerencsére a fák között a meleg elviselhetőbb volt, nem úgy a por, ami hatalmas volt. Egy alkalommal lassítani is kellett, mert nem láttam semmit az előttem haladók által felkavart portól.

Beérve az első körről a második kör megkezdése már a tűző napsütésben történt és mivel ez a kör kevesebb erdős részt tartalmazott így igen csak megviselte a szervezetemet. Folyamatosan ittam és ittam, de mintha semmi nem történt volna. Vissza is vettem a tempóból, mert élvezni szerettem volna a verseny, nem végigszenvedni.

Beérve a célba, gyors frissítés, folyadékpótlás, mosakodás, majd irány a csapatsátor. Volt ott mindenki csak éppen Merkaptos nem: ZKSE, Market és egyéb csapattagok, akik mind a 9 m2-nyi árnyékunkba húzódtak. Alig bírtam leülni, mert az összes szék foglalt volt, ezt ellensúlyozta a jó társaság. Javaslom a csapatnak a sátor használati díj bevezetését nem csapattagoknak, mert jelentős bevételre számíthatunk ezekből. :-)


Szerencsére szép lassan mindenki egyben beérkezett, bár eltérő lelki és test állapotban. Legrosszabbul Zézó nézet ki (és ebben még az sincs benne, hogy a mezének zippzára teljesen le volt húzva és férfias mellkasi szőrzete izzadtan kandikált ki alóla). Az arcára volt írva minden, ami aznap a pályán történ: csapzott és megviselt volt.

A dobogóra most nem állhatott fel senki, de így is jó volt ez a nap és remélem mindenki élvezettel tekint rá vissza.

Beszámoló: Pásztor Laci

2012.05.02 14:58:50   |   Vissza
Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set