Április 21.-én Nagyváradon vettem részt az év első maratonján több kerékpáros barátommal együtt. A PBMO, azaz Probikers Bike Marathon Oradea egy országos hegyikerékpár verseny, amely a Váradi dombok és a Hegyköz lankás dombjain halad. A verseny célja a megmérettetésen túl, hogy népszerűsítse a kerékpározást, a természetszeretetre való nevelés, valamint a táj szépségének bemutatása.

A versenytáv két különböző hosszúságú és nehézségi útszakaszon Nagyvárad és Hegyköz környékén volt kialakítva. Szombat reggel indultunk több Nyíregyházi barátommal a versenyre, az oda út kb. 2 órát vett igénybe, de mivel Romániában időeltolódás van hozzánk képest, ezért még egy órával korábban kellett indulnunk. Az oda úton többször is beleszaladtunk kisebb nagyobb záporokba, de bíztunk benne, hogy Nagyváradot elkerüli az eső. A rajt előtt több mint egy órával már a helyszínre értünk. Ott az eső szerencsére nem esett, csak az éjszakai csapadékra emlékeztettek a pocsolyák.

Felkészítettük magunkat és a bringáinkat, utána mentünk picit bemelegíteni. Egy 80 km-es nehezebb és 35 km-es könnyebb pálya közül lehetett választani. A rövid táv nem volt túl csábító, főleg a kevés szint miatt, így a 80 km-en indultam, amely 1200 m szintemelkedést tartalmazott.

Helyi idő szerint 10 órára volt kiírva a rajt, ami fél órát csúszott, valószínűleg a sok helyszínen nevező miatt. Végül összesen 130 induló gyúlt össze a két távra 14 magyar indulóval.
Hideg nem volt, így elég volt egy rövid nadrág és a hosszú mez. 10:30-kor rajtolt a hosszú táv. A rajt után próbáltam az elején maradni, de az első emelkedőkön kiderült ki a profi edzett bringás. Az élen tekerő öt versenytárs meg is lépett és lassan távolodtak. Kb. 10 km környékén beállt egy sorrend, amit csak néha egy-egy defekt vagy műszaki hiba tört meg. Az első defektet Zsivity Zoránnak sikerült begyűjtenie, az első helyről kényszerült egy kis pihenőre, amit a verseny végére majdnem sikerült visszaszereznie.

Az utunk dimbes-dombos földutakon, aszfalton - és amit eddig csak itt láttam -, nagyméretű sóderral leszórt utakon haladt, néha egy egy faluba betérve. Gyors pálya volt, úgy ahogy számítottam rá. Sajnos 40 km környékén éreztem, hogy a görcs környékezi a combomat, ami később csak rosszabb lett.

Megéreztem azt, amit tudtam, hogy idén még nem sok időm volt edzeni. Az utolsó 20 km-en sikerült is pár versenytársnak leelőznie, amin nem is csodálkoztam, hiszen a görcs miatt a nagyobb emelkedőkre alig tudtam feltekerni.
Az időjárás kegyes volt hozzánk a verseny során, esőből csak egy-két szitálást kaptunk, szél viszont akadt bőven. Végül a korcsoportomban a 4. helyen sikerült beérni, ami jobb lehetett volna, ha nem hátráltat az a fránya izomgörcs. A magyar különítménynek összesen 6 kupát sikerült elhoznia, amelyben volt három első, egy második és két harmadik helyezés.

Beszámoló: Daneluszki László