A Kishegy Kupa a Mozdulj! Lellei Diáksport Egyesület szervezésében 2012. április 22.-én a Balatonlelle melletti kishegyi parkerdőben került lebonyolításra. Előző nap még nem terveztem az indulást, de jól sikerült a vektoranalízis dolgozat (mert ilyen is kell az életembe) és megjutalmaztam önmagam az indulással. Késői lefekvés után, az ébresztőóra hangjára kipattantam az ágyból, felugrottam a bringára és irány Tihany.

Gyorsan, frissen egy óra alatt a komphoz értem, ahol engem és a kerékpárom „ötszázért” átdobtak a szántódi oldalra. Kigurultam a balatoni kerékpárútra, amit lassan el fog emészteni az idő. Kerülgettem az aszfaltgyűrődéseket, fűcsomókat és Balatonlellén megkérdeztem a zöldségárust, látott-e kishegyet errefelé. Megkaptam az itinert, a cél egy kápolna a domboldalon. Irány a szőlőhegy, mindig csak balra, meg néha jobbra is. A szőlősgazdák védőszentjének tiszteletére felszentelt kápolnához érve szép kilátás fogadott.

A szemben lévő csárdában már kenték a zsíroskenyér-hegyeket versenyzőktől nem sajnálva, pluszban a nevezéshez kézzel készített fém kulcstartó járt Kishegy motívummal és felirattal. Bámészkodtam egy keveset, majd bemelegítettem és karikás ostorcsapásra elindult a verseny. A pályán könnyű előzni, széles utak és közepesen hosszú beszélgetésre alkalmas emelkedők vannak. Persze a kihívás ott volt a siratófalnál, amelyet ki-ki, tolva-tekerve abszolvált.

Ezután enyhe, viszont hosszú lejtők következtek. Két kört teljesítettem, amely 40 km-nek felelt meg. Frissítő állomást minden kör végén és a siratófal tetején helyeztek el. Aki először van itt és versenyorientált, érdemes figyelni a pályavezetésre, mert én kétszer-háromszor is elrobogtam a helyes irány mellett. A célban kaptunk gulyáslevest, induláskor párszem pogácsát. Családias hangulatú, nagyon jó szervezés volt. Miután betermeltem a gulyáslevest, igyekeztem elmenekülni a zápor elől. Szántódon volt még egy félórás várásom, mivel benéztem az időt és megérkezett a vihar. Így aztán, a tihanyi révhez érve kicsit ücsörögtem egy elhagyott lángosos asztalánál, menedéket keresve az időjárás elől és rájöttem nincs kedvem tocsogni a vizes aszfalton.

Hazatelefonáltam és megbeszéltem a legközelebbi találkozóhelyet, egy forró fürdő és kaja reményében. Elgurultam a megbeszélt helyre és gyorsan szétkapva a bringát, a kocsiban már fújta is a klíma az arcomba a harmincfokos levegőt.
Nagyon jól éreztem magam és összességében száz kilométerre hízott a vasárnapra kiírt penzum.

Gratulálok a szervezőknek, köszi a zselét, a lánc-spréjt és miegymást. Következő verseny a Kürtös kupa lesz, amelyre biztos elmegyek a kürtöskalácsért.

Beszámoló: Wágner Balázs