Hatodik alkalommal rendeztük meg a szezonnyitó tavaszi táborunkat melynek második alkalommal adott otthont a Mátra és a Kétkerék Vendégház. A négy napos rendezvényen, amelyet a közös túrák mellett különböző programok színesítettek, 22 Merkaptos hegyibringás vett részt.

Március 29-én, csütörtökön reggel vette kezdetét a tavaszköszöntő bringás bulink, amely az évek alatt elhagyhatatlan és várva várt eseményévé vált a csapatnak. A találkozó a délelőtti órában volt Mátraszentlászlón, ahova az ország minden részéből érkeztek a csapattagok. Szállásunkként a tavaly megismert és megszeretett Kétkerék Vendégház szolgált, amely a tavalyi tábor óta egy különálló rönkházzal gyarapodott, ahol a legnagyobb örömünkre egy 12 személyes szauna is kialakításra került..

A délben induló első túránk a Szén-patak völgyébe vezetett. Először Mátraszentimrén haladtunk át nagy tempóban, majd igazi, köves terepre az első izmosabb lejtő után egy defekt lassított, amelyet Buki szedett össze. Rövid megálló után folytattuk az utunkat, amíg el nem értük a régen elhagyott vasúti nyomvonalat, ahol talpfákon zötyögve és kis hídmaradványokon átkelve haladtunk tovább a Szalajkaház irányába. Némi erdőben gázolás, egy sziklákon lépdelős patakátkelés és egy kis GPS-ezés után meg is volt a jó irány és már tekertünk is tovább a Kis-Galya hegy oldalában. Nem sokára elértük a Görgő-bikki utat, majd a szénégetőknél jobbra fordulva másztunk fel a Galyatetőn található kilátóhoz. Rövid szusszanás majd az izgalmasan tekergő, lejtő-emelkedő turistaúton nyomtuk vissza Mátraszentlászlóra, ahol levezetésképpen még kerültünk egyet a Vöröskő hegy irányába.

Visszaérkezésünkkor már várt minket a felfűtött szauna, így egy gyors zuhanyzás után birtokba is vettük. A vacsoránkat a Vöröskő Kisvendéglőben fogyasztottuk el, ahol zömmel a helyi finomságok kerültek terítékre, úgymint mátrai borzas illetve juhtúrós sztrapacska. Közben befutott néhány később érkező, így a házba visszatérve ők is részt vehettek az első alkalommal meghirdetett „cookie race” értékelésében, amely során megkíséreltük elfogyasztani a csapattagok által hozott kilenc féle süteményt. Nagy elszántságunk ellenére a rendelkezésre álló több tálcányi finomság töredékét bírtuk csak betuszkolni, így a hátralévő napokra is maradt a változatos desszertből.

A második napra a legkézenfekvőbb úticélként - ha már a Mártában voltunk-, a Kékes megmászását tűztük ki. Ehhez előbb Galyatetőre másztunk fel, majd egy izgalmas egynyomos ösvényen lejtőztünk a Rudolf tanyai elágazáshoz, ahonnan rövid aszfaltos szakasz után egy széles erdei úton száguldottunk tovább. Mászás következett a Mátra-nyeregig, majd tovább Mátraházára, ahol már várt ránk a hazánk csúcsára vezető meredek sípálya.

A rögtönzött hillclimb etap során teljesen szétszakadt a csapat és jó 10-15 perces különbséggel ért fel a csúcsra a társaság. A csúcsfotót követően, a tv-torony tövében található étteremben ebédeltünk meg, majd a sípályával ellentétes oldalon indultunk a lejtőnek, ahol meredek, sziklás, technikás lejtő várt ránk, jócskán megdolgoztatva bringást és bringát egyaránt, sőt, néhol jobb volt gyalog lebukdácsolni a meredek hegyoldalban. 

A Sötét-lápa nyeregnél kétfelé vált a csapat, a bevállalósabbak egyből a Pisztrángos tó felé eresztették a bringákat, míg a megfontoltabbak egy semmivel sem egyszerűbb útvonalon, az Erzsébet-szikla, Sas-kő érintésével egy hurkot leírva értünk a le a tóhoz, ahonnan újra együtt folytattuk.

Erdei csiki-csuki következett a Vörösmarty tájházig, majd a tavalyról jól ismert buszmegálló mellett (ahova a komplett csapat beszuszakolódott egy jégeső elől), egy újonnan felfedezett lejtőn száguldottunk a Görgő-bikki útig, ahol kényelmes aszfaltos mászás várt ránk előbb vissza a főútig, majd vissza Mátraszentlászlóra. Este ismét a közös vacsora, szauna és filmnézés volt a program, na és a sütiversenyen induló ínyencségek további pusztítása.  

A szombati nap délelőttjén az Első Merkapt Házibajnokságra került sor, ami a Vöröskő hegyen került megrendezésre, amely hegy az elszórtan található, hatalmas vörös színű kövekről kapta a nevét. A jól sikerült erőpróbáról külön beszámolóban olvashattok. 

A verseny után visszatértünk a szállásunkra, ahol pótoltuk az elveszetett kalóriákat, majd ismét túrára indultunk. Házigazdánk ezúttal is velünk tartott, így Zsolti vezetésével indultunk az Ágasvári tájház felé. Az utunkat egy kisebb és egy nagyobb malőr lassította: előbb Imike szakította el a láncát, majd a délelőtti futam hőse, Kövér Laci kapott egy karvastagságú ágat a hátsókerekébe, aminek 10 küllő elvesztése és egy pár kilométeres magányos visszaséta lett az ára.

Egynyomos, tekergős, lendületes ösvényen értük el a tájházat, ahol összevártuk egymást, majd folytattuk az utunkat. Itt ismét mindenki vérmérséklete szerint választhatott a szélesebb földút és a technikás ösvény között, a közös az volt bennük, hogy mindkettő a Csörgő patakhoz vezetett. A biztonságosabbnak vélt úton Imikét egy mutatós szaltóval dobta le a lova, jelezve, hogy itt sem árt figyelni. Egy rövid kitérővel megnéztük a Csörgő-szurdok végét, ahol egy magányosan álló, a patak fölé magasodó hatalmas fára másztunk ki élvezve néhány percig a gyönyörű látványt. 

A patakátkelés után, egy hosszú, masszívan emelkedő földutas mászás következett Fallóskút határáig, ahonnan egy hosszan kígyózó, mély keréknyomokkal barázdált erdészeti úton értünk vissza a mátraszentistváni sípálya aljáig, majd vissza aszfalton a szomszéd településen lévő házunkhoz. Az esti program a megszokott rutin szerint zajlott: vacsora a Vöröskőben, szauna és ismét egy jó mozi, ám szombat este mintha mindenki gyorsabban eltűnt volna, vélhetően a háromnapi tekerés hatásra.
 

Vasárnap délelőtt ismét Móczár Zsolti vezetésével indultunk túrára, immáron csak egy 3 órás körre. Kezdésnek aszfalton tekertünk a Bőgős-rét melletti elágazásig, ahonnan még egy párszáz métert tekertünk Galyatető felé, majd egy széles füves erdészeti útra tértünk, amelyen hosszan haladtunk élvezve a gyönyörű panorámát.

Innen két izgalmas lejtős szakasz következett: egy avarral nagyjából fél méter magasan borított szurdokszerű ösvény, összekötve egy gallyakkal teleszórt résszel, amelyen egy meredek ösvényen értünk ki az útra a Szalajkaház mellett. A lejtőzés során Buki két perecet is bedobott, amin – látva, hogy nincs komoly baj-, jót derült mindenki. Innen egy kb. 400 méteres hosszú mászás következett a Cseternás-bércen keresztül vissza a Bőgős-rétig. Mivel még nem akaródzott hazafelé venni az irányt és próbáltuk nyújtani a hétvégét, egy 10-12 km-es plusz kör mellett döntöttünk Fallóskút felé.  

Az együtt töltött négy nap lassan a végéhez ért, kicsit szomorúan vettük tudomásul, hogy eljött a csomagolás és a hazaindulás ideje. Hogy mégsem lógattuk az orrunkat, annak a sok közös élmény volt az oka, na és a tudat, hogy heteken belül elkezdődik a versenyszezon és újra találkozunk!

Az Orsi és Zsolt vezette Kétkerék Vendégházzal, a háziak vendégszeretetével eddig is meg voltunk elégedve, amit az új szolgáltatás (szauna) csak tovább fokozott, így mindenkinek csak ajánlani tudjuk az ország legmagasabban fekvő településén található kitűnő szálláshelyet a Mátra felfedezéséhez.