Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
SuperCross: Kiskun Cross, Kerekegyháza

Ennyi volt. Vége a szezonnak. Furcsán hangzik, de nekem most lett vége. Május óta talán nem is telt el egyetlen hónap sem úgy, hogy ne indultam volna versenyen. Vegyes érzések kavarognak bennem, hiányozni is fog ez az elkövetkező pár hónapban, meg nem is. Jól fog esni végre üres fejjel gyűjteni a kilométereket, úgy menni ki, hogy a hétvégéken nem vár újabb verseny.

Sok minden változott az elmúlt évben, lassan már látom a helyem a mezőnyben, már van, aki az én skalpomra vadászik és már én is vadászom másokra. Ez a „jelenség” a hétvégi, utolsó Supercross futamon csúcsosodott ki: Pál Gézával, a Bringabanda egyik tagjával előzgettük egymást egy órán keresztül, a tét a futamon az ötödik, összetettben pedig a nyolcadik hely volt.

Kerekegyházára utaztunk vasárnap, ez volt hozzánk Veszprémhez a legközelebbi versenyhelyszín a sorozatban, ide mindössze csak két óra volt az út. Kész felüdülés volt ez utazás szempontjából például Kazincbarcikához képest, ahova már inkább előző nap leutaztunk, minthogy holt fáradtan essünk be a versenyre.

kiskuncross

Én személy szerint azért tettem róla, hogy ne legyek teljesen kipihent, előző nap sikerült egy laza három órás átmozgatást összehozni. Úgy voltam vele, inkább kihasználom a jó időt, és Baluval is régen tudtam már közösen hosszabbat menni. Furcsamód túl nagy hátrányát nem éreztem a versenyen.

Aránylag korán értünk a helyszínre, így még sikerült Alexet is hátráltatni mindenféle szervezési ügyekben. Körbesétáltunk a pályán és azzal szembesültünk, hogy annyi kanyart tettek bele a szervezők amennyit nem szégyelltek. A szokásos akadályokon kívül a pálya tartogatott még egy érdekes elemet, egy mély, homokos röplabdapályát. Az átkelés titka nem feltétlenül a lendület volt, hanem az egyensúly megőrzése, amikor a mély homok megpróbálja megvezetni az első kereket, valamint a megfelelő áttétel. A pörgetést itt el lehetett felejteni, azzal nem sokra ment az ember. A bejárás alatt később háromból csak egyszer sikerült, de a versenyen már egészen jól ment a dolog. Tízből talán már csak két próbálkozásom volt sikertelen.

A szervezésről annyit írnék csak, hogy itt is megvolt az eddigi, jól bevált színvonal: a nevezés aránylag gyorsan zajlik, fűtött öltözőben vedlettünk át bringás ruhába, a verseny végeztével frissen sütött lángos és forró tea várt minket. Nem nagy dolgok ezek, de mégis nagyon jól esik, nagyban befolyásolja mindenki hangulatát, amire a Supercross-on sosem volt még panasz. A kerekegyháziak (és Alex is) kitettek magukért.

kiskuncross

A mi futamunk délután egykor volt, előtte persze beszólítással. Kicsit pislogtam, amikor Alexet jóval előttem szólították be, de egy kis furakodás árán már helyre is állt a lelki békém. Rajt után egy kicsit megnyúlt a mezőny, néhány lassabb versenyzőt is kerülgetni kellett, volt, aki majdnem leszorított annak ellenére, hogy gyorsabb voltam, idővel viszont a megszokott közegben tekertem. Pál Géza mögöttem, Sándor Csaba az SHKE-ből pedig előttem. Látszott rajta, hogy nem pörög annyira a lába, meg tudom fogni, a sorozatban először. Föl is értünk rá, majd lassan le is szakadt rólunk, így Gézával ketten maradtunk. Felváltva vezettünk attól függően, hogy ki mikor tudott egy kis előnyt kiharcolni.

Az akadályokat én rendre sokkal gyorsabban vettem, így néha elég nagy előnyt össze tudtam szedni, ilyenkor egy kicsit nagyobb tempót is próbáltam menni, hadd idegesítsem ellenfelem,hogy kapaszkodnia kelljen.

Pár körrel a vége előtt a célegyenesben éppen a kulacsommal voltam elfoglalva, mikor ellenfelem megindult, kihasználva az alkalmat, hogy éppen frissítek. Elég nagy rés nyílt közöttünk, de mentem rendületlenül, abban bízva, hogy újra föl tudok érni. Az utolsó előtti körre ez sikerült is, így megint együtt gurultunk. Az utolsó körre érve elkövettem azt a hibát, hogy továbbra is kivártam, nem kezdeményeztem, annak ellenére, hogy én vagyok a technikásabb, de ellenfelem rövid távon erősebb tud lenni nálam. Ha az utolsó kört teljes erőbedobással nyomom végig, akkor meglehetett volna az ötödik hely. Így viszont az utolsó hosszabb egyenesben, három kanyarral a vége előtt ellenfelem ritmust váltott, amit már nem tudtam átvenni és az övé lett az ötödik helyezés, a vele járó nem kevés ponttal együtt.

Egyáltalán nem vagyok csalódott, sok mindent tanultam ebből a futamból is, például, hogy itt már nem csak az erőn múlik, sokat számít, hogy ismerd magad és tudj jó döntést hozni egy adott pillanatban. Nekem ez most nem sikerült, de ez az egész helyzet is teljes mértékben új számomra. Eddig a légüres tér volt jellemző körülöttem versenyeken, csak menni kellett, nem volt kivel meccselgetni. Lassan már majd lesz.

Ezzel a gondolattal zárnám is soraimat, élveztem a Supercross sorozat minden egyes percét, jövőre újra találkozunk!

Beszámoló: Szántai Vecsera Bálint

kiskuncross

Buki beszámolójából már kiderült, hogy Alex is részt vett a SuperCross kerekegyházi záró futamán, az ő élményei következnek:

Már régóta terveztem, hogy kipróbálom a cyclocrosst. Mivel pont tél közepe van, nagyon kezdtek már hiányozni a versenyek és adódott a lehetőség. Már az OB-n is terveztem, hogy elindulok, de végül csak szurkolni mentem ki, mert nagyon rossz idő ígérkezett, most viszont nem volt kibúvó!

Ismerem a szervező srácokat, közel is van a helyszín, részben a pálya is ismerős. Igaz hogy kicsit beteges voltam, de gondoltam mi az nekem, egy óra tekerést kibírok, mindenképp indulni akartam! Az időjárással nagy szerencsénk volt! Előző éjszaka esett az eső, de mivel a pálya aszfaltos és füves szakaszokból áll, ez egyáltalán nem okozott gondot. A hőmérséklet kellemes 5-6°C lehetett, enyhén felhős égbolt, néha még a nap is kikandikált. Ilyen lenge öltözetben még azt hiszem soha nem tekertem télen! :-)

Mire kezdődött az első futam ZéZoli is befutott, együtt szurkoltunk, majd a második futam rajtja után nem sokkal elkezdtük Bukival a bemelegítést. Hamarosan jött a 13 óra, állhattunk a rajtba. A maratonoktól eltérően mindenkit név szerint szólítottak be.

kiskuncross

Mivel Buki CX gépe még nem lett teljesen üzembiztos az utolsó futamra is a montiját hozta, gondoltam majd megpróbálok mögötte lavírozni. Az első körben kiderült, hogy ez nem fog összejönni, erősebb volt nálam és sokkal dinamikusabban is ment. Sajnos a bolyozáshoz egyáltalán nem vagyok hozzászokva, így majdnem végig egyedül mentem. Az első két körben még próbáltam felérni Bukira, aztán beálltam egy stabil tempóra és azt próbáltam tartani. A start után mikor az első kanyargós résznél elnyúlt a sor a 15. hely körül lehettem a kategóriában, aztán ahogy teltek a körök, néhányan fokozatosan elmentek mellettem. Volt, akivel tudtam menni egy keveset, de többnyire néhány kanyar után eltávolodtak. Egyszer rontottam is a homokcsapdánál, futni kényszerültem. Végül a 20. helyen értem be. Ezúton is mindenkinek köszönöm a biztatást!

A szervezés minden tekintetben profi volt! A bajnoki lángos nagyon ízlett! Boronkay Petiék igazán kitettek magukért! A pálya is nagyon tetszett! A lépcsőt egész jó sebességgel tudtam venni, a palánkokat már nem annyira, főleg a verseny vége felé. A homokcsapda előtt mindig próbáltam lendületet venni és kitekerni, pedig lehet, hogy futva gyorsabb lett volna. :-)

kiskuncross

Az akadály átugrást gyakoroltam előzőleg, mert nem szerettem volna a szurkolók előtt szó szerint pofára esni, de nagyon látszott, hogy nem vagyok hozzászokva. Este már mindenem fájt, a bal lábam megerőltettem vagy meghúzhattam, mert reggel alig tudtam lábra állni. A sok ugrálás megtette a hatását! Most sántikálok, a náthám is rosszabb lett, de nem bánom! Megérte kipróbálni! Most már tapasztalatból tudom milyen kemény műfaj ez!
Próbáljátok ki, megéri!

Beszámoló: Csete „Alex” Sándor
Fotó: hegyibringa.hu

2012.01.11 09:41:28   |   Vissza
Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set