Pár héttel ezelőtt Buki Palóc Cross beszámolójának végén megemlítette, hogy idén Budapesten kerül megrendezésre a Magyar Köztársaság cyclocross országos és Budapest Bajnoki címének eldöntése. Szerencsére amatőr kategóriát is indítottak, ami külön öröm volt számomra, mert a pálya mindössze 675 m-re van lakásunktól. Végre egy verseny, ahol elmarad a korai kelés és a verseny utáni készülődés és utazás fáradalmai.

Még pénteken sikerült kimennem és tekernem pár kört, illetve gyakorolni a leszállás, ugrás, lépcsőzés, felszállás összetett mozgását, mert ezek igen csak ronthatják vagy fokozhatják a verseny élvezetét. Furdalta még az oldalamat, hogy a Bukiról látott eddig versenyeken készült képeken, mindig kicsit fancsali arcot vágott. Kíváncsi voltam, hogy a fényképező objektívja csal ekkorát vagy ez a rideg valóság. Utólag bevallhatóm, hogy néhol még a képek is a jó irányba csaltak a fintorokat illetőleg. :-D

Kiérvén a verseny helyszínére, már igen sokan készülődtek, melegítettek, ami nem csak a versenynek szólt, hanem az igen hideg időjárásnak is. A nevezés igen döcögős volt, mert az előttünk sorban álló 5 versenyzőnek közel 20 percig tartott a lajstromba vétele. Nem tudom mi tartott ilyen sokáig, de én türelmetlen lettem. Közben megérkeztek a titokban szervezett rajongótáborunk. Anna, Jucus, Háden Tomi (igen kialvatlanul), Alex és Zézó. Különböző hangkeltő eszközökkel próbálták a versenyen mutatott kiemelkedő teljesítményünket mindnél jobban fokozni. Duda, csengő, kereplő, kürt és egy kolomp, ami Jucus új szerzeménye volt.

A verseny szervezéséről inkább nem írok sokat, mert az katasztrófálisra sikeredett. A start pillanatáig senki nem tudta, hogy honnan és mikor fog indulni. Kicsit murisra volt ez a fajta „országos és bajnoki” hozzáállás. A várható startterület közelében próbáltunk melegíteni, hogy legalább azt lássuk, mikor és honnan fog indulni a rajtunk. A kiírthoz képest sokat csúszott és az előre beharangozott 25 perc+1 körből pedig 15 perc+1 kör lett, de valahogy a verseny előrehaladtéval én még 18 perc körül átmentem a startlepedő alatt és ekkor, mint kiderül két kör volt hátra. Az eliteknél csak találgatni lehetett, hogy mennyi van még hátra. Órára már nem telt a szervezőknek, hogy legalább a versenyző tudja, mennyi is van még hátra. Egy kis csengővel jelezték az utolsó kört, de ezt meg a szurkolók lelkesedése igen csak elnyomta. Sokan látogattak ki, így legalább ez emelte a verseny hangulatát. Kevés olyan hely volt a pályán, ahol valaki ne lelkesítette volna az előtte elhaladó bringásokat.

A start után mindenki próbálta a maximumot kiadni magából, hogy az első ugrós akadályhoz, mindnél kedvezőbb pozicióba érkezzen meg. Utána egy bal kanyart követően hosszú egyenes, melynek a végén egy balos jobbos, balos „S” kanyar, megint egy hosszabb egyenes és egy dupla átugrós akadály. Innen egy hosszabb egyenes a végén egy balra visszafordítóval, majd megint egy egyenes, melynek a végén egy jobbos visszafordító és egy igen szűk dupla átugrós akadály. Kissé balra fordulva fel a lelátóra, jobbra rézsútosan majd nem sokkal a felérés után rögtön balra le szintén rézsútosan. Rövid egyenes, majd az első lépcsősor jobbra fel. Itt pár méter után leereszkedés és egy enyhe balos kanyar után ismét lépcső, de most szembe felfutva és a tetején rögtön balra vissza és leereszkedni. Éles jobb kanyar az aljában és pár méter után vissza a lelátóra, aminek a végén balra meredek le és irány a focipálya melletti hosszú egyenes melynek a végén vissza a lelátóra felfelé, de felérés követően jobbra visszafordulni egy szinttel feljebb visszafelé focipálya mellett. Végén balra le és egy jobbos majd egy éles balos kanyar után vissza a célhoz egy hosszú egyenest követően.

Sok kigyorsítás tette nehézzé a versenyt, de ettől függetlenül élveztem. Elfáradtam a végére, de nem annyira, mint Buki, aki már minden testnyílásán próbált levegőt venni, nem sok sikerrel. De végig küzdötte ezt a kb. fél órát és le a kalappal előtte. Menet közben többször is próbáltam buzdítani, mert nem sokkal mögöttem jött, de aztán lassanként lemaradt.

Sok maradandó élményt nem nyújtott ez a rövidke megpróbáltatás, de a kedvemet sem szegte és jövőre megpróbálok majd több ilyen jellegű versenyen indulni, mert a hangulat ettől függetlenül fergeteges volt. Utolsóként még egyszer szeretném megköszönni a kilátogató csapattársaknak a kitartó buzdítást a hideg és viharos szél ellenére.

Beszámoló: Pásztor László

Fotó: hegyibringa.hu, Káldi Tamás, Kimura