Most hétvégén rendezték a SuperCross sorozat második versenyét Salgótarjánban, és ugyanúgy mint a kazincbarcikai versenyt, ezt sem akartam kihagyni. A hét eleji ködös-párás időt látva egy kicsit aggódtam, de vasárnapra ennek már nyoma sem volt.

Vidám, de még mindig egy kicsit szédelgős fejjel indultunk útnak vasárnap reggel, hiába, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ilyenkor is korán keljek. Jó lenne egy kicsit lustálkodni néha az egész hetes munka után, de hát nem vagyok én papírból, CX verseny van Salgótarjánban! :)

Ismét hű kis Magellan monti paripám került a kocsi csomagtartójába, mivel nincs CX gépem. Még... De mindenképpen tervben van, mert elég jó kompromisszum, ha szüksége van az embernek egy edző / városi / túra gépre és nem mellesleg cyclocross versenyekre is lehet vele járni.

Bőven időben értünk a verseny helyszínére, majd nevezés, kis beszélgetés után egy második reggelire kényszerültem, ugyanis Salgótarján kicsit messze esik Veszprémtől és azért megéhezik az ember útközben. Közben a veszprémi különítmény egy részével röviden átbeszéltük a pályát, az a hír járta, hogy van egy nagyon meredek és homokos terminátor-szerű emelkedő is. Na, mondom mi lesz itt? Röviden: volt aki hanyatt esett rajta. :)

A pálya élvezetes volt, magába foglalta az összes cyclocross-os pályaelemet, úgymint volt össze-vissza kanyargó rész ahol jó kanyartechnikával másodperceket lehet nyerni, volt akadály amit leugorva a bringáról futva kell abszolválni és persze a “futva” teljesítendő nagyon meredek emelkedő. Tovább fokozta a pálya fun-faktorát, hogy volt egy nagyon gyors lejtő is, ahol volt, aki bőven 40 km/h fölött rongyolt. Sajnos a számomra legkellemetlenebb tulajdonsága a cyclocross pályáknak most sem maradhatott ki: nem tudtál itt sem pihenni. :)

A rajtunk 13 órakor volt, ekkorra már olyan jó idő kerekedett, hogy többen is úgy döntöttünk, rövid mezben és nadrágban indulunk, nem fáztam így sem. Aminek nagyon örültem, hogy a mi futamunkban összesen 65 versenyző indult, összesen pedig 120 nevező volt aznap. Nagy szó ez itthon egy CX versenyen, mivel két-három éve még csak álmodni mertek volna ilyesmiről ebben a sportágban. Mint már a múltkor is írtam: megmozdult valami! :)

A rajtot sikerült rendesen elrontani, a legeslegutolsó helyen fordultam az első visszafordítónál. Hiába, tanulni kell még a tumultusban tekerést. Egy maraton tömegérzése ehhez képest semmi volt, ott nem akar egyszerre tíz bringás megfordulni egy két és fél méteres aszfaltcsíkon. Persze, túlzok, de engedtessék meg ez most nekem. :) Szépen lobogtam a mezőny végén a serdülő-forduló szakaszhoz, ahol ismét föltorlódott a mezőny, de lassan-lassan sikerült egyre jobban előretörni.

Nagyon gyors és aránylag rövid pályát jelöltek ki a szervezők, így még nekem is csak hat és fél perc kellett egy kör megtételéhez, míg a mezőny eleje öt perc körüli köröket tudott. Persze ez sem segített azon, hogy tíz perc-negyed óra után már megint az életemért küzdöttem. :) Négy kör után a homokos emelkedő előtt már hallottam, hogy Buruczki Szilárdot biztatják erősen, lassan leköröz. Próbáltam minél gyorsabban túl lenni ezen a szakaszon, hogy ne tartsam föl. Már túl voltam a futáson, amikor egy nagy zajt hallottam: ekkor fordult le Szilárd hátsó kerekéről a szingó. Nem adta föl, végigfutotta a kört és pótbringára pattant. Ezzel visszacsúszott az elit kategória végére, de utána iszonyatosan rákapcsolt. A verseny végére vissza tudott jönni a negyedik helyre. Ez sok mindent elmond. Nagyon nagyot ment, jó volt nézni. :)

Időközben én is próbáltam megvívni a saját csatáimat, a látótávolságban levő emberkéket “levadászni”. Azért írtam idézőjellel, mert ez nagyon messze volt bármiféle vadászattól... Örültem, hogy nem fordulok le a bringáról. :) Teljesen jól jellemzi az állapotomat, hogy az utolsó előtti körben a dupla, futós akadálynál sikerült elesni leszállás közben, annyira nem tudtam már koncentrálni. Egy kicsit örültem, hogy nem tartott tovább a verseny: egy óra körözgetés után, két kör hátrányban az élmezőnytől én is begurulhattam a célba.

Kis levezetés, közben dumálgatás, majd lassan, néha még mindig lihegve átöltözés után megvártuk az eredményhirdetést. Tóth Andris ismét megnyerte a hobby férfi kategóriát, kíváncsi leszek, hogy lesz-e valaki, aki utol tudja érni a kategóriában. Jómagam a 13. helyen értem célba, ha jól emlékszem másfél perccel lemaradva a 10. helytől. A köridőim most alig léptek ki egy 15 másodperces sávból, úgy tűnik sikerült aránylag egyenletesen szenvednem végig. :)

Tanulság? Az nincs. Talán annyi, hogy jó volt Salgótarjánban versenyezni. A következő, ózdi forduló nekem kimarad, belekóstolok a futóversenyek hangulatába, de a gyarmati versenyen mindenképpen ott a helyem megint, hadd szóljon! :)

Beszámoló: Szántai Vecsera Bálint
Fotók: hegyibringa.hu