Az idei szezon a második, amikor megrendezésre kerül a SuperCross sorozat, ami öt hazai cyclo-cross versenyt fog össze sorozattá. Nagyon sokáig csend volt a szakág körül itthon, illetve csak egy szűk réteg járt ezekre az eseményekre, amikről igazán nem is nagyon lehetett hallani montis körökben.

Tavaly mozdult meg valami: néhány versenyszervező és egyesület hívta életre a sorozatot azzal a céllal, hogy előrelendítse a hazai cyclo-cross sportot. Ami előrelépés volt az eddigiekhez képest, az a versenyek színvonala (minden versenyen biztosítva van például a kerékpármosó és a zuhanyozás lehetősége a versenyek után) és a szélesebb körű hírverés. Ebben nagy segítség lehet, hogy az idei SuperCross már a Mountainbike Challenge támogatásával valósul meg. Példás az az összefogás, amit a két sorozat szervezői mutatnak, többek között ez is kulcs lehet ahhoz, hogy tényleg kinyíljon a szakág mind többek előtt.

Buki úszik a levegőben

Azért is jó ez a kezdeményezés, mivel a cyclo-cross versenyek ideálisak egy kis "bohóckodásra" a montis szezon után, amikor már hideg van, és sár és hó. A futamok nagyjából egy órásak, ami a nagy hidegektől eltekintve még télen sem okoz különösebb gondot, már csak amiatt is, hogy elég intenzív maga a verseny. Kanyargós, jelentős szint nélküli pályák jellemzik a szakágat, ahol sok a kigyorsítás, valamint mindig van pár akadály, amit futva, a bringát cipelve kell teljesíteni. Ez többféle is lehet, vannak palánkok, amiket át kell ugrani, illetve lépcsősor vagy rövid, de nagyon meredek emelkedő is szinte mindig akad, amit futva kell bevállalni.

Azt is megemlíteném, hogy a téli, havas, saras körülmények között még a technikát is fejleszti ez a szakág. Külföldön nagy hagyományai vannak a sportágnak, így külön öröm, hogy itthon is fejlődésnek tudott indulni. Nagy köszönet jár ezért azoknak az elszánt embereknek, akik ezen dolgoznak.

Szinkron-krossz: Cser Gábor – Dr. Bakos Gergő (Fotó: Babka Szabolcs)

Ennyi fölvezetés után következzen az idei első, a kazincbarciakai verseny élményeinek beszámolója:

Még meg sem tartottuk a hivatalos szezonzárónkat, amikor már többen is azon törtük a fejünket, hogy mit is kellene csinálni télen a holtszezonban. Kell egy kis változatosság, nem lehet csak folyamatosan görgőzni, futni, vagy spinningelni, kell valami, ami majd megtöri egy kicsit az edzések monotonitását. Így jutottunk el az ötletig, hogy elindulunk a krossz sorozat versenyein. Több társ is akadt Veszprémben, akikkel közösen meg tudjuk oldani az utazást, így történt, hogy Felföldy Viki és keresztszülei vendégszeretetét élvezhettem a hétvégén. Ők Berentén élnek, ami tényleg csak egy köpésre esik Barcikától, Veszprémmel ellentétben... Mindannyiunknak könnyebb volt, hogy nem vasárnap kora reggel kellett megtennünk a négy órás utat és pihenhettünk kedvünkre.

Magyar krossz-versenyeken rég nem látott indulói létszám (Fotó: Babka Szabolcs)

Jól esett ennyire közvetlen emberek körében tölteni a verseny előtti estét, Viki keresztapja nagy mesélő. :) Valahogy egyikünkön sem látszott semmi feszültség, el tudták terelni a figyelmünket a másnapi versenyről. Nem mintha nekem személy szerint lett volna miért izgulnom.

Másnap reggel a verseny helyszínére érve jó volt látni, hogy egyre gyűlnek a sporttársak, lesz itt igazi meccselés, nem babra megy majd a játék az elit mezőnyben. Annak ellenére, hogy a maratonokhoz képest a jóval kisebb a mezőny létszáma (kevesebb nevező, kevesebb szponzor, kevesebb pénz) a szervezésre egy rossz szavam nincsen. Minden megvolt, ami egy versenyhez kell: volt bemondó, aki tudta mit csinál, chipes időmérés, ingyen masszázslehetőség (verseny előtt és után is), támogatói sátor, zuhany és öltöző a közeli iskolában...

Benkó Barbi (Focus M.I.G. Team) magabiztosan nyerte az első futamot (Fotó: Babka Szabolcs)

A kazincbarcikai Jubileumi Parkban megrendezett eseményen több mint százan álltak rajtvonal mögé a 10 kategória valamelyikében – ami az elmúlt évek hazai krossz-életét ismerve kiemelkedő nagyságrendnek tekinthető. Az első rajtnál és az eredményhirdetésnél volt egy kis csúszás a kiírthoz képest, de nagyon jól működött a rendszer, mindent kommunikáltak felénk.

Ami felüdülés volt a szezon nagy versenyei után, az a családias hangulat. A melegítés alatt is többször megálltunk beszélgetni régi ismerősökkel. A versenyhez szükséges cuccainkat pedig a Hegyibringás Danó Peti kocsijába sikerült becigánykodnunk, hogy elérhető közelségben legyenek.

Verseny előtt sikerült még kimenni pályát járni, ami meglehetősen nagy segítség tud lenni, mivel minden egyes fékezés után újra meg újra gyorsítani kell. Csak hogy szemléltessem mennyit számít a pályaismeret: ahol bejárás alatt még fékeztem, a versenyen nemhogy fék nélkül, hanem akár már tekerve mentem be a kanyarba. A futamokban nagyokat küzdöttünk, ki-ki az ellenfelekkel, vagy önmagával. Viki futamában a dobogó már közvetlenül a rajt után kialakult, de neki jutott egy saját kis meccs, az utolsó kör legvégén, két kanyarral a vége előtt sikerült ügyesen előzve megszereznie az ötödik helyet.

Buki küzd!

Viki párja, Andris saját magával versenyzett a hobbi futam első helyén. Megpróbált az elit mezőnyre tapadni, de most még erős volt neki a tempó, nem tudta őket tartani. Innen saját magával küzdött végig, mivel az első két kör nagyon erősre sikerült és össze kellett szednie magát egy kicsit.

Még a bemelegítés alatt fölébredt bennem az alvó kisördög, hogy jó lenne legalább azokat megfogni, akik ugyanúgy montival indulnak mint én. Persze ez most esélytelen volt, de legalább volt, ami hajtson. Fölpörögve indultam neki a verseny elejének, de már két kör után éreztem, hogy ha így folytatom, meg fogok rogyni. Utólag elnézve a köridőket folyamatosan lassultam, viszont az utolsó két körre újból erősíteni tudtam. Jól esett, hogy néha-néha meg tudtam fogni valakit, illetve az, hogy az elit mezőnytől a végén csak egy kör hátrányt kaptam. A következő versenyre már megvan a célom, a tízedik helyet talán meg tudnám csípni, ha minden jól alakul.:-)

Gondolkodom azon, hogy mit lehetne még írni a versenyről, de semmi különös nem jut eszembe. Nem tértem haza életre szóló élményekkel, de amit kaptam az egy nagyon kellemes hétvége volt, amiért megérte ott lenni. Kicsit föltöltődtem és így már könnyebb elviselni a hétköznapokat, amikor nem jutok ki bringázni…

A SuperCross sorozat következő futamát a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület rendezi nvember 6-án a nógrádi megyeszékhelyen. Még több infó: www.supercross.hu

Beszámoló: Szántai Vecsera Bálint

Fotók: Babka Szabolcs