Október elsején az időjárás igen csak kegyeibe fogadta a Mountainbike Challenge által szervezett évzáró, 20 órás Illegal esemény résztvevőit. Danó Peti és Fülöp Miki fejéből kipattant egy gondolat, hogy az idén 5 versenyt magába foglaló sorozat záróakkordjaként egy baráti bringázást kellene szervezni túra jelleggel. A terv kiötlése és a megvalósítás között sok idő nem állt rendelkezésükre, de ez nem látszott meg a szervezésben.
Még szeptemberben Miki megkért arra, hogy az általam tervezett pilisi túrán tekerjek nyitott szemmel és nézzem meg a lehetőségeket, egy Szentendrét és a Hármashatár-hegyet összekötő útvonal kitűzésében. A lényeg annyi volt, hogy mindnél inkább kerüljük a főútvonalakat és érinteni kell Pomázt, a Házi-réti víztárolót, Solymárt, Virágos-nyerget és befejezésként a János-hegyet. Több útvonal is adott volt a kívánt állomások érintéséhez. Ebből egyet Peti és Miki egy szerdai hajnalon kocsival be is járt Szentendrétől Solymárig, nekem pedig a Solymártól a János-hegyig tartó szakasz maradt bringával. A finomítások véget Miki bringával talált egy a 10-es utat elkerülő földutas szakaszt, így ezek tükrében körvonalazódni is látszott a végleges útvonal a közúti forgalom legkisebb mértékű zavarása nélkül.
Támogatásként magunk mögött tudhattuk a Red Bull-t is, aki a frissítést és az útvonal bizonyos pontjain megjelenő spéci járgányukkal a zenét és szórakozást is biztosították. Volt kerékpárra szerelt kamera is velünk, amire mindenkinek fel kellett szállnia és tekerni pár másodperc erejéig. Ez a visszanézett videó alapján igen mókásra sikerült, főleg a lányok részéről, de nem lőném le a poént, amíg a videó nem lesz közkincs. Remélem az lesz és lesz majd egy vágatlan verzió is az eseményről.
A kitűzött napon szépen lassan gyülekeztünk a Batthyány téren és a végén az indulásként kitűzött 9 óra után pár perccel közel 50 „illegál” bringás neki is vágott az útnak. Szerencsére sok ismerős is ott volt, de legnagyobb meglepetésemre Hámori Andris is - aki januárban apai örömök elé néz – megjelent az indulok között, sőt legnagyobb megdöbbenésére még vezette is a bolyt jó ideig. Állítása szerint ilyen még sosem esett meg vele! :-)
Szép lassan haladt a konvoj Óbudán, amikor is jött a HÉV és az illegálosok szépen megálltak az átjáró előtt. Majd jött egy bringás, aki még inkább illegál volt, mert ész nélkül átment a vonat előtt, amikor az már elindult.
Szentendréig nem történt semmi említésre érdemes esemény. Szépen elfoglaltuk a Duna korzó sétányát és vártuk a Red Bull kocsiját valamint a videós és fotós stábot. Sokan elmentek és falatoztak az ínycsiklandó illatokat árasztó lángosból és próbáltak energiát tartalékolni az elkövetkezendő terepbringázásra.
Danó Peti is csatlakozott hozzánk immáron bringával és hófehér lábaival. Idén nem sokat tekert, de vállalta a banda vezetését, lévén ő ismerte egyedül a Pomáz utáni földutak rengetegét Csobánkáig. Egyedül kulacsot felejtett el hozni magával, ami a 30 fokos melegben és a nagymértékű por miatt igen csak felelőtlen húzás volt, de segítettem rajta. Igaz az elkövetkező pár kilométer és igen meredek emelkedők leküzdése után már az is elfogyott, de ez nem szegte kedvét.
Az egyik 5-ös elágazásnál tartottunk egy kisebb pihenőt és meghallgattuk Peti útvonal tájékoztatóját, ami igen érdekesre sikerült. Szerinte ugyan is egy „viszonylagos lejtő” következett, ami a mi nyelvünkre lefordítva járhatatlan és igen meredek volt. A poén kedvéért fel is vetette, hogy jövőre Erdőbényén a lejtők nehézségét nem a jól megszokott nyilakkal fogják jelölni, hanem borospoharakkal. 3 pohár esetén a lejtő 3 pohár bor elfogyasztása után már nem ajánlott...
Szerencsére mindenki lejutott a „viszonylagosságon”, majd a régi katonai gyakorlótéren fellelt kiégett kispolákon készítettünk egy csoportképet és indultunk tovább a víztározóig. Itt egy hosszabb pihenő vette kezdetét, de sokáig ez sem tartott. Következett a Hármashatár-hegy leküzdése, ami a túra összes szintemelkedésének jelentős részét adta. A következő pihenő a Virágos-nyereg volt. Peti és Fejes Miki hoztak nekünk jó pár palack ásványvizet és Red Bullt, hogy a nagy meleg ellenére újult erővel tudjunk nekivágni a hátralévő kilométereknek.
Innen meg sem álltunk a hűvösvölgyi villamos végállomásig. Több részre szakadva jutottunk el a János-hegyi csúcsig, mert mindenki a saját kedvenc útvonalán haladt a végső állomásig és a jól megérdemelt rétesig. Miután mindenki jóllakott megbeszéltük ki tud és ki nem tud eljönni az estére tervezett bulira, ahol folytatódik a következő 10 óra. Elköszöntünk a távozóktól, hazamentünk és felkészültünk az est további részére, ami a Pál-völgyi barlangnál található szórakozóhelyen volt előkészítve. Itt hajnalig tartott a „túra”.
Remélem jövőre nem csak záróeseménye lesz a Challenge-nek, hanem nyitó is.
Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy igen jól éreztük magunkat. Köszönjük a jó ötletet, a remek útvonalat és szervezést.
Beszámoló: Pásztor László |