Immáron második alkalommal vettem részt a Kétkerék Vendégház (www.ketkerekvendeghaz.hu) által szervezett 4 napos bringatáborban. Nagyon megörültem, amikor hírlevelet kaptam erről a lehetőségről, hiszen az egyik legjobb választás egy szezon végi levezető, élménybringázáshoz mert adott minden. A vendégház kifejezetten a bringásokra specializálódott így a bringatárolótól kezdve, bringamosó, szerszámok, olajok, alkatrészek rendelkezésünkre állnak, na és a Mátrában szebbnél-szebb útvonalon gyűjthetjük a szinteket és kilométereket.

Csütörtökön délelőtt gyülekeztünk, mindenki elfoglalta a szobáját, és készülődtünk egy rövidebb bemelegítő, ismerkedős bringázásra. Ezúttal Zsolt – a Kétkerék Vendégház tulajdonosa – volt a túravezetőnk. Egyből ki is használtuk a nagyszerű időjárást, és a hónapok óta tartó szárazságot, így célunk a Csögő-patak medrének bejárása volt, melyre nagyon ritkán van lehetőség. Mátraszentlászlóról a Vöröskő kilátó felé indultunk, egynyomsávos kicsit crosscountry-s jellegű úton majd szépen csurogtunk le a völgybe.

A Csörgő-szurdokhoz érve, gyönyörű látvány tárult elénk, és egyértelműen látszódott, hogy a szárazság csak átmeneti állapot. Olyan széles és mély a patakmeder, hogy egy-egy nagyobb esőzéskor komoly méretekre duzzadhat a most csak csörgedező patak. Mátrakeresztes felé vettük az irányt, majd Fallóskútnál rátértünk egy hosszabb dózer útra. Szállásunkra vissza érve, egy forró zuhannyal felfrissítettük magunkat és már várt minket az ínycsiklandó vacsora. Orsi tonhalas és paradicsomos tésztával gondoskodott arról, hogy a szénhidrát raktárak feltöltésével másnap újult erővel vághassunk neki egy hosszabb túrának. Este elsétáltunk a Mátraszentistváni Sípark tetejéhez, és szarvasbőgést hallgattunk. Nagyon érdekes volt, szinte az egész völgyből innen-onnan lehetett hallani a hangokat.

Pénteken bőséges reggelink elfogyasztása után, 11 óra körül útnak indultunk. Mátraszentimre felé kezdtük a körünket, majd Bagolyirtást és Fallóskutat érintve ismét Mátrakeresztesen a Csörgő-patak mellett találtuk magunkat. Kerestünk a faluban egy működő kutat, feltöltöttük kulacsainkat és Ágasvár alatt az Óvár hegy oldalában folytattuk utunkat. Áttekertünk a vitorlázó repülőtéren, majd a hasznosi (Cserteri) vár falmaradványait is megnéztük.

A Cserteri vár 1300–1320 között épült vár, az Ágasvárral, Óvárral együtt a Kövecses-patak völgyében haladó mátrai hadiutat őrző három vár egyike volt. Pásztón csapatunk ketté vált, az éhesebbek egy pizzázóban pótolták a felhasznált energiát, mi –bízva abban, hogy a nálunk lévő energia szeletek és izotóniás ital kitart hazáig - újra nyeregbe pattantunk. Aszfalton elgurultunk Tarig, majd a S jelzésen újból bevetettük magunkat az erdő sűrűjébe. Jó kis egynyomos mászással a Tuzsoni arborétum mellett elhaladva, Fenyvespusztára érkeztünk. Innen ismét dózer úton mentünk tovább egészen hazáig. 55km-t és 1450 m szintkülönbséget tettünk lábainkba.

Orsi ekkor már bográcsban készítette a vacsorát, mely babgulyás volt, és természetesen a desszert sem hiányzott az asztalról csőben sült mákos és túróstészta. Vacsora előtt még egy kis bringaszerelés is belefért a napba, nagyon örültem, hogy gyakorlott kezektől leshettem el a középrész és a hátsó sor szét- és összeszerelését. Most már ezt is megtanultam.:-) Vacsora után, a táborok elmaradhatatlan momentumaként megnéztük a Pedálkirály című kötelező „olvasmányt”.

Szombaton délelőtt megérkezett Nagy „Gizmo” Attila, akitől kerékpárkezelési technikákat tanulhattunk meg. A sípálya parkolójában alakította ki a tanuló pályánkat. Szlalomozást, kanyarodási technikát, elsőfék - hátsófék használatát, akadályokon való átjutást, letöréseken lejutást gyakorolhattunk. Majd mindezt délután élesben, terepen is kisebb-nagyobb sikerrel próbálgathattuk. Ezúttal Gizmo is jött velünk túrázni, és menet közben is jó tanácsokkal látott el bennünket. Nekem nagyon hasznos volt az oktatás, a bizonyíték? Két olyan hely is volt az úton ahol előző nap nem tudtam/mertem lemenni, most sikerrel abszolváltam.:-)

A délutáni tekeréssel 19 km-t és 610 m szintkülönbséget gyűjtöttünk. Vacsoránkat ezúttal a Vöröskő étteremben fogyasztottuk el, ahol végül mindenki Mátrai Borzast választott. Aki ismerte azért mert nagyon finom és laktató, aki még nem az meg azért.:-)

Szállásunkra visszaérve már a masszőr várt minket, így estére mindenkinek sikerült teljesen ellazulnia. Bringás filmek és rövid DH-s versenyvideók és egyéb különleges kerékpáros filmek után nyugovóra tértünk.

Vasárnap, zárásként egy hosszabb túrát terveztünk. Ezúttal Galyatető felé indultunk, majd a Mátramaratonról jól ismert szakaszon Parádsasvár felé mentünk, célunk az Ilona-völgyi vízesés volt, mely Magyarország legnagyobb szintkülönbségű természetes zuhataga. Az Ilona-patak vize az Ilona-völgy függőleges sziklafalának V alakú felső hasadékából vékony sugárban zúdul alá 10 méteres magasságból. Miután kigyönyörködtük magunkat, mindenkire várt egy jó kis emelkedő, hiszen idáig szinte csak lefelé jöttünk.

A völgy bejáratához visszagurulva, megkezdtük a mászást Kékestető felé. 23 km-en és 700 m szinten keresztül tapostuk a pedált, hogy végül megérkezzünk Magyarország legmagasabb pontjára. A sípályán leszáguldottunk Mátraházára, itt palacsintával jutalmaztuk meg magunkat. Aki ismeri, tudja, hogy ez kihagyhatatlan!

Hazafelé már nem akartunk terepen menni, - későre járt - így a Görgőbikki úton küzdöttük le a maradék 20 km-t. Végül 75 km-el és 1700 m szintkülönbséggel zártuk a napot, illetve a 4 napos táborunkat.

Szomorúan indultam haza, nagyon jól éreztem magam jó társaság, jó kaják, szuper ellátás, csodálatos környezet, sok bringázás kell ennél több? Hazafelé még felvillantak a friss élmények, emlékek, a hasznosi víztározó melletti várromra ezúttal már máshogy nézek, hiszen ott már jártam én is. Pásztóra leérve, az autóból még visszanéztem a Mátrára és „megbeszéltem” vele, tavasszal újra találkozunk.

Beszámoló: Bartos Juci