Nagy gondban van a szerkesztő, hogy az alábbi beszámolót melyik kategóriába sorolja, hiszen egyrészről a kajak-kenu szakosztályunk vezetője a főszereplő, másrészt az egysület által szervezett hegyikerékpáros versenyről van szó...

Így élte meg az Underworld Kupát Endre, aki még életében nem látott mountain bike viadalt:

Fülöp Miki főszervezőnek segítettem pár dologban a verseny előkészületeivel kapcsolatban és eközben, ahogy közeledett a verseny napja, kezdtem kacérkodni a nevezés gondolatával. A nevezési határidő közeledtével aztán abban maradtunk Mikivel, hogy hagyjuk, hiszen nincs versenyre alkalmas bringám, ami pedig jelenleg van az életveszélyes, mert el van repedve a váz és bármikor kettétörhet…

Augusztus 13-án reggel 9 órakor elrajtolt az első mezőny felnőtt női és junior férfi indulókkal. Azt tudni kell, hogy még életemben nem voltam hegyikerékpár versenyen se nézőként se résztvevőként. A versenyszerű kenuzást 1990-től 2000-ig űztem, utána sem álltam le teljesen, a futás és kerékpározás is jelentősen színesítette heti edzésprogramjaimat persze már nem napi rendszerességgel. Gyakran járok be dolgozni Pomázról Kőbányára a hegyikerékpárommal, ami 26 km egy irányba. Ez a kerékpáros előéletem.

Visszakanyarodva a másodízben megrendezett Underworld Kupához, talán a második futam után kérdeztem Mikit, hogy van-e olyan nevező, aki nem jött el. Igen volt a válasz és innentől kezdve nem volt visszaút. Bevallom őszintén, hogy láttam a beérkezőket nyakig porosan, csatakosan és ez fölpiszkálta versenyösztöneimet. Nagyon nagy kedvet kaptam ahhoz, hogy én is részese legyek indulóként ennek a versenynek. Ez egy teljesen új dolog eddigi kihívásaimat illetően. Ha technikailag nem is vagyok nagyon gyakorlott hegyikerekező, viszont nem rossz állóképességgel rendelkezem, ami az amatőr kategóriát illeti, na meg a városi hegyikerékpározásomat is magas szinten űzöm, hiszen sok járda-úttest szintkülönbséget szoktam legyőzni nem beszélve az Északi összekötő (Újpest) vasúti hídra való föltekerésről sem. Meg egyébként is kenuversenyen sosincs ilyen por, amely a verseny folyamán így belepi az embert.

Gyorsan fölmértem milyen lehetőségeim vannak egy alkalmas kerékpár előkészítéséhez. 1992 óta használtam egy Schwinn Csepel Woodlands típust, de az utóbbi időben már annyira elrepedt a váza a függőleges üléscső és a vízszintes vázcső találkozásánál, hogy az első nagyobb próbatételnél kettétört volna alattam és már a fogaskerekek annyira el voltak kopva, hogy folyamatosan ugrott a lánc tekerés közben.

Szerencsémre volt még egy variáció: két éve őrzünk egy olyan hegyikerékpárt, amelyet a többi 39 társával együtt az egyik Nagy Sportágválasztó rendezvényünkön kellett kisorsoltunk egy hamburgergyártó cég jóvoltából, de eddig még nem vették át valamilyen oknál fogva. Egyébként nem alaptalanul, pénteken a pálya előkészítése után késő este már ezzel a géppel indultam haza lesz, ami lesz alapon. Hazafelé nem volt semmi gond, de másnap visszafelé jövet már egészen jól kezdett lötyögni a hajtókar agya. Valamilyen olcsó csapágyas megoldással volt fölszerelve, kis híján szét is esett mire kiérkeztem a Maglódi útra.

Szerencsémre a verseny hozadéka volt, hogy kerékpár szerviz segítette a versenyzőket. Megnézettem a srácokkal, mi lehet a probléma. - Azonnal tetessek bele monoblokkot mert ami benne van az nagyon komolytalan és mindig szét fog jönni, bármit is csinálunk vele - kaptam az átvizsgálás utáni választ. Egyébként meghúzták nekem, de pár tekerés után újra elkezdett kilazulni.

Gyorsan kimentem a Kada utcába a bringaszerelőhöz, hogy tegyen be egy monoblokkot a gyárilag beszerelt csapágyas megoldás helyett és föltetettem egy olyan pedálpárt, amelyikbe klipsz szerelhető. Míg a szerelő tette a dolgát, gyorsan vásároltam pár banánt, túró rudit, gyümölcslét, hogy föltöltsem, előkészítsem szervezetemet a csúcsteljesítményre.

A szerelőt hátrahagyva, visszaindulva a pályára, éreztem, hogy csodálatosan forog a monoblokkban a hajtókar. Nem lötyögött és hangtalanul suhantam mint egy lopakodó. Éreztem, hogy egy igazi metamorfózison mentünk át, de még hátra volt pár átalakítás és alkatrészcsere. Mivel polgári célra terveztem használni kerékpáromat a verseny után, és ki tudja mikor lesz időm újra szerelni, átraktam a csomagtartómat, gyerekülés tartót, lámpákat, műanyag klipszeket és a sárhányókat régi bicajomról.

A versenyemet egyébként majdnem lekéstem, mert elnéztem a rajtidőmet másfél órával. Öt perccel a futamunk előtt tett rá Miki a rajtlistára, gyorsan fölrajtszámozta a bringámat és spuriztam is a rajtvonalhoz. Mivel a verseny elején még szó sem volt arról, hogy elindulok, nem is mentem végig a pályán egyszer sem. Ezt kicsit sajnáltam és kockázatosnak találtam, így első kerekes rajtom előtt, de gondoltam, majd óvatos leszek. A pisztolydörrenés előtt gyorsan kikérdeztem egy versenyzőt, hogy mik a veszélyesebb szakaszok.

Igazi versenyzői vénával rendelkezem ezért egyből az első sorba álltam, ahol már csak a füvön volt hely számomra. Ezt gondolom sokan furcsállták, ahogy végigmérték eszközparkomat, de föl voltam készülve arra, hogy bebizonyítsam, nem a kerékpár teszi a versenyzőt. Nem számít a végeredmény, csak a rajtszakaszt nyerjem meg! - gondoltam.

DJ-nk beszólt, 15 másodperc múlva pisztolylövés és már indultunk is. A rajt jól sikerült és simán vettem az első nehezebb akadályt (csak van eredménye annak, hogy ha tehetem, kerékpárral közlekedek). Meglepően jól működtek a gyárilag szerelt fékeim, nagyon jól fogták a kerekeimet, megvoltak az első porfelhők is, amelyek tüdőzve nem voltak valami kellemesek.

Nem szoktam csúszkálni ezért nagyon furcsa volt, amikor az egyik kanyarban rendre megcsúsztam. Szurkolóim bíztatása a pálya különböző pontjainál, nagyon jól jött. Simán fölugrattam a teniszpályák utáni kapunál a lépcsőn (ettől tartottam egy kicsit, mert nem egyet hanem kettő lépcsőfokot kellett ugratni és ilyet még nem csináltam) és próbáltam az egyenes szakaszokban előnyt szerezni, mert azért a hegyi szakaszokhoz nem volt valami jó a váltóm és én is sokat bénáztam vele.
 
Közeledett a pincerész, nagyon jól lementem az erdei ösvényen majd a rámpán is. A pince fantasztikus volt, mert nem mentem neki semminek és nem is csúszott a kerekem. Sokan estek el a harmadik hosszú vájat alsó fordulójában. Tényleg élveztem a versenyzést, de azért a biztonságra törekedtem. A pincéből kiérkezve élvezetes volt a gyilkos hegymenet csak nem mindig sikerült fölváltanom és ez belassított. A nagy szürke csarnok mellett elhaladva alig vártam, hogy a szűk lejtős ösvényre ráérjek. Nagyon kellett figyelni, mert teleszkóp nélkül nehéz volt nagy sebességgel végigmenni a bukkanókon.

A focipályára leérve mindig éreztem, hogy ez az én szakaszom. Itt általában le tudtam hagyni az előttem haladókat, mert nem kellett váltogatni. Az ötödik körnél járhattunk, amikor kilazult a kormányt rögzítő csavar. Üzentem a szervizeseknek, hogy várjanak a pálya szélén, de még, hogy elérjem őket, hátra volt a szerpentines domboldal plusz a végén a kiszáradt medence a hatalmas bukkanókkal. Nem volt veszélytelen kilazult kormánnyal teljesíteni, de szerencsére nem jött elő semmilyen komplikáció. Gyorsan kiálltam a képzeletbeli Merkaptos dokkba, meghúzták a srácok a csavaromat (tiszta forma 1-es pilótának éreztem magam) és már száguldhattam tovább Kriszta kolléganőm rendszeres célhelyszínnél levő buzdítása mellett.

A táv második felétől kezdett megfogalmazódni azon érzésem, hogy bejáratódott az alkalmi kerékpárom. Egy hiba folyamatosan végigkísért viszont a második körtől kezdve. A kerékpár szerelőnél kicserélt bal pedál csapágya nem működött és állandóan lefelé kellett néznem, hogy beforgassam a lábfejemhez a klipszet. Ez sajnos végigkísért a verseny túlnyomó része alatt. A hetedik körömnél járhattam, amikor kilazult a nyeregcsavarom és elég kényelmetlen volt ülnöm az ülésen, de ezt is megoldottuk a szerelődokkban.

Annyira élvezetes volt a tekerés végig, hogy sajnáltam, amikor leintették a mezőnyt és a kör vége már a célt jelentette.Őszintén szólva, várakozáson felüli élményt nyújtott életem első hegyikerékpáros versenye.
 
A 42 indulóból a 10 helyet szereztem meg. A konstruktőreimmel már egy csomó javítást tervezünk a meglévő gépemen, hogy a legenda tovább folytatódjon 2012-ben...

Az alábbiakban közreadom a versenyeszközöm jellemző adatait:

váz: ismeretlen márkájú kínai acéltermék (biztos, hogy valami olcsó tömegcikk lehet mivel ebből a típusból 40 darabot sorsolt ki egy cég egyik rendezvényünkön)
telo: nincs (azaz acél merevvilla)
váltó: Falcon felülről tekergetős (a legegyszerűbb és legolcsóbb fokozat nélküli váltó, ami valaha létezett)
fék: Bike Positive (na ez talán a legminőségibb  az egész bringán, tényleg kiválóan működött végig a verseny folyamán)
csomagtartó: eredeti vasból készült no name tömegcikk
sárhányó: zefal (végre valami jobb márka is föltűnik)
cipő: saucony futócipő 2006-os modell (futásra már alkalmatlan)
klipsz: valami műanyag bebújós a XX. századból
bukósisak: Uvex az 1992-es évből
kesztyű: fehér cérnakesztyű

Beszámoló: Ipacs Endre

Érdekességként álljon itt a Master futam végeredménye. Elgondolkodtató, hogy ha a két kiállás nincs, akkor hol végzett volna Endre, abszolút kezdőként, nulla tapasztalattal, egy versenyzésre semiképp, de még bringázásra is erős tulzással alkalmas kerékpáron.

Master férfi
Helyezés	Rajtszám	Név	Egyesület	Körszám	Idő
1	E48	Sikos Zoltán	Mazsola KSE Keszthely	12	01:10:51
2	E41	Ladányi Miklós	Gyilkos Lódarazsak SE.	12	01:12:05
3	E43	Bencz Zoltán	Footstrong Team	12	01:13:17
4	E05	erőss károly		12	01:13:50
5	E04	Szentgyörgyi Krisztian	Mozgásvilág.hu	12	01:15:00
6	E39	Blaskovits István		11	01:10:15
7	E38	Zoltai Zsombor		11	01:10:25
8	E18	Rozgonyi Sándor	CUBE Csömör	11	01:10:49
9	E47	Guba László		11	01:11:40
10	E56	Ipacs Endre	Merkapt Maraton SE	11	01:13:08
11	E30	Takács Gábor		11	01:13:35
12	E44	Pap Miklós		11	01:15:39
13	E42	Hetesi Imre	PSE	10	01:10:26
14	E50	Szilágyi Zsolt	Hajrá Cila - UltraBalaton Futókör	10	01:10:44
15	E46	Kimmel János	Paroc-Yasec team	10	01:11:17
16	E20	Madl Tivadar		10	01:11:40
17	E27	Bíró László		10	01:12:06
18	E45	Nagyfi Tamás	Pénzügyőr SE	10	01:13:06
19	E25	Varga Lajos	Kinizsi SE Gyenesdiás	10	01:13:30
20	E37	Kazi György		10	01:13:37
21	E28	Molnár Ferenc		10	01:16:19
22	E33	Sebestyén Gábor		10	01:16:26
23	E14	Antók Balázs	Telehold Túra Klub	9	01:11:18
24	E21	Fejes Miklós	HegyiBringa	9	01:11:41
25	E23	Bleha Gábor		9	01:15:31
26	E06	Kovács Győző	SZERPENTIN	9	01:16:15
27	E08	MONORI ANTAL	n/a	9	01:17:47
28	E29	Stefán Tibor		9	01:17:51
29	E54	Bocsor N. Ákos	nem419ak@freemail.hu	8	01:12:42
30	E12	Ilcsik Csaba		8	01:13:47
31	E07	Zsembery Barnabás	KTM Zsembery	8	01:15:25
32	E03	Sztanisics Tamás		7	01:16:09
33	E19	Takács Zoltán		7	01:17:58
34	E02	Kancsal István		7	01:18:53
35	E26	Tengely Sándor		6	01:12:17
36	E09	Dókus András		4	00:36:50
37	E35	Kovács László	Gallos Claudus	3	00:33:20
38	E34	Stomfai György	MOFÉM Team	2	00:20:10
39	E52	Hufnagl László	Trek SE	1	00:08:15
40	E15	Gerencsér Zoltán	gerencsér	1	00:12:13
41	E16	Dr. Gerencsér Zoltán	gerencsér	1	00:12:51
-	E55	Neruda Nándor	Budai Sziklák	12	01:11:24