Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
McDonald’s BringaMánia Magyar Nagydíj, Veszprém

Vasárnap Veszprém belvárosában, került megrendezésre a McDonald’s BringaMánia Magyar Nagydíj elnevezésű olimpiai-krossz verseny, ami az idei Magyar Kupa-sorozat záró állomása volt. A másodosztály küzdelmeiben a csapatunkból Imre Szabi is részt vett, így az ő beszámolója következik:

Szombaton érkeztünk nővéremékkel családostul a Veszprémhez közeli Dörgicsére, hogy másnap az XCO-t megelőző gyerekversenyeken részt vegyünk. Ekkor még a betegségem miatt szóba se jött, hogy én is rajthoz álljak. Persze másképp alakult és hirtelen felindulásból beneveztem én is a gyerekekkel együtt, nyugtatva magamat, hogy majd legfeljebb kiállok ha rosszul érzem magam.

Pikk-pakk lezajlottak a fiatalok futamai, és máris a rajtnál találtam magamat, utolsóként beállva a sporttársak mögé. Rajt előtti izgalom teljesen elmaradt, nyilván azért mert semmilyen elvárást nem támasztottam magammal szemben.

A rajt után a szokásos vehemenciával indultam neki, így rögtön az élmezőny utáni vonatban találtam magam. A pálya szinte csak vízszintes szakaszokból állt, leszámítva azt a letörést, ami a vár aljához vezetett ki. Mondanom sem kell, hogy itt történt a legtöbb esés, amit az összegyűlt nézők jelentős száma is jól jelzett. Nagyon jól jött ezen a szakaszon, hogy minden kiálló gyökeret megfestettek, így ezekre az aljasságokra sem kellett külön figyelni. E szakasz után a várhoz (azt hiszem) lyukadtunk ki, ami a pálya úgymond városi szakaszát jelentette. Ebben volt vízátfolyás, patakpart, 3 vagy 4 híd, csikicsukival, süllyedős murvával. Itt érződött igazán, hogy a szervezők nem bíztak semmit a véletlenre: kifogástalan volt a biztonság, a kijelölés, és a pályabírók munkája.

No, de vissza a pályára: elhagyva patakpartot, egy nagyon rázós, vízszintes szakasz vezetett vissza az első komoly emelkedőhöz.. Nem mondom, hogy a 29-es kerék itt nem jött jól! Elérve és látva az „emelkedőt”, meg sem próbáltam felmászni, ellentétben sok sporttárssal, persze a tetejét senki nem érte el nyeregben. Ezután egy viszonylag gyorsabb szakasz, majd egy visszafordító után – ahol Buki volt kedves bíztatni, amit ezúton is köszönök -  jött a második mászás, ami ugyan kitekerhető volt, de itt is maradtam a tolásnál. Felmászva, már szintben közelítettük meg a rajt-cél területet, ahol minden körben egy teli kulacsot kaptam nővéremtől, ami 1 kör – 1 kulacs elfogyasztását jelentette, ami nem utolsósorban az óriási pornak volt köszönhető. Ha még nem említettem volna, négy kb. 5 km– es kör volt a táv.

Összefoglalva, engem kicsit a 90-es évek OB futamaira emlékeztetett a viadal, jó kis pörgős futam volt. Bár nem voltam kirobbanó formában, jó emlék marad ez a verseny, annak dacára, hogy nem terveztem az indulást az ismert okok miatt. A szervezés hibátlan volt, főleg azt a tényt is figyelembe véve, hogy párhuzamosan két helyszínen folyt a verseny, ugyanis a komplett elit mezőny egy másik pályán, a belvárosban versenyzett. Végezetül köszönöm még Wágner Balázsnak is a szurkolást.

Beszámoló: Imre Szabolcs

2011.09.20 10:57:28   |   Vissza
Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set