Szeptember 10-én került megrendezésre a 2. Fehérkő-lápa Hillclimb Hegyikerékpár- és Terepfutó Verseny Miskolcon, amely a Mountainbike Challenge 2011. hegyikerékpáros versenysorozat záró futama is volt egyben. Százhúsz induló, kellemes, őszi meleg időjárás és igen jó hangulat jellemezte az idei "hegyre fel" versenyt.

A hegyibringások 10 órakor kezdték meg a hegyek ostromlását, egyenkénti indítású időfutam formájában. A 7320 méter hosszúságú útvonal a „Bánya-Bükk” vadregényes tájain halad át és a 376 méter szintemelkedés leküzdése után a Fehérkőlápai Turistaház kertjében ér véget.

Csapatunkból Wágner Balázs és Pólya Imi vett részt a vidadalon. Balu szereplése azért is érdekes mert néhány hete a Trans Hungária Maratonon egy bukás következtében az újját törte, amit műtét és gipszelés követett, így "félkézzel" indult a versenyen. Innen vegye is át a szót a főszereplő:

A Fehérkő-Lápa  Hillclimb azért volt nekem fontos, mert teljesíteni akartam az öt állomásból álló Mountainbike Challenge sorozatot, amit egy esős vasárnapon még  májusban kezdtünk el Zalaegerszegen. Vértesboglár, Erdőbénye és Budapest után Miskolcon volt az utolsó állomás, így nem hagyhattam ki.

Készülődés:

Először is neveztem és abban a pozitív élményben volt részem rögtön, hogy a szervező srácok megküldték a pontos indulási időpontomat, (ugynis egynként rajtol mindenki egy perces különbségekkel) figyelve rá, hogy Veszprémből érkezem, így későbbre osztottak be. Ezt tartalmazta a levél: „utólagos engedelmeddel, egy későbbi időpontra írunk. Így nem kell korán indulnotok, aludhattok, stb…”. Ezen a versenysorozaton, csak pozitív apróságok tömegével találkozok. A verseny előtti pakolás, utazás, készülődés, beszélgetéses kötelező dolgok után, amelyet most átugrok, egyből a rajtban álltam és a szervező már mosolyogva mondta a hátra lévő időt.

A verseny és a pálya:

A rajtoltató srác, svájci óra pontossággal számolt vissza a 10 másodperces figyelmeztetés után. A "mehetsz!" felszólításra, lomhán elkezdtek forogni a lábaim. Az első 150 méter szélsebes tempót, visszavettem a lassan járj, tovább élsz üzemmódra. A pálya első részén a köves, rázós szakasz nem esett jól. Ezután már nem volt vészes. Enyhén emelkedik végig, nem kell semmi technika a pályához. Nagyon jól tekerhető, csak fel kell szívnia magát az embereknek, ha jó időt szeretnének menni.

A táv háromnegyedénél van egy enyhébb rázós lejtő. Ez érdekes volt, fél kézzel. Nullára fékeztem a kerékpárt és megpróbáltam túlélni. Ez azért volt fontos, mert a bal kezemre gipszet raktak az orvosok, műtét és drótozás után. Ez meg azért kellett, mert elestem a bicajjal. Jövőre, ha találok megfelelő háromkerekű montit, azzal versenyzem. Talán azzal biztonságosabb vagyok, mind magamra, mind versenyzőtársaimra nézve.

A lejtő után 500 méter emelkedő, ahol már ismerős arcok adtak biztató szavakat. A hátralévő 150 méterre visszakapcsoltam egy erősebb tempóra, mivel éreztem a gulyás illatát. Valahol középmezőnyben végeztem abszolútban. A részvétel volt a cél, amely az egész évre jellemző. Gyűjtöm a kilométereket. A gulyás nagyon finom volt, a Lezák Pékség, pedig elsőrangú csemegékkel töltötte meg a gyomrunkat. A meggyes rétes nem csak a darazsakat vonzotta.

Az eredményhirdetésnél szórták a Volvó kulcsokat, kalandpark belépőket, kupákat és érmeket. Barátaim közül Tóth Andris és Felföldi Viki (VKE-Nelson) állt dobogóra. Andris jó tempóban megelőzött a pályán, pedig utánam indult. Viki az utolsó két kilométeren kettéharapott egy darázst is, olyan agresszívan nyomta. Gratulálok mindkettőjüknek. A Mountainbike Challenge sorozat teljesítői is dobogóra lettek szólítva, így én is a pódiumra léptem. Értékes borokat, belépőket, víztisztító kancsót, vendégéjszakát kaptunk. Nagyon örültem neki. Köszönöm a szervezőknek a versenyeket és a bulikat.

Végül:

A hétvégén nagyon jól éreztem magam Miskolcon. Vikivel és Andrissal bandáztam: együtt utaztunk, Berentén aludtunk keresztanyunál, bozótot irtottunk a szőlőhegyen és bográcsból slambucot ettünk. Viki nagymamájának pedig köszönjük a vendéglátást és az almapálinkát a pincéből!

A szőlőhegyen régi cirádás házirend függött a falon, ezt emlékként fényképen elhoztam magammal. Ezzel szeretném zárni beszámolóm:

Házirend

Nem közhely a pince,
Nem mindenki sátra,
Csak a hívott vendég van szívesen látva.

Békésen úgy élhetsz gyomroddal,
Ha enni valót Te hozol magaddal.

Helyért a gazdának
Itt senki sem fizet,
Bort magadnak végy,
Hozzá ásványvizet.

Öreg Avas hegyén
Dohány biz nem terem,
Szivar, cigaretta
Nálad mindég legyen.

Ha eltörsz valamit,
Végy helyette másat,
Ne okozz semmi kárt a házigazdának.

Beszámoló: Wágner Balázs