Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
24 órás non-stop Mountainbike Váltóverseny

Az elmúlt hétvégén került 11. alkalommal megrendezésre a 24 órás hegyikerékpáros váltóverseny, amely szeptembert és Csillebércet elhagyva új helyszínen és új időpontban került lebonylításra. A versenynek helyszínéül a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum területe szolgált és itt került kialakításar a közel 5 km hosszúságú pálya. A 24 órás megmérettetésen közel ötszázan vettek részt, ebből a Merkapt SE színeiben 20-an indultak, három 6 fős és egy duó csapatban.

Elsőkét olvassátok Buki gondolatait a 24 órásról, aki a verseny körüli szervezői feladatokat is ellátta:

Éjjel kettő körül lehet most, amikor nekiállok írni pár sort a múlt hétvégi 24 órás versenyről. Nyugis reggae szól a notebook hangszóróiból és már pakolnom kellene a szombati nagyváradi Királyerdő Maratonra ahol a "rövid" táv vár rám a maga 130 valahány kilométerével. A bringa már tiszta, olaj a láncon, de valami mégsem hagy nyugodni, nekiállok írni...

Hosszú volt ez a 24 órás, nagyon hosszú. Nekem valamikor a rajt "Fire"-je előtt másfél hónappal kezdődött és az eredményhirdetéskor egy padra lerogyva mondhattam végre ki, hogy "vége".

Sok minden történt a szervezés ideje alatt, de a legnehezebb az volt, hogy éreztem, egyre fogy a lendületem, sorra mondtam le a versenyeket. A 24 órásra is úgy néztem, hogy már csak legyünk túl rajta. Aztán történt valami. Ott álltunk Zánkán a csapat egy részével szombat hajnal egykor csapatsátrat állítottunk. Bolondoztunk egy kicsit, majd lassan elcsendesedett a környék: kemény hétvégénk lesz. Itt még csak talán Háden Tomi és Nyerges Zoli, a duónk gondolt a versenyre. Zoli tavaly magabiztosabbnak tűnt szólóban a 24 óráson, de Háden Tomi szemében nem volt semmi bizonytalanság, elszánt volt.

Reggel persze mire ébredjen az ember, mint a párkányon halkan kopogó esőre. Kicsit tartottam ettől, nem is a pálya állapota miatt, hanem mert nem tudtam melyik csapattársra hogyan fog hatni. Ez az egyik legnagyobb nehézsége egy versenynek ahol csapattal indul ez ember. A mi sportunk alapjában véve egyéni sport, ahol nincs feltétlenül szükséged egy összeszokott csapatra és pont ez az, ami ilyenkor hiányzik. Verseny közben elkövettünk pár hibát, amit jobb szervezéssel ki lehetne küszöbölni, de majd talán jövőre. Nem tudom.

Ilyen gondolatok forogtak bennem kevéssel a rajt előtt, amikor a csapatsátor alatt összegyűltünk az eső elől valami kis védelmet keresve. Átbeszéltünk pár dolgot, kitaláltuk a sorrendeket és megismertük a külön beszervezett csapattagokat, mivel a Merkapton belül kevesen lettünk volna feltölteni egy női, egy vegyes egy duó és egy férfi csapatot. Itt mondanék köszönetet Nekik: Gabicának, Emőkének, Balázsnak és Szilárdnak, hogy velünk tartottak és nyomták neki rendületlenül.

Lassan elkezdődött az "őrület". Egy-két órával a rajt után elállt az eső a pálya is egyre jobb állapotba került, amikor megkaptuk az első eredményeket. A lánycsapat az első helyen volt már rögtön az elejétől, a vegyes csapat és a duo valahol a középmezőnyben tanyázott, míg a fiúcsapatunk a második helyen találta magát. Alex írta most valamikor a napokban, hogy ekkor tudatosult benne igazán, hogy ez most tényleg verseny lesz és nyomni kell végig nyélen, ahogy csak tudjuk. Valamilyen szinten számítottam rá, hogy a kategória első felében leszünk, meg nem is. A csapatok összeállításánál, amikor végignéztem a névsoron, tudtam, hogy nem ez a legerősebb csapatunk. Még ma sem az.

De ott, akkor volt valami a levegőben. Még előző este beszélgettem Keczkó Zolival, mondta, hogy még soha nem ért el helyezést bringaversenyen és nagyon szeretne egyszer dobogóra állni. Meg is lett az eredménye, valamikor vasárnap délelőtt úgy fejezte be az utolsó körét, hogy már görcsölt, a dereka majd leszakadt, de akkor is kihajtott magából mindent. És nem ő volt az egyetlen. Mindenki a határon nyomta. Kicsit féltem, hogy a duónk túl gyorsan kezdett, de Háden Tomival beszélgetve elmondta, hogy ő is tisztában van ezzel.

A hangulat a verseny alatt nagyon jó volt, a csapatsátornak közvetlenül a pálya mellett jutott hely, ami nagyon jó volt abból a szempontból, hogy ha valami gond van, gyorsan tudunk rá reagálni, és "mellesleg" végig tudtuk szurkolni az egész napot.

A helyezéseket sikeresen tartottuk éjszaka is, minden nagyjából rendben ment. Ez volt az az időszak, amikor egy kicsit elcsendesedett a táborunk. Mindenki próbált egy kicsit pihenni, aludni, egyedül Wágner Balázs maradt talpon a vidéken, ő szombat délután jött át Veszprémből bandázni és segíteni, ha már betegség miatt le kellett mondania az indulását a fiú csapatban. Tartotta bennünk a lelket és vigyázott Tündire, Nyerges Zoli menyasszonyára, amíg Zoli a pályán volt.

Duónk nagyjából ekkor állt át hosszabb váltásokra, hogy a csapat éppen nem tekerő tagja többet tudjon pihenni. A mai napig nem tudom, hogy duóban mi a jó beosztás és váltástaktika. Ha rövideket megy az ember, nem tud pihenni, csak enni és tekerni. A hosszú menetek viszont fárasztóbbak, nem lehet akkora tempót menni. A hajnal közeledtével a fiúcsapatban történt pár hiba, amit jobb szervezéssel és tervezéssel ki lehetne küszöbölni. Úgy érzem, lesz miről beszélgetnünk a szezonzáró estéin.

Az utolsó pár órából, már nem sok maradt meg bennem, a pozíciókat tartották a csapatok, bár a fiúcsapatban egy kicsit kiengedtünk, így azonos körszámunk lett a harmadik helyezettel.

A végén megtörtént, amit mindannyian szerettünk volna elérni, de igazából nem mondott ki senki: a lánycsapat megszerezte az első helyet, a fiúcsapat hobby III. kategóriában ezüstérmes lett. Duócsapatunk a tízedik helyen végzett, míg a Szupergyors Karusszel "bulicsapat" a kilencedik helyen ért célba. Nem sokkal ezután rogytam le arra a bizonyos padra, hogy azt mondhassam, "vége". Nagyon fáradt voltam már akkor, igazán a helyezésnek sem tudtam örülni, nem igazán fogtam föl. Még most is kicsit idegen tőlem de látom, hogy másnak mit jelent.

Hosszú volt ez a 24 órás, nagyon hosszú. De megérte. Jó látni, ahogy a csapat egyre jobban összerázódik, és itt most nem csak a 24 óráson indult társaságra gondolok. Maga a Merkapt tagjai kezdik egymást egyre jobban megismerni. Néha vannak feszültségek, de ez elkerülhetetlen ekkora létszámnál, azonban rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele.

Ami engem illet, nem hiszem, hogy idén lesz még egy lemondott versenyem. Nincs bennem óriási lelkesedés vagy pörgés, de ez most helyre tett. Kellett ez a második hely, kellett ez a 17 kör végig határon bringázva, kellett ez a 24 óra a csapattal, kellettek a régi bringás ismerősök és a buzdításuk, kellettek az új emberek, kellett, hogy ezt kiírjam magamból.

Most már azt hiszem, összepakolhatok Nagyváradra...

Beszámoló: Szántai Vecsera Bálint

Most Jucus beszámolóját olvashajtátok, aki nagyszerű kezdő köreivel megadta az alaphangot a lány csapatnak:

Szombat reggel 9 óra körül kezdtük gyülekezni a csapatsátornál. Kimentünk egy pályabejárásra, ahol örömmel tapasztaltuk, hogy nagy emelkedő nincs, ami esetleg csúszósabb talajviszonyoknál nehézséget okozhatna. A lányok közt gyorsan kialakult a sorrend, én indulhattam elsőként. A taktikánk az volt, hogy minél gyorsabbak legyünk, kb. 1 órákat tekerjünk, de a rajt előtt még kérdéses volt, hogy ebbe 3 vagy 4 kör fél bele, így abban maradtunk, hogy én leszek a „tesztember” és majd meglátjuk.

Háromnegyed 12 felé már minden csapat kezdő embere ott toporgott a rajtterületen. A szervezők a rajtvonalhoz először az elit versenyzőket hívták ki, utánuk a férfi csapatok embereit, majd maradtunk hátul a női, egyéni és duó indulókkal. A korábbi crossfutások és montis versenyek tapasztalatai alapján, én már ekkor feltérképeztem a versenytársainkat. Ki hol helyezkedik, hogy végig pontosan tudjam, ki van előttem, utánam.

Ahogy megindult a menet, próbáltam a lehető legtöbbet kihozni magamból és tekertem ahogy csak tudtam. Sikerült a női csapatok közül az első helyre beállnom, de az első kilométeren a Sólyom Team színeiben versenyző lány elém került. Nem akartam leszakadni róla és próbáltam a nyomában maradni. Elég erős tempót diktált, de felvettem a harcot. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy az emelkedőknél kicsit belassul, vártam a megfelelő pillanatot, és egy 90 fokos balra kanyarnál, ahol emelkedőben folytatódott az út, én szűken fordultam és elhagytam, újra az első helyen volt a csapatunk. Próbáltam ezt a tempót tartani, sikerült is. A köztünk lévő távolság szépen nőtt.

A második körnél éreztem, hogy elég lesz 3 kört mennünk, mert a negyediknél már nagyon besavasodna a lábam, és még 23 óra hátra van a versenyből. Így amikor a csapatsátor mellett haladtunk el a mezőnnyel, jeleztem a többieknek, hogy még egy kör és jöhet a váltás. Váltottunk.

Pihenőidőben a csapatsátornál gyülekeztünk, ahol mindenki izgatottan várta mikor kerül rá a sor, és közben bíztattuk a pályán lévő harcostársainkat. Nagyon jó hangulat volt. Még egy kisebb fajta piknik is kialakult amikor leterítettünk egy nagy pokrócot. Közben a megszerzett első helyünket végig sikerült tartani, ráadásul szépen lassan nőtt is az előnyünk.

A megbeszélt 3 körökön csak éjszaka módosítottunk, hogy több időnk legyen pihenni, esetleg aludni. Ez valakinek jobban valakinek kevésbé sikerült, majd hajnalban újból visszaálltunk a 3 körös menetekre. Ekkor már 5 kör előnyünk is volt a második helyezettel szemben. Az utolsó másfél órában pedig már kicsit lazábbra vettük, hiszen a helyezésünk már biztosnak tűnt.

Összegzésként, nagyon tetszett a helyszín, a pálya dinamikája még több adrenalint hozott ki belőlem. A szemerkélő esőnek, majd napsütésnek a hatására még több oldalát ismerhettük meg a nyomvonalnak. A szervezés jó volt, egy dolgot sajnáltunk csak: hogy nem voltak folyamatosan kivetítve az eredmények, csak óránként egy kitűzött papírról lehetett látni ki hol áll.

A női csapatunkkal nagyon meg vagyok elégedve. Mindenki kihozta saját magából a maximumot, még akkor sem vette senki sem félvállról, amikor már szinte biztos volt a győzelmünk. Mindenki odatette magát, a váltásoknál mindig volt segítség, jó volt egy ilyen összedolgozott csapatban tekerni és küzdeni. Köszi csajok!

Beszámoló: Bartos Jucus

Csapatunk a 24 óráson egy új tagot is avatott, hiszen Halász Anna, klubváltását követően első alkalommal versenyzett a Merkapt SE színeiben. Most következzen az ő beszámolója:

A hétvégére nem jósolt az előrejelzés túl jó időt, de én bizakodó voltam, mint mindig. Péntek este fél 11 magasságában értünk le Zánkára. Mi vittük le a csapatsátrat is, így amint elfoglaltuk a szállást mentünk is sátrat állítani. A csapatból már voltak lent páran (Buki, Jucus, Orsi, Nyerges Zoli, Háden Tomi, Gabica és Emő). Kiválasztottuk a sátorhelyet, amiről később kiderült, hogy nem is lehetett volna jobb helyen. Az este hátralevő részében megittunk egy welcome drink-et, kicsit beszéltünk, majd kb. hajnal 1 körül mentünk aludni, mert nehéz nap előtt álltunk.

Reggel viszonylag jó időre ébredtünk, bár sokszor esett az eső a délelőtt folyamán. Előző nap azt beszéltük meg, hogy 9-kor tartunk egy megbeszélést. Én mikor leértem, már ott voltak a rajtszámok, meg a csapat nagy része. A délelőtt jó hangulatban telt, megvitattuk a váltások sorrendjét, illetve a stratégiát is. A csapat egy része tartott egy közös pályabejárást (jó volt látni ennyi Merkaptost együtt a pályán). Első ránézésre nem volt nehéz a pálya. Tetszettek benne a haladós ösvények, előzésre alkalmas döngölt utak, a mászások, meg persze, hogy nem olyan volt út minősége, mint Csillebércen. Egy technikásnak mondható lefele volt benne, de ennyi kellett is.

A rajtot megelőzően az időjárás ismét a morcosabb arcát mutatta és elkezdett esni az eső. Aztán lassan elérkezett a várva várt pillanat, a szombat déli 12 óra és felharsant a rajtjel! A fiú csapatból Kassai Karcsi, duóban Háden Tomi, a női csapatban a Bartos Juci kezdte az első etapot. Én voltam második a lányoknál, aki meglátogatta a pályát. Azt mondták a többiek, hogy kicsit csúszik a pálya és vigyázni kell a kövekkel. Közben az eső elállt, így a pálya állapota körről- körre javult. A délután nagyon jól telt, az időjárás is megkegyelmezett nekünk. Sorra váltottunk egymást.

Nagy örömünkre az első eredmények közzététele után kiderült, hogy a lánycsapatunk vezeti a női mezőnyt. Eddig sem lehetett, de ezután meg főleg nem lazítottunk! A délután folyamán a pálya állapota tovább javult, így mindenki széles mosollyal jött keresztül a váltózónán, ennél jobbat nem is kívánhattunk volna. A váltások zökkenőmentesen zajlottak, az előnyünk pedig tovább nőtt az üldözőkkel szemben.

Lassan elkezdett sötétedni, mindenkinél felkerültek az éjszakai tekeréshez szükséges segédeszközök. Lámpa ügyben pár embernek voltak kisebb problémái, de csapaton belül ezt ügyesen orvosolni tudtuk. A csajokkal úgy beszéltük meg, hogy az éjszaka mindenki 4 kört megy, hogy legyen idő a pihenésre. Amíg a soromra vártam segítettem a váltásoknál. Kicsit már érződött, hogy fárad a csapat, de az összetartás végig megvolt. Már alig vártam, hogy én is sorra kerüljek, mindenki dicsérte, hogy milyen jó a pálya. Jó is volt! És a sok lelkes szurkoló csak fokozta a hangulatot! Az utolsó kör annyira nem esett jól, már az ágyat láttam lelki szemeim előttem, de kitartottam. Két óra körül már ágyban voltam, nagy nehezen sikerült csak elaludni. Fél 5 körül felriadtam, mert azt hittem, hogy nem ébredtem fel a váltást jelző telefonra… Ettem, ittam és irány a sátor! Még volt előttem két ember, így beálltam segíteni a csapat többi tagjának. Minden az ütemtervnek megfelelően történt. Mi tartottuk az első helyünket, a fiú csapat a második helyen küzdött, a vegyes csapatunk illetve a duósok a mezőny sűrűjében tekertek lelkesen.


Jucus még lámpával vágott neki az etapnak, de hamar világosodott, így én már le is szereltem a világításomat. Visszaálltunk 3 körös váltásokra, mert ez hatékonyabbnak bizonyult. Hiába nyújtottam rendesen lefekvés előtt, ez az etap nagyon nehezen ment. Éreztem a lábaim, a pulzusom is egyre esett.  Már a mászások is nehezebben mentek, de azt mondogattam magamban, hogy mindenki ugyan így fárad és már nincs sok hátra.

10 óra körül ismét elkezdett esni az eső, ennek annyira nem örültünk. Ahogy arra számíatni lehetett a pálya gyorsan csúszóssá és sárossá vált. Csapaton belül megbeszéltük, hogy én szeretnék kimenni a végén, ennek megfelelően alakítottuk a csapatsorrendet.  A sikos pályán sokan estek-keltek és a betonos rész is okozott meglepetést a felhordott sár miatt. Előttem Brigi ment ki és 2 kört tekert, a váltásnál figyelmeztetett, hogy biztonsági kört menjek, mert nagyon csúszik a pálya. Ennek megfelelően nem siettem el a dolgokat, hisezn tetemes volt az előnyünk. A második köröm vége 3 perccel dél előtt ért véget, így még egy jutalom körre kimehettem, amelyért a befutó kárpótolt: a beérkezés  fenomenális volt, mindenki tapsolt, fényképezett, gratulált!

Remélem lesz még ilyenben részem!

Magam illetve a csapat nevében is szeretném megköszönni a sok szurkolást, meg persze minden fajta segítséget, ami előrébb jutatta a csapatot: ).  Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen jól telt ez a hétvége hangulatilag illetve összefogásilag. Következő 24 óráson is remélem sikerül egy ilyen jó csapatot összehozni.

Hajrá Merkaptosok!!!!

Merkapt Maraton Team SE - A Vadak (hobby férfi): 2. helyezés
Szántai Vecsera Bálint, Kassai Károly, Gaál Tamás, Imre Szabolcs, Keczkó Zoltán, Csete Sándor

Merkapt Maraton Team SE - Csak csajok (női): 1. helyezés
Szántai Vecsera Orsolya, Halász Anna, Bartos Judit, Vári Enikő, Kaufmann Brigi, Kálmánchey Emőke

Merkapt Maraton Team SE - Szupergyors Karusszel (hobby vegyes):  9.helyezés
Juhász Péter, Kövér László, Pintér Gábor, Kosina Szilárd, Koltai Balázs, Szabó Gabriella

Merkapt Maraton Team SE (duó): 10. helyezés
Nyerges Zoltán, Háden Tamás

Beszámoló: Halász Anna

Fotók: KeZso, Enyedi Ferenc, Csete Sanyi

2011.07.29 09:56:58   |   Vissza
1. HTomi 2011-07-29 17:18:55
Fantasztikus és sikeres hétvégén vagyunk túl! J Köszönöm NEKTEK az etetést, itatást, a KÁVÉT, a váltáskori segítséget, a bíztatást, és még hosszasan sorolhatnám. Egyszerûen mindent.
2. Orsi 2011-07-29 19:18:32
Soha rosszabb csapatot! Köszi és gratula minden tekerőnek, szurkolónak, szervezőnek!
3. Karesz 2011-07-30 11:18:29
Megtiszteltetés volt Veletek együtt küzdeni! Gratulálok az összes Merkaptos "Egységnek!" :-)
4. Laci 2011-08-01 08:01:54
Gratulálok!! Mindenki arcán jól látszik a feszültség, koncentráció és odaadás!

Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set