Idén 8. alkalommal rendezték meg Kassán a  Košický Bikemaratón-t. Természetesen a helyszín közelsége és változatos természeti adottságai miatt ott volt a helyünk.

Orsi és én péntek délután indultunk Debrecenből. Hejcén szálltunk meg, mivel másnap korán kellett átérnünk a hosszú távon indulók rajtja miatt. A reggel 7-kori indulás zökkenőmentes volt, szinte egy konvojban értük el a jahodnai sípályát.

Borongós idő és erős zél fogadott minket, néha azért egy-egy napsugarat átengedtek a felhők. Gyors és profi nevezés után megállapítottuk, hogy már a rajtcsomagban visszakaptuk a 10€ nevezés értékét. Soma és Enté indultak 9-kor a hosszú távon (ezzel is alapozva az Iron Bike Oradea 245 km-es távjára), míg a további  népes debreceni tábor az 55 km-t választotta. A mi rajtunk egy órával később volt. Ezt az időt melegítéssel és a paripák felkészítésével töltöttük. Meglepően nagy tömeg gyűlt össze a rajtkapu előtt, amikor elsült a rajtpisztoly.

Egy széles dózeren vágtunk neki a távnak, a fák szinte teljesen befedték az utat. Rövidesen egy mezőre érkeztünk, ahol egy jobbos kanyar után hol dózer, hol egynyomos lefelé várt minket. A kis csapatunk teljesen szétszakadt. Csipisz és KisNefri volt elől, míg a többiek mögöttem. Itt következett egy elég meredek felfelé, ami köves és sáros is volt. Egészen Lajoskáig (Ez a neve a helynek) másztunk. Itt itatópont várt minket, de szinte meg sem álltam. Ekkorra a nap is kisütött és lecsatoltam széldzsekim ujjait.

Opátka nevű faluig ismét lejtő várt ránk. Itt értek utol Somáék, akik már egy órával többet tekertek nálunk. Ismét itatópont következett, ahol egy fél banán letolása után Somát és Entét hátrahagyva már indultam is. Egy nyíregyházi sráccal kanyarogtunk a szerpentinen jót beszélgetve, majd egyre meredekebbé és tecnikásabbá vált az út. Az eső is eleredt időközben. Egy jobbos kanyar után megkaptuk a kegyelemdöfést egy meredek egynyomos bozótos tolós szakasszal. (Két éve itt még lefelé kellett ereszkedni, de sokan lefelé sem vállalták be.)

Tolás közben Enté leelőzött. Felérve a Kojšovská Hoľa-ra 7 fok és köd és szemerkélő eső fogadott. Megálltam visszcsatolni a már kívül belül vizes ujjakat amikor megjelent Soma is. Gyorsan nyeregbe pattantam és indultam lefelé. Pár száz méter után betereltek az Erika sípark pályáira ahol már megint hétágra sütött a nap. Somával együtt gurulva értük utól Entét aki egy itatópontnál falatozott. Éhes voltam, de egy kis előny reményében utat kértem magamnak és tova robogtam.

Technikás, sáros lefelé következett ami átvitt egy fakitermelésen is. Nem sokkal később éreztem, hogy defektem van. Ez nem is lett volna gond, de nem volt nálam semmi. (Orsi hozta utánam, ha nagy a baj előbb utóbb úgyis beért volna, de tudom ez nem mentség) Nem töprengtem sokat, gyorsan hámoztam le a gumit, hátha lesz egy ismerős aki megáll. A szlovákok sorra kéredzték kell-e segítség, de nyelvi nehézségek miatt őket nem akartam megállítani. Mire kellett, meg is érkezett a segítség Répási Bálint személyében a fórumról. Kaptam gumit, pumpát, jó szót, szóval mindent. (Köszi!) Nagyon gyorsan szereltem, Somáék nehogy beérjenek, és ez sikerült is. A lehető legnagyobb sebességgel iramodtam neki a lejtőnek. Nem tartott sokáig, egy kőnek jól nekicsaptam, a kerekem, következő pillanatban már felnin szitált ismét a bringa hátulja.

Ismét gyors hámozás, hátha jön valaki, eddig még a Civis bagázsból senki sem ért utol. Még kész sem lettem amikor Somáék utól is értek. Volt persze fejmosás a hiányos felszerelésem miatt, de tőlük is kaptam egy jó vastag belsőt. Innen együtt mentünk tovább, és itt tudtam meg, hogy Fecó cimborám már a rajt után elhagyta a bal hajtókarját, de a szlovák Meridás fiúk megcsinálták neki. Entének fájt a térde így még inkább én tartottam benne a lelket. Az útvonal továbbra is érdekes volt, kis erdei ösvények patakátkeléssel és jónéhány igen nagy tócsával. Egy faluba érkezvén Somáékat elterelték még egy kis "szórakozásra", én pedig a cél felé vehettem az irányt. Mire beértem az eső ismét eleredt, de nem zavart, mert legalább leöblített egy picit. A célban egy nagy pohár Kofola és egy kiadós gulyás várt minket. Díjátadó után tombola (fődíj egy Garmin "csodaóra" volt) és már indulhattunk is haza.

A mezőny 1/3-a magyar volt és szerencsére sok díjat is sikerült hazahoznunk. Másnap még megnéztük Regéc várát, és jókat nevettünk együtt és egymáson.:-)

Sporttársi üdvözlettel: Röfi