A jubileumi 10. Specialized Maraton Szilvásváradon 7 fővel képviseltettük magunkat a csapatból. Ancsa, Háden Tomi és Imre Szabi rövidtávon, Dala, Alex, Nyerges Zoli és én középtávon. A Szilvásváradi Lovas-stadionban, a verseny három távján mintegy ezerkétszázan rajtoltak el.

Tomival 6-kor beszéltünk meg találkozót nálam és a berámolás után már indultunk is. 8 órára terveztük az érzekést és ez tudtuk is tartani mert a forgalom gyér volt és csak a sok biciklit szállító autóssal találkoztunk útközben. Szilváson találkoztunk össze Ancsával és hamarosan Szabi is befutott. Öltözködés, kajálás és melegítés után elmentünk tekerni és felmérni a megváltozott indulási procedúrát. Sajnos nem a tömegrajton változtattak csak azon, hogy a hosszútávosok előre sorakoztak és csak utána a többiek. Szabival és Tomival az első negyedbe sikerült beállnunk, de a startot követően ennek nem volt sok előnye, mert a jel után szinte tolva tudtuk csak elhagyni a stadiont. Utána persze mindenki próbált előzgetni több kevesebb sikerrel. Többen összeakasztották kormányukat és bajuszukat a nagy tülekedésbe.

Jól sikerült a bemelegítésem a táplálkozásom, mert elég jó erőben éreztem maga és Háden urat még az emelkedő elején elhagytam. Az előző napközbeni esőzésnek szerencsére nem sok nyoma volt a földutas részen és az egész távot figyelembe véve nagyon gyors és jó minőségű volt a terep. Rengeteg előzgetés és adok-kapok volt a mezőnyben. Szerencsére az erőnlétemmel nem volt baj és a folyadék pótlásokat mindig időben tudtam megejteni.

Jávorkút után tudva, hogy nem sok van már hátra egy kicsit fokoztam a tempót és aránylag sok sporttársat sikerült vissza illetve megelőznöm. A Nagy-mező után még erre is sikerült egy lapáttal tennem és már a rövidtávosok végét is beértem. Aztán sajnos bekövetkezett a baj, amitől minden bringás tart és a Zsidó-rét magasságában defektet kaptam. Nem sok választásom volt megálltam és nekiláttam a belső cseréjének. Szerencsére a tüske vagy mi kijött a külsőből és nem kellett megkeresnem. Viszont közben minimum 25 ember előzött meg, legalább is eddig számoltam. (Később tudtam meg, hogy Szabira is rájárt a rúd e téren, de neki még a felni és egy küllő is bánta a defektet). Már majdnem befejeztem, amikor a távolból megláttam Dalát. Elhaladáskor még megkérdezte, hogy van e mindenem, de utána Ő is eltávolodott.

Miután befejeztem a cserét felpattantam a technikára és üldözőbe vettem Dalát. Aránylag még látótávolságban volt, de ekkor vettem észre, hogy a gumit nem sikerült elég keményre fújnom. Volt még hátra 14 km és ennek nem örültem. A felfeléken még akkora gond nem volt bár a sebességem igen visszaesett, de a lejtökön már érezni lehetett, hogy külön íveken megy. Imbolygott a hátulja és féltem, hogy felütöm valamelyik kövön. Próbálgattam a határokat és egy technikásabb lejtős részen vissza is előztem Lacit, de a Katona-sírok után a nagyon gyors, murvás részen már egyre rosszabb lett a helyzet és a vége előtt kb 1,5 km-el újra megelőzött Ő is és még sokan mások. Igen csak el voltam keseredve és dühös voltam a célig, de ott igen csak nagy örömhírre érkeztem.

Ancsa és Tomi könyökölt a befutót övező korláton és várták az érkezésemet. Miután odajöttek a célhoz széles mosollyal közölték a nagy hírt. hogy Ancsa első lett s rövidtáv master 1 női között. Ennél jobb hírt a mai napon nem is kaphattam volna és egy kis időre el is ment a rosszkedvem. Mivel az eredményhirdetésig már nem volt sok hátra így megvártam azt is és vártuk, hogy szólítsák a dobogóra. Nagy éljenzés és tapsvihart csináltunk mikor felállt a dobogó legmagasabb fokára és a nyakába akasztották az aranyérmet, kezébe nyomták a kupát és egy üveg pezsgőt és ha nem lett volna becsomagolva, akkor a fejébe nyomták volna a Speckó sisakot is, amit kapott. Ennyire boldognak még embert nem láttam.

Ebben a hónapban állt már a dobogó minden fokán, na de egy Top Maratonon elért dobogós helyezés igen csak számít és sokat nyom a latban. Ezer gratula és minden ilyesmi. Alig bírt a helyszínről elszakadni, annyira a siker hatása alatt volt. Amikor meglátta a nevét a kiírt eredménylistán saját bevallása szerint ugrándozott és sikoltozott. Nem hiszem, hogy ezért bárki is megszólná! :-)

Hazafelé megint csak a kerékpárokat szállító autósok sokaságával találkoztunk és ezt jó látni, hogy ennyi ember vesz részt egy ilyen versenyen. Indulás előtt még felhívtam Jucust, aki említette, hogy a szombati Kékes csúcsfutáson megjavította a tavalyi idejét 5 perccel és Kassai Karesz edzőbá pedig a 2. lett. Ezúton is gratulálok nekik az elért szép eredményhez.

Beszámoló: Pásztor Laci
Fotók: X-Iont