Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
Kelly’s Bakonyerdő Maraton 2011

Május 21-én szombaton került megrendezésre Bakonybélen a Kelly’s Bakonyerdő Maraton, amelyen a Merkapt SE tíz fős csapattal vett részt. Az időjárás a kegyeibe fogadta az eseményt és nem kellett az eget kémlelni, ragyogó nyárias idő volt egész nap.

Az indulásra Budapestről negyed hét felé kerül sor, ekkorra szedett össze ugyanis Pásztor Laci Jucust és engem. Mivel még egy útitárs várt ránk Tatabányán Ancsa személyében, így Komárom-Esztergom megye székhelye felé vettük az irányt. Az M1-esen jó tempóban haladtunk, ám Tatabánya után a kis települések és a változó minőségű utak megfontoltabb haladást kívántak. Nem beszélve a kocsi hátuljára rögzített tartóról, amely erősen lengett a döccenőknél a négy bringa súlya alatt.

merkapt maraton team

Ennek ellenére a tervezett 9 órára megérkeztünk Bakonybélre és mivel Tomi átvette a nevezéseinket, ezzel sem kellett bajlódni. A csapat tagjai gyorsan megtalálták egymást, így poénkodások és röhögések közepette készülődtünk a rajtra. A résztvevőkre rövid, közép és hosszútáv várt, 38, 76 és 98 km-es elosztásban. A rövidet négyen, a közép és hosszútávot hárman-hárman választottuk. A rajt negyedórás csúsztatásokkal történt, így először a hosszútávosok álltak be a rajtba. Közölünk Pásztor Laci, Buki és Tomi vállalkozott a közel 100 km-es táv teljesítésére. Jómagam 10 óra 15-kor Daneluszki Lacival és Alexszel vágtam neki a 76 km-es táv küzdelmeinek, míg minket negyed óra múlva Ancsa, Jucus, Szabi és Ondok Laci követett a rövid távú mezőnnyel.

merkapt maraton team

A rajtot követően jó pár kilométeren át betonon hagytuk el a települést és folyamatosan emelkedő úton kezdtük meg a mászást a Kőris hegy irányába. Az útvonalat igazából nem részletezném, ugyanis olyannyira nem ismerem a Bakonyt, hogy most jártam itt először.  Általánosságban elmondható, hogy a teljes útvonal tökéletes utakon került kijelölésre, ez éppúgy igaz az erdei földutakra, a döngölt dózer utakra vagy a mezőn átvezető földútra. Annyira sima és makulátlan volt az útvonal jelentős része, hogy az már zavaróvá kezdett válni, így gyakorlatilag jelentős technikás rész nem is került az nyomvonalba, amit nagyon sajnálok. Ellenben a Bakony gyönyörű és hála a jó minőségű utaknak, így tudtam nézelődni.

Az elmúlt években a Bakony maratonról szóló beszámolók java a Cuha-völgyön való keresztülhaladásról, azon belül is a Cuha patakon történő kilencszeri átkelésről szóltak, amely igazán jó reklámot csinált a rendezvénynek. Engem is vonzott ez a rész és nagy izgalommal vártam a kalandot.

Nos, a völgybe széles, kaviccsal frissen felszórt úton érkeztünk és látható volt, hogy ez kedvelt kiránduló hely, ugyanis sok, főleg gyerekekből álló csoport állt az út szélén és hangosan szurkoltak. Éppen kezdtem megörülni ennek mikor széttárt karokkal elém ugrott egy szülő (vagy kísérő) hogy hol vannak itt a rendezők és mit képzelünk, hogy itt biciklizünk és hogy milyen verseny ez? Nagy nehezen tovább indultam, viszont ekkor már feltűnt a kirándulók arcán, hogy a pokolba kívánnak minket, amit meg is értek, hiszen 30-40 km-es sebességgel rongyoltunk közöttük. Valamint feltűnt az is, hogy ezen a jó néhány km-es szakaszon gyakorlatilag egy-két rendező volt csak, azok is tizenévesek, így roppan balesetveszélyes volt, amit műveltünk.

Gondoltam a patakátkelések majd feldobnak, de szomorúan tapasztaltam, hogy a patakmedren való átkelés csupán egy kibetonozott vízátfolyáson történő átvágás volt, amit gyakorlatilag a sebesség csökkentése nélkül, gond nélkül lehetett abszolválni. A vízből annyit éreztem, hogy összecsaptam a cipőmet. Ezért kár olyan nagy hűhót csapni…

bakonyerdő maraton

A Cuha-völgy után Vinye érintésével indultunk ismét a Kőris hegy irányába Kiss „Happy Bike” Árpi társaságában, amelyet most az ellenkező, meredekebb oldaláról kellett megmászni. Itt találkoztam össze Dalával, aki épp a megbontott láncát próbálta kivarázsolni a fogsor és a küllők közül. Segítettem neki, majd folytattam az utam, hogy másodjára is felküzdjük magunkat a csúcsra, ugyanis a meredek ösvényen csak a bringát tolva lehetett haladni.

A csúcson újabb kellemetlen meglepetésként ért, hogy a frissítő ponton elfogyott az innivaló, ami gyakorlatilag a mezőny felét érintette. A 30 fokos hőségben víz helyett nápolyit (!) kínáltak a srácok, de azt inkább elhárítottam. Még jó hogy volt nálam a HIGH5 víz nélkül fogyasztható, elég híg állagú IsoGel-jéből, így bedurrantottam egyet. Ekkor a 42 km-nél tartottunk.

Hosszú, közel 10 km-es lejtőzés következett javarészt betonon, míg egy újabb frissítőhöz értünk, ahol szerencsére innivaló is volt, így feltöltöttük a készleteket. Kellemes erdei mászás következett, néhol elég masszív meredekséggel, de mindenhol tekerhető volt. A széthúzódó mezőnyben volt, hogy kilométereken át légüres térben haladtam, ám a társaság hiányát kárpótolta a gyönyörű környezet.

Hosszan emelkedett, hosszan elnyúlva ereszkedett a tükörsima dózer út, sok izgalmat nem tartogatott, így gyakran elkalandoztak a gondolataim, élveztem a tekerést. A táv végére ismét hosszú betonos szakasz maradt, ahol gyorsan pörögtek a hátralévő kilométerek. Befutó előtti szakaszra azért jutott egy emlékezetes, egynyomos ösvény, ami nagyon tetszett.

A befutó abban a „zsákutcában” volt, ahonnan kijöttünk, így a korábban befutók már itt jöttek-mentek, így nem ártott vigyázni. Kellemes 4 órás tekerés után gurultam át a célkapu alatt kettős érzelmekkel, hiszen nem azt kaptam a Bakony Maratontól amire számítottam. Vegyes érzéseimnek nem kedvezett, hogy a célban semmilyen frissítés nem volt, még egy pohár víz sem, ami ha figyelembe vesszük az 5000 Ft-os nevezési díjat (a verseny előtt már 8000 Ft) szerintem nem nagy elvárás.

Azonban nagyban javított a hangulatomon a Merkaptos lányok eredményének híre, akik a női mezőny abszolút sorrendjének élén végeztek és Ancsa révén aranyat, Jucus által pedig bronzot nyertek. Szabi, aki szintén rövidtávon indult, ekkor már úton volt haza, pedig egy kézfogást és egy vállveregetést megért volna a kategóriájában szerzett negyedik helyezése is.

A férfiak hosszútávú versenyét Blazsó Márton nyerte, akinek Buruczki Szilárd eltévedése miatt gyakorlatilag az ölébe hullott a győzelem. A nők középtávú versenyében Dósa Eszter hozta a papírformát és magabiztosan győzött.

A Bakony szépsége megkérdőjelezhetetlen, ám ez nem a szervezők érdeme, őket az apróságok jellemzik és ebből a szempontból nem vizsgáztak túl jól. Még szerencse, hogy a hangulat, a csapat, a versenyzőtársak és a környezet kárpótolt mindenért.

Beszámoló: Fülöp Miklós

Buki hosszútávú élményei:

Ennek a versenynek a története számomra egy héttel ezelőttig nyúlik vissza, ugyanis a zalaegerszegi tízóras alkalmával említette meg Balázs, hogy a balassagyarmati Vitalitásban tekerő Szász Viktornak van egy eladó hosszútávos előnevezése. Akkor még azt mondtam, hogy nem érdekel a dolog, a tervem az volt, hogy ugyan kimegyek majd Bakonybélbe bandázni a csapattal, de nem indulok. Két nappal a verseny előtt viszont böngészni kezdtem a Szilvásvárad maraton térképét és szintrajzát. Ekkor jöttem rá, hogy jó lenne mindenképpen egy verseny a Szilvás előtt, ne az legyen a tűzkeresztség a hosszún, legalább kiderül, hogy mit bírok, és ha ez nem megy, akkor átnevezek a középre. A nevezést sikerült leszervezni, ezúton is köszönet érte Balázsnak és Viktornak!

A hétvége jónak ígérkezett, mivel úgy beszéltük meg, hogy Alex és Happy Bike-os haverja, Kiss "CADman" Árpi nálam fog lakni két napig Veszprémben. Péntek estefelé meg is érkeztek az Urak, meghozva a Buda Maraton célberkezéskor elhangzott "Kell egy sarazós gép!" mondat eredményét, amit persze rendesen meg kellett vizslatni. Ezúton is köszönet Keczkó Zolinak a segítségért, hogy eljuthatott hozzám a gép.

Természetesen nem sikerült hamar ágyba bújni, sőt, a társaságban még az is fölmerült, hogy a veszprémi egyetemen pont aznap estére szervezett bográcsozáshoz is csatlakozzunk. Finoman tudattam a többiekkel, hogy ha szeretnének menni, akkor kapnak egy kulcsot, mert ha én most még oda is elmegyek, hát itt nem lesz másnap hosszútávozás... Így "csak" egy üveg Savanyugabi-féle bor megkóstolása után tértünk nyugovóra.

A reggel eseménytelenül telt, nyugiban ráhangolódva a versenyre érkeztünk a helyszínre. Elég sokan gyűltünk össze a csapatból, persze rögtön ment az informálódás, hogy ki melyik távon indul. Kiderült, hogy Gaál Tomi és Pásztor Laci is "keménykedik" a mai napon, vagyis a hosszún indulnak. Pásztor Laci tempójához hosszú távon még kevés vagyok és mivel Tomi is úgy gondolta, hogy nem siet sehova, ezért ketten megbeszéltük, hogy lehetőség szerint együtt megyünk.

Természetesen sikerült rendesen bemelegíteni: szépen sütött a nap és próbáltam minél kevesebbet árnyékban álldogálni... A rajt előtt még beszélgettünk egy kicsit, utána meg gyí! Aszfalton indultunk el a Kőris hegy felé, majd az út dózerre váltott. Nem volt vészes az emelkedő, szép tempóban lehetett fölfelé pörgetni. Tomi talán egy kicsit lassabban melegedett be, mert leszakadt rólam, én pedig befogtam két kollégát akikkel egymást váltva másztunk amíg újra aszfaltosra nem váltott az út. Itt szétszakadtunk és mindenki ment tovább a saját tempojában. A Kőris hegy tetejére már ismét utolért Tomi és együtt indultunk neki a lefelének a kék jelzésen.

Aki már járt erre, az tudja, hogy ez a szakasz után egy rendes montis azért még csettint egyet a nyelvével, hogy ez biza' jó volt. A lefelén megint megléptem Tomi elől, időnként néztem is hátra, de mivel nem láttam, úgy döntöttem, hogy nem várok rá, megyek tovább. Jött egy hosszabb átkötő szakasz, ami elvisz majd minket a Cuha patak völgyébe a gázlókhoz. Itt vágtak hátba(!) Buruczki Szilárdék, és a középtáv eleje is. Nem értettem, hogy Szilárd hogyan került mögém, de utólag kiderült, hogy eltévedtek, és próbáltak visszaérni az elejére. Ezen morfondírozva csak nyomtam a pedált míg el nem ertem a gázlókat.

Idén szerencsénkre nem volt magas a víz és a gázlokat is rendbe tették, simán át lehetett rongyolni rajtuk. Ami lassított a tempónkon, az a rengeteg turista és kisgyerek volt az út mentén. Nem  mentem itt teljes gőzzel, nem akartam veszélyeztetni senkit. A következő frissítő a Pokol Csárda szomszédságában volt, odaérkezésemkor rögtön kérdezték, hogy olajozzanak-e láncot. Persze, hogyne. Kellett is ennyi víz után. Mire visszakaptam a teli kulacsom, már a
gépem is kész volt, mehettem is tovább. Pár száz méter után viszont ismét megálltam, eszembe jutott, hogy mennyire zavar, hogy cicereg az első fékemnél a tárcsa. Gyors kerékigazítás, és már mehetünk is. Itt vágott hátba a női középtávos mezőny. Módos Gabriellát láttam eltekerni mellettem, gondolkodtam, hogy utána menjek-e beállni szélárnyékba az aszfaltoson, de úgy döntöttem, hogy még ha nem is sokkal gyorsabb, az emelkedőn úgyis leszakít és így semmi értelme. Úgyis van még bőven a távból, még a felénél sem járunk.

bakonyerdő maraton

Lassan elkezdődött a mászás ami visszavitt újra a Kőris-hegyre. Itt több hosszús és középtávos kollégával előzgettük egymást, úgy tűnik itt már páran kezdtek lassulni, mivel utolérni sikerült nekik, de otthagyni már nem. Persze azért volt pár kivétel is, például Füzy Anna, aki közvetlenül a Kőris csúcsa előtt előzött meg, és azután már csak a célban láttam a dobogón. A tetőn azután megint kulacstöltés, kaja, majd mikor már lassan indultam volna tovább, megjelenik Tomi. Innentől már végig együtt maradtunk, egyikünk sem sietett sehova, nem láttuk értelmét leszakítani egymást. Egy aránylag hosszú lefelé után hirtelen egy jó meredek emelkedővel találtuk szembe magunkat, amit csak azért is, de becsületből végig kitekertem. Később az utolsó hegyen, a Hajagon már elgondolkodtam azon, hogy ezt lehet, hogy nem kellett volna, akkor talán könnyebben menne az is.

A Hajag előtt várt még ránk egy szerpentin, majd egy aszfaltos lefelé. Tudtuk, hogy lassan szétválik a hosszú és a középtáv, néha-néha hátra is néztünk, hogy nem jön-e valaki a csapatból, de szerencsére nem ért utol minket senki. Onnantól, hogy szétvált a két táv, már elég magányosan gurultunk. Az utolso frissítőnél csatlakozott hozzánk még egy versenyzőtárs a KTM csapatból. Miután a frissítő lányokat elszorakoztattuk egy kicsit, ahogy a zsebemben fölfedezett gumicukornak nekiestünk, indultunk is tovább.

Ekkor a Hajagot már egy porcikám sem kívánta, nagyon nehezen küzdöttük föl magunkat, hol kistányéron tekerve, hol meg tolva. Szerencsénkre innen már csak lefele vitt az utunk, számomra egyre ismerősebb környéken, mivel előző héten már jártam erre. Még egy utolsó gázló után, amibe nekem sikerült teljes sebességgel belerongyolni, lassan már vissza is értünk a faluba, pont az eredményhirdetés közepette estünk be a célkapun.

Öt óra körüli idővel sikerült teljesitenünk az első hosszútávom, és ekkor döntöttem el, hogy ha nem esik Szilvásváradon, akkor maradok ott is a hosszún. Pásztor Lacitól a végén kaptunk nagyjából fél órát, ami nekem most teljes mértékben megfelel, ennyi volt bennem. Beszélgettünk még egy kicsit, megtudtam, hogy a lányok egy aranyat és egy bronzot is begyűjtöttek, előbbi Ancsa, míg utóbbi Jucus érdeme. Illetve ha már eredmények, akkor ide tartozik az is, hogy Imre Szabi is csak 18 másodperccel csúszott le a Master 1 rövidtáv dobogójáról. Jucus és Daneluszki Laci is begyűjtött pár "karcolást", remélem minél gyorsabban rendbe jönnek a sebeik...

Lassú pakolászás után már csapattunk is vissza Veszprémbe, ki-ki a vezetéssel, alvással, vagy éppen kommunikációval próbálkozván. Késő délután még tettünk egy rövid sétát a városban, de egy gyors zuhé meggyőzött róla, hogy inkább a szénhidrát raktárak feltöltése és a pihenés lenne most a legjobb. Vacsora közben még kielemeztük az eredményeket és megneztük a versenyen készült képeket, majd mikor Alex már a szemei lecsukódásával jelezte, hogy neki ez a nap most ér véget, elvonultunk aludni.

Furcsamód reggel, ugyanúgy mint a verseny után, hármunk közül én tűntem a legfrissebnek, úgy látszik, azért csak sikerült pár kilométert beletenni az új bringába. A hétvége stílusos lezárásaként még belenéztünk a Világkupa közvetítésbe, majd útnak indultak a srácok. Nagyon jó hétvégén vagyunk túl, határozottan tetszett, hogy a verseny szombaton volt, így a mai napot pihenéssel és bringamosással tudtam tölteni ahelyett, hogy egy irodában nyomkodjam a billentyűzetet. Köszönöm a srácoknak a látogatást, remélem jól érezték magukat, máskor is szervezhetünk ilyesmit és bárki csatlakozhat, szívesen látom. Találkozunk Szilvásváradon a hosszún!

Beszámoló: Szántai Vecsera Bálint

Pásztor Laci szintén a hosszútávot választotta, ő így látta:

Szombat reggel 6-kor beszéltünk meg találkozót Jucussal és miután berámoltunk indultunk Mikiért és Tatabányát útba ejtve Ancsáért majd a maraton új helyszínéül szolgáló Bakonybél felé vettük az irányt. Egész úton jó volt a hangulat bár mindenki folyamatosan ásítozott és a cél előtt 10 perccel még egy technikai kitérőre is meg kellett állni, mert addigra majdnem túlcsordult a "lelkesedés" bennünk. Eme tevékenységünket  Csere Sanyiék dudálással tették még hangulatosabbá, de ezt leszámítva csak Ancsa idegessége - hogy lekéssük a versenyt - volt említhető illetve Gaál úr telefonos útbaigazítása, mert ő is bolyongott a rengetegben és a falunevek útvesztőjében.

Odaérve a parkolóhely elfoglalása után már nem sok idő maradt a bemelegítésre és a test élelemmel és energiával történő feltöltésére. Az illemhely előtti várakozást is nyújtással töltöttem, hogy ne vesszen kárba egyetlen értékes másodperc sem. Gyors öltözködés, rajtszám felkötözése és már indultunk is a starthelyre. Ott pár perc után be is szólították a versenyzőket, majd 10-kor felcsendült a már ismerős "fájör" és indult is a mezőny.

bakonyerdő maraton

Bemelegítés hiányában igen csak könnyedre vettem a startot és az első 16 km-t csak félgőzzel mertem teljesíteni. Nagyjából az első komolyabb lejtő után éreztem csak erőt a lábamban és ekkor elkezdtem a saját tempómat menni. A Cuha-völgyben nagyon jó érzés volt tekerni. Rengeteg kisgyerek kirándult és sorfalat állva, teli torokból szurkoltak a patak átkelésekor pedig - ahol a víz igen csak fröcskölt - szinte földöntúli örömüket szerzett neki illetve a lelkesedésünk nekem. A kisfiam jutott az eszembe, aki most a távolból szorít apukájának és reménykedik benne, hogy épségben hazatérjen. Persze mikor hazaértem megtudtam, hogy nem sok ideje volt velem foglalkoznia, mert a szeretett kerti munka teljesen lefoglalta és szinte meg sem állt egész nap. Sebaj! :-)

Vinyét elhagyva gyanús lett, hogy két bringás örülten teker felém és el is hagytak. Ekkor éreztem csak, hogy milyen erős is vagyok, hogy Buruczki Szilárd csak itt tudott megelőzni a 40. km környékén. Persze ha én is eltévedtem volna.....! Pedig ez is majdnem megtörtént. Nem volt mindenhol egyértelmű a jelölés és az útbaigazítás. Ha jól tudom Grósz fenekében tekert ezerrel és nem vették észre a táblát. Mint azt a tavalyi évadzárón már megtudtuk - Ancsa is Kövér Laci hátsó domborulatait figyelte az út helyett és nekiment az utat elválasztó oszlopnak - ez igen veszélyes lehet. Elég mérgesnek tűnt, ami érthető is.

Itt letérve az aszfaltról megint földút következett és elkezdtünk közeledni a Kőris-hegy igen meredek emelkedőjéhez. Ez mindenki tolva abszolválta, mert még így is igen nehéz volt leküzdeni a meredek emelkedőt. Itt sikerül megelőznöm Tordai Csabit is, aki igen rossz színben volt és mint később kiderül gyomorpanaszai miatt fel is adta a verseny. A gyors frissítő után - nekünk még jutott - egy hosszú aszfaltos lejtőzés következett és a középtávosokkal a Királykapuig együtt tettük meg az utat.

Itt még utolértem pár rövidtávost is, akik itt már a végéhez közeledtek, mi pedig Bauxitszállító út felé letérve csaptunk bele az újabb etapba, várt még ránk jó pár kilométer és mint kiderült, jó pár cseles emelkedő. Egy mosolyt derítő dolog volt mindössze, egy tábla, ami arra figyelmeztetett minket, hogy a réten összefuthatunk szürkemarhával is, amik biza meg is kergethetnek. Nem elég, hogy fáradtan a nagy melegben egy füves réten mászunk fel egy hegy tetejére még ez is. De erre szerencsére nem került sor.

Következett még egy pár tolós emelkedő és a végén egy hosszabb lejtőzés után befutottam a célkanyarba, ahol Jucussal találkoztam, majd a célon is áthaladva Ancsa futott felém igen széles mosollyal és  felemelt hüvelykujjal mutatta, hogy Ő lett az első. Nagyon örültem a hírnek és akkor lettem még boldogabb, amikor kiderül, hogy Jucus meg 3. lett. Szabi pedig pár másodperc hátránnyal marad le a dobogóról.

Gratulálok nekik és a többieknek is, akik vették a fáradtságot és eljöttek erre a versenyre. Sajnos Daneluszki Laci és Jucus is bukott. Próbáltuk őket vigasztalni, hogy estére még rosszabb lesz, de nem láttuk rajtuk a felvidulás jeleit. A távot ami a kiírt 98 km helyet a méréseim alapján 92,64 km lett 4:48 perc alatt sikerült teljesítenem 19,3km/h-s átlagsebességgel. És ezzel a kitűzött célt el is értem, így elégedett voltam magammal.

Ezúton kívánok mielőbbi jobbulást a két rokkantnak! :-)

Beszámoló: Pásztor Laci

Fotók: Kenyeres Zsolt és hegyibringa.hu

2011.05.23 16:00:09   |   Vissza
1. _Alex_ 2011-05-23 21:26:00
Jó verseny volt! Nekem az idei első. A tavalyi jobban tetszett a Cuha magasabb vízállása, a nyomvonal és a kedvezőbb időjárás(nem volt 30°C) miatt, de ahogy Miki is írta a jó társaság kárpótolt. Leginkább én is a technikás részek hiányát nehezményezem, sok volt az aszfalt és dózerút. Gyanítom hogy ez a Bakonyerdő Zrt-nek köszönhető, kéretik összeszedni magukat!
2. zeezoltano 2011-05-23 21:54:29
Gratula az egész csapatnak, de leginkább a csajoknak:)
3. dala 2011-05-23 22:21:22
Gratula a lányoknak és persze mindenkinek aki teljesítette a távot! Miki köszi a segítséget, életmentő volt. Nekem is teccet ez a jó gyors pálya, ez ilyen, lesz még idén elég technikás verseny.
4. karesz 2011-05-25 15:23:01
Ezer gratula az egész csapatnak! Remélem hamarosan én is köztetek nyomhatom majd! A hölgyeknek minden elismerésem a dobogóhoz-még sok ilyet, de "véráldozat" nélkül!:-)

Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set