Idén negyedik alkalommal - és remélhetőleg nem utoljára - került megrendezésre az Óbudai Terepfesztivál, melyen a terepduatlon és MTB versenyszámban sorakoztak fel az indulni vágyók. Már a tavalyi – Sanyi által megírt – beszámoló után gondoltam arra, hogy idén nem kellene kihagyni ezt a jó hangulatú, családias versenyt. És ebben igen jól döntöttem. Sajnos a csapatot egyedül képviseltem, de egy barátom kilátogatott hozzám és tartotta bennem a lelket.:-) Bár az én versenyszámomnak a MTB csak 13:00-kor volt az indulása én már 10 körül ott voltam, mert szerettem volna megismerkedni a pályával és a körülményekkel.

Kellemes meglepetésként ért, hogy miután befizettem a nevezési díjat (interneten csak jelentkezni kellett) megkaptam a rajtcsomagot a rajtszámmal és láss csodát a 2500 Ft-os díjba belefért egy alma, egy csoki és egy péksüti is. A helyszínen felállított asztalon el nem fogyó finom szendvicsek sokasága és vízadagoló gép is volt. Ezek apró dolgok, de részesei a jó hangulatnak.

A pályabejáráskor ért némi meglepetés, mert egyrészről a pálya kijelölése ekkor még nem volt egyértelmű számunkra és a két bemelegítő körön, két nyomvonalon haladtunk, a másik a patak feletti híd hiánya, amit leszállással és ugrással kellet leküzdeni. A pálya nyomvonalával a versenyen már nem volt gond, mert a terepduatlon résztvevői letaposták előttünk bár hidat ők sem építettek a víz fölé.:-) Ezt leszámítva már csak az időnként viharos erejűvé erősödő széllel kellett megvívnunk harcunkat és persze a többi résztvevővel.

A pálya egyik nyílt szakaszán olyan erővel fújt szembe a szél, hogy az ember úgy érezhette, ha felhagy a tekeréssel biz a szél ereje visszafújja a startig is. Ezt az egy rosszat leszámítva csak jókat tudok mondani az egész eseményről. Az egyik kanyarban egy 5-6 fős lánycsapat igen lelkesen szinte végig énekelve biztatta az arra elhaladó versenyzőket, melyet némi tánccal is színesítettek.

Az igen vegyes indulókból álló mezőny a latolgatásoknak esélyt sem adott, de nem is az eredményt vettem ma alapul, hanem a saját magam kipróbálását egy éles versenyen. A starthoz felsorakozva tűnt csak fel, mennyi indulója is lesz a futamnak. A kb. 50 fős mezőny egy sípjelre vágott neki az 1 órás távnak, melynél nem a megtett kilométerek, hanem a körök száma volt fontosabb.

Sikerült az elejével indulnom a murvás talajon, de az első egy nyomsávos lassító után többen is beszorultunk egy terepen lassabban haladó cyclo-crossos mögé, így az élboly 6-7 fős egysége igen hamar eltávolodott tőlünk. Előzni nehéz volt, mert a füves pálya letaposott része volt csak járható és amint valaki letért erről az igen nagy nehézségek árán tudott csak elmenni az előzni kívánt versenytárs mellett. Pár körös csata után mindenki elfoglalta a pozícióját, ami a végéig nem is nagyon változott. Az utolsó körben vesztettem el egy helyezést, mert a végig engem követő bringás, ekkor ugrott ki mögülem egy szélvédett részen és én már nem tudtam ritmust váltani. Időnként próbáltam a tempómat változtatni és így magam elé csalni, de érződött rajta, hogy a szeles részek miatt, ahol végig szélárnyékban tudott maradni és pihenni nem akar megelőzni.

Végül is 9 kört sikerült teljesítenem az előírt 1 óra alatt és ezzel a 10. helyezést sikerült megszereznem. A versenyt a férfiaknál Pálmai Zsolt a nőknél Fördös Anna nyerte. Minden összevetve nagyon jó hangulatban telt el a verseny és nem bántam meg, hogy kilátogattam erre az erőpróbára.

Beszámoló: Pásztor Laci