Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
X2S-Életfa Terepfesztivál, Piliscsaba

Idén Október 2-án 4. alkalommal került megrendezésre gyönyörű környezetben, a  piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem területén és a környező erdőkben  ez a nemzetközi terepduatlon – és mtb verseny. Az egyéni, ill. váltószámok mellett terepfutóverseny, nordic walking, sportbemutatók és életmódtanácsadók színesítették a programot. Láthattunk különleges chi-kung bemutatót is, a nagyon éhesek és merészek pedig különböző biokajákat kóstolhattak meg (mi megtettük, de nem kellett volna…).

A csapatból hárman képviseltük a Merkapt SE-t , én, Jucus és Kovács Sanyi. Jucussal a 27 km-es MTB versenyen indultunk, míg Sanyi a tekerés mellett futott is.

Fél 10 körül érkeztünk meg a helyszínre, a helyszíni nevezés után gyors átöltözés és már gurultunk is a rajthoz. Illetve ahová mi képzeltük, mert pontosan nem tudtuk honnan indulunk. A kiírás szerint még 10 perc volt, de sehol nem láttunk csoportosulást, így egy rendezőtöl kérdeztünk meg , aki nem tudott használható információval szolgálni… Na, azért annyit sikerült kideríteni, hogy késik a rajt és figyeljük a bemondót…

Köröztünk össze-vissza, eléggé fáztunk, mivel a az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, hűvös, borongós idő volt, de lagalább nem esett. Végre szólították a montisokat, így a kapu mögé beállva szemügyre vettük a mezőnyt: csodálkozva vettük tudomásul, hogy csak ketten vagyunk csajok. De mielőtt bárki azt mondaná, hogy így könnyű nyerni (ami részben igaz is), azt hiszem Jucus nevében is mondhatom, hogy nagyon, de nagyon megszenvedtünk ezen a versenyen!

Mielőtt elkezdődött volna a visszaszámlálás, gyors szavazás volt, hogy minden körben átmenjünk-e az időmérő kapu alatt, vagy sem... Nagyon laza volt… Na, de végre, cirka negyed órás késéssel elrajtoltunk. A gyerekpálya kacskaringós labirintusa után egyből egy vízelvezető betonárokban találtuk magunkat, ahol a mezőny itt kicsit feltorlódott, van aki mellette tolta, van aki benne próbált tekerni. Utóbbi nekem is sikerült az első körben, aztán rájöttem hogy kívűl tágasabb és jóval könnyebb is.

A pálya, a klasszikus maratonok pályájához képest teljesen más volt. Igazi, nagyon technikás, és nagyon nehéz XCO pálya. Az emelkedők még tekerhetők voltak, lefelé volt egy meder vagy ilyesmi, tele falevéllel, kövekkel, na ott nem sok embert láttam tekerni. Pályafutásom során egyszer próbálkoztam eddig hasonló terepen még Angliában, de szégyen, nem szégyen fél kör után kiálltam, annyira nem éreztem magaménak.

Most persze erről szó sem lehetett, nagyon csábított a nevezéskor földön sorakozó kupák látványa, azért (hogy végre meglegyen az 5. a szekrény tetején) nagyon szerettem volna első lenni, és elhatároztam , hogy utolsó leheletemig küzdök is ezért. Hát szó szerint majdnem így lett…

Az első két körben vezettem végig, bár Jucus szívósan tapadt rám és nem tévesztett szem elől, max. pár percre. Aztán a 3. körben sajnos egy pályára belógó kisujj vastagságú faág beszorult a hátsó váltómba. Mire észrevettem teljesen elhajlította és úgy beszorult a küllők közé, hogy tekerni se bírtam. Leszálltam, közben utolért Jucus, akivel nekiálltunk „szerelni”, azaz a földre fektetett bringát leszorítva izomból feszítettük kifelé a váltót, hogy legalább guruljon az a kerék… Végre sikerült, de sajnos csak annyira, hogy nem tudtam leváltani legkisebb fokozatra. Ez azért nekem elég nagy érvágás volt, mert igen húzós emelkedők voltak a pályán.

 

volf ancsa 

Annyire bennem volt a nyerniakarás és hogy sikeresen zárjam az évadot, hogy tényleg erőmön felül tekertem, így nem sokkal, de hamarabb értem a finisbe mint Jucus. A kapu előtt volt egy hosszú aszfaltos rész, itt bevártam és végül kézenfogva, együtt gurultunk át a célvonalon:-)

27 km, 1080 m szint, 2:48:30 alatt… Én nagyon-nagyon elfáradtam, és ahogy Jucus is mondta: „nagyon büszke vagyok magunkra!". Sajnos Jucus nem tudta megvárni az eredményhirdetést egyéb elfoglaltsága miatt, pedig olyan jó lett volna megint egy közös dobogós foto:-) Amikor készülődtek az eredményhirdetéshez, sehol sem láttam kupákat, ettől kisebb pánikrohamom lett :D Ezért szenvedtem annyit? Ezt nem hiszem el! És sajnos tényleg nem járt az első helyezettnek sem...

Annál nagyobb meglepetést ért, amikor már indulva a kocsi felé, rámszóltak, hogy szólítottak, vegyem át a pénzdíjat! Először azt hittem ugratnak…De nem, így tényleg ismét dobogóra álltam és átvettem a borítékot is:-) Összességében nagyon jó és emlékezetes verseny volt, tényleg jó érzés, hogy ilyen kemény pályán is helyt álltunk, de azt hiszem a jövőben azért maradok a maratonoknál.

bartos jucus 

Beszámoló: Volf Ancsa

Futás majd duatlon

Október első szombatján került megrendezésre az a X2S egyesület szervezésében közösen a Futapesttel az Életfa terepfesztivál Piliscsabán. Voltak futó versenyek, ami több távból állt illetve duatlon és mtb verseny. Mivel Pesten lakom ezért nem kellett korán kelni reggel, így nyugodtan készülődve indultunk Piliscsabára. A verseny helyszint kicsit kavarogva, de megtaláltuk. Az időjárás sajnos nem kedvezet, elég borongós, hűvös idő volt. Annyiból szerencsénk volt, hogy nem eset az eső.

Nagy nehezen elintéztem a nevezést, ami egy kicsi kavarodással járt, de sikerült minden problémát megoldani, amiért köszönet illeti Tóth Viktort. Közben, amikor már készülődtem, vettem észre Ancsát és Jucust, beszélgettünk kicsit.

10:45-re volt kiírva a futás, de sajnos csúszot a rajt ezért majd megfagytam. Még jó, hogy voltak kint szakácsok, akik főztek egy jó nagy üstben, én pedig odaálltam az üst mellé ahol teljesen jó idő volt. Sokan mosolyogtak rajtam én meg mondtam jobb, mint a bemelegítő krém.

Előbb a lányok indultak a MTB versenyen, aztán nem sokkal később 11 órakor elindult a futóverseny mind a három távja. Úgy voltam vele, hogy szép kényelmesen lefutom a távot, mert még vár rám egy nehéz duatlon, ráadásul ugyan azzal a futó távval, amit először futok. Persze megint elkapott a lendület... A pálya elég jó volt: voltak benne nagyon nehéz kaptatók, de annak ellenére nagyon tetszet az egész. Szépen haladtam előzgettem az előttem haladókat. Kezdtem vissza fordulni a cél felé és akkor rá pillantottam az órámra - 26 perce futok - te jó ég milyen iramot diktálok 12 km-en.
Befutottam a célba megálltam nyugodtan és akkor mondták van még egy köröm. Mint kiderült 5 km-es volt a pálya, hát lendülhettem bele megint. Sajnos, ezzel így vesztettem némi időt.

Futottam tovább és elég jól eset, hogy a velem szemben jövők biztattak. Aztán volt egy futó, aki azt mondta, hogy harmadik vagyok. Gondoltam, hogy szívatnak de azért rátettem egy lapáttal. A célba éréskor kiderült, hogy valóban 3. lettem 58:10-el.

Sajnos a dobogóra nem tudtam felállni, mert amikor volt az eredményhirdetés akkor indult a duatlon, ami 5 km futás 18 km bringa és 7 km futásból állt, én pedig itt is rajthoz álltam. Itt nem volt csúsztatás a rajtot illetően pedig most elviseltem volna, mert teljesen levoltak merevedve a lábaim.

Szép komótosan elindultam. Az elején még aránylag jól ment, az 5 km-es táv felénél utolért Fehér Csaba, aki hátba veregetet és mondta, hogy hajrá, ami persze nagyon jól eset. Befejeztem szépen az első futásomat beértem a depóba, ahol cipő csere majd fel a bringára és mehet a tekerés. A mtb pálya nyomvonala ugyanott ment, mint a lányoknak a versenyen, amin két kört kellet megtennünk (nekik, ha jól emlékszek hármat). Hát túlzás, hogy mindenhol tekertem, mert volt ahol toltam, de sokan mások is.

kovács sanyi

Nagy nehezen befejeztem a második körömet is amikor utolért Papp Zoli barátom és jól le is hagyott. Mondta, hogy majd a futásnál utolérem… Nagy nehezen beértem a depóba megint cipő csere és mehet is a 7 km-es futótáv.
Túlzás hogy futottam, sokkal inkább cammogtam, de a táv felénél így is befogtam Zolit. Neki is voltak problémái, de mondtam inkább kocogjon, mint hogy sétál, mert az rosszabb. A táv vége felé kicsit kezdem homályosan látni, - nem örültem neki - nagyon kellet koncentrálnom minden lépésre. Végül épségben beértem a 28. helyen.

Jó volt az egész, úgy ahogy volt. A lányoknak külön gratulálok, mert a biciklis pálya tényleg iszonyú nehéz szakaszokból állt.

Beszámoló: Kovács Sanyi

2010.10.05 11:20:07   |   Vissza
1. Laci 2010-10-11 20:19:05
Lányok!!! Csak most olvastam milyen jól szerepeltetek. Gratula!! Sanyi! Neked is minden elismerésem.
2. Mzl 2010-10-19 12:09:12
Hmm milyen kis csinos a 4. képen az a kiscsaj!
3. Harcsa 2010-10-22 08:30:42
Egyetértek Mzl! Csinos és jól is teker...
4. Ancsa 2010-10-24 18:10:16
Mzl, Harcsa! A "kiscsaj" kategóriából már kinőttem egy kicsit ,de ezek szerint nagyon jól tartom magam :) A többi is nagyon jól esett :) Köszi

Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set