Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
Jubileumi 24 órás csapatverseny, Csillebérc

Sárba fulladt jubileum, avagy hogy kerül a torta az asztalra...

A legkitartóbbak 17 órán át küzdöttek az elemekkel, amíg hajnali 5 órakor a szervezők lefújták a tízedik alkalommal megrendezésre kerülő – tehát jubiláló – 24 órás versenyt.

A szombat reggel sem ígért sok jót: köd, pára, eső. Kilenckor autóztam fel Csillebércre, ahol jól megszokott helyen, az úttörőtáborban került kialakításra a versenypálya és a rajtközpont. Körbe nézve a víztől csöpögő sátrakon, a szétázott pályán nem tört rám „hurráoptimizmus”. Szépen gyülekezett a csapat is: rajtcsomagot átvettük, bringákat elöszedtük, majd pályabejárásra indultunk. A bejárás alatt szembesültem vele, hogy a pálya egy markáns része kiiktatásra került, aminek örültem is meg nem is.

Délelőtt javult a helyzet, elállt az eső, kisütött a nap, így jelentősen javultak a kilátásaink. Délre igazán szép idő kerekedett, így a résztvevők bizakodva vágtak neki az egynapos karikázásnak. A csapatunk az eddigi legnagyobb részvételi számmal, három 6 fős csapattal, egy duóval és két egyéni indulóval, összesen 22 versenyzővel vetette bele magát a viadalba. Én Ancsával és Háden Tomival kezdtem a hat fős csapatok képviseletében, Imre Szabi a duónk egyik feleként, míg Kovács Sanyi és Nyerges Zoli szólóként rajtolt el.

24 órás MTB

Ahogy lenni szokott, az első kör a helyezkedésé volt, ami a csúszós, saras, latyakos pályán kellően izgalmas mutatvány volt. A pálya egyetlen jelentős emelkedőjét meg sem próbálta senki nyeregben abszolválni, mindenki a bringáját tolva rohant, vagy próbált rohanni a síkos felfelén , ez sem volt egyszerű. A cuppogós, ragadós trutyi szerelmesen ölelte körbe a gumikat, bár a melegedő időnek és a köröző versenyzőknek köszönhetően gyorsan javult a pálya állaga és két-három óra elteltével már egész járható volt a terep.

Simán mentek a váltások, szépen gyűltek a körök, minden csapatunk a kategóriájának első harmadában tanyázott, kivéve a lányokat, akik felmérve az erőviszonyokat a második helyre jelentkeztek be.

24 órás MTB

Jelentős változásokat az este kezdődő esőzés hozott. Nagyon rövid idő alatt a reggeli viszonyokat is mélyen alulmúló sártenger kezdett kialakulni. Elsőként Oszi dobta be a törülközőt, mondván, hogy ő ez így nem csinálja, de mivel a csapatból senki nem akart a szakadó esőben, 8-10 fokban sarat dagasztani, várakozó álláspontra helyezkedtünk és figyeltük mi történik. A csapatok egymás után döntöttek az akkorra már agyagozó versenyé váló viadal felfüggesztése mellett. Kivételt zömmel a kategóriákat vezető csapatok képeztek, akik a helyezésük miatt kénytelenek voltak tovább menni. 

Az éjszaka folyamán a nappal negyedórás körök fél, majd egyórásra híztak, ahogy a biciklik is a rájuk rakódott sártól dupla nehézségűek lettek, így már tolni, vinni is kemény küzdelem volt. Félő volt, hogy a sár légypapírként fogja meg a fáradó versenyzőket és agyagszoborként őrzi meg őket az utókor számára, méltó emléket állítva a jubileumi versenynek.

Éjfél után a sátornál a csapat az egy héttel ezelőtti születésnapom örömére egy tortával lepett meg, amit Orsi készített el. Azt hiszem ennél szebb tortát egy csapatvezető nem is kaphat. Köszönöm. Koccintottunk Pásztor Laci mustjával és lassan nyugovóra tértünk azzal, hogy reggel felmérjük a folytatás lehetőségét.

24 órás MTB

24 órás MTB

Hajnali öt órakor a szervezők –a még versenyezni próbáló csapatokkal egyeztetve- belátták, hogy ennek így semmi értelme és felfüggesztették a versenyt, majd reggel nyolckor végleg lefújták azt. A sportesemény jellegét a végére teljesen elveszítette a dolog és inkább egy túlélő táborra hasonlított, amit a végén már senki nem élvezett. Sokkal többet elmondani nem lehet és talán nem is érdemes. Eredményeket a 17 órai versenyzést követő állás alapján hirdettek délelőtt 10-kor. Dicsőséget és elismerést ezúttal is a lányaink vívtak ki, akik ezüstérmet szeretve ezúttal is dobogóra állhattak. Gratulálunk nekik!

Ázottan, sárosan, kicsit csalódottan indultunk haza. Jövőre jobb lesz!

Beszámoló: Fülöp Miklós


24 órás helyett 17 órás

A Merkapt SE női csapatának tagjaként vettem részt a versenyen. Azt már előre tudtam, hogy rizikós az időjárás hétvégére. A versenyt megelőző esőzések miatt a pálya minőségétől sem vártam sokat, de bíztam benne, hogy megússzuk a további esőket.

Szombaton 9 óra előtt megérkeztem a versenyközpontba, ahol már Gaál Tomi és Háden Tomi ácsorogtak a csapatsátor mellett, ekkor még esett az eső. A szokásos rutin feladatok következtek, rajtszám felvétel, bringák felkészítése a versenyre, szállás elfoglalása, csapat sorrend és egy villám taktikai megbeszélés. Időközben az eső elállt. Ancsával és Mikivel pályabejárásra indultunk ahol szomorúan tapasztaltuk, hogy nagyon sáros és csúszkál, az egyetlen emelkedőn pedig majdnem lehetetlen feltekerni, mert annyira csúszik, hogy kiforog a kerék. 12 órakor a csapatok kezdő emberei felsorakoztak a rajthoz, majd elindult a verseny.

24 órás MTB

 

Én negyedik emberként 15-16 óra közöttre voltam „kiírva”, ekkor a pálya már jelentősen jobb állapotban volt, mint reggel, hála a javuló időjárásnak, napsütésnek. Sikerült 18 perces köröket tekernem. Este 8 óra körül újból elkezdett esni az eső, az a apró zemű áztatós fajta, amin látszik hogy nem akar elállni. A következő menetem 21-22 óra között volt. Kimentem a váltózónához 21 óra előtt egy kicsivel, és vártam Katit hogy beérkezzen. Várok-várok de csak nem akar jönni, az eső viszont egyfolytában esik. Itt kezdett gyanús lenni a dolog, hogy valami nincs rendben. Kati megérkezett, gyors váltás és nekivágtam az 1 órás körözésnek. A rámpa utáni első kanyarban egyből érezni lehetett, hogy az eső, rengeteget rontott a pályán, még rosszabb volt, mint délelőtt. Agyagos, tapadós sár, melyben dupla olyan erővel kell tekerni, hogy haladjon az ember. Olyan volt nekem mintha, szívatásból valaki azt mondaná, hogy akkor most nagytányéron tekerjek végig, és még nehezítésként megfogja a bringa hátulját és ide-oda rángatja.

24 órás MTB

24 órás MTB

Vízszintes részeken néha a hátsó kerekem meg akart előzni, és teljesen keresztbefordulva haladtam előre, egy kis bringa drift:-) Életem legrosszabb tekerése volt, ez már nem embernek és nem bringának való körülmény. Az 1 órás menetidőm alatt sikerült 2 kört kiszenvednem, majd amikor a váltóhelyre érkeztem már ott vártak a csapattagok és szóltak, hogy „megállunk”. Nagyon sokan döntöttek így, köztük a többi női csapat is. A csapatban szerencsére megmaradt a jó hangulat, és mindannyian a csapatsátornál gyülekeztünk. Bepótoltuk Miki születésnapi köszöntését: egy kis torta, egy kis koccintás, majd éjjel egykor takarodó, azzal hogy reggel 8-kor meglátjuk mi lesz. Közben hajnali 5-kor a szervezők leállították a versenyt és az addig megszerzett helyezések lettek a végső eredmények.

24 óra helyett végül 10 órát töltöttünk a pályán és 2. helyen zártuk a versenyt. Első 24 órás élménynek kicsit bosszantó, de ez csakis az időjárásnak köszönhető, viszont ennél már minden csak jobb lehet. Hajrá jövőre!

Beszámoló: Bartos Juci


24 órás MTB

Dióhéjban Ancsa élményei:

Szombaton reggel kinézve az ablakon már sejtettem, hogy nagy vidámság lesz ...:)
A tavalyi évhez hasonlóan én kezdtem a mulatságot. Mivel a pálya iszonytosan csúszós volt, a biztonságra törekedtem, a versenyszellem most kicsit lemaradt, mondván úgyis dobógosok leszünk. Összesen 2 órát sikerült a pályán tekernem, ez alatt 6 kört szenvedtem végig.

A második felvonásban, a 2. körben a hosszú lejtő elejénél kicsúszott a az első kerekem, így balra dőlve igen gyorsan a bozótosban találtam magam. Pechemre egy jó nagy szikla lapult ott, amit a combommal telibe is kaptam. Hát mit ne mondjak, kicsordultak a könnyeim... pár perc múlva azért öszekaptam magam és hősiesen tekertem tovább. Ekkor már kezdtem azért unni a sárban csúszkálást... Visszamentem a szállásra, kicsit ledőltem, a lábamat is borogattam mert nagyon égett. Aztán később megjött Jucus, ecsetelve a pálya borzalmas állapotát. Nem túl lelkesen, álmos képpel kiballagtam 11-kor a csapatsátorhoz, ott mondták a csajok, hogy nem megyünk, mert taktikai leállás van. :D

Őszintén szólva cseppet se bántam. Sajnos, ez most így jött össze, de a körülményekhez képest én nagyon jól éreztem magam. És roppant büszke vagyok magunkra, hogy így küzdöttünk :) Hajrá Merkapt !!! 

női csapat a dobógon

24 órás MTB


Orsi beszámolója:

Én mentem másodiknak. A pályabejáráson részt vett kollégák bringára ragadt sáradagja nem volt valami bizalomgerjesztő, de mire én sorra kerültem, egész tűrhető lett a pálya állapota. Egyedül az agyagos emelkedőn volt gyorsabb tolni, mint csúszkálva tekerni. A pálya többi része tekrhető volt. Az első körben azért lihegtem rendesen, a második és a harmadik már egész élvezetes volt.

A következő lehetőség már sötétben ért, épp akkor sötétedett be teljesen, amikor kigurultam másodszor. A Hozé kint maradt a sátornál, mert nem sikerült szakszerűen feltölteni, az egy ledes fejlámpám erősebben világított mint az a csoda. A sötét mellett a másik zavaró tényező az egyre ragadósabb-csúszósabb sár volt. Sokkal rosszabb volt a pálya mint délután. Bizonyos számomra láthatatlan csúszós gyökerek kétszer is a bokorba segítettek, de megúsztam maradandó károsodás nélkül. Egy helyen javult a pálya, az agyagos felfelén este már simán lehetett tekerni. Máshol viszont egyre jobban ragadni. Azért csak vége lett ennek a három körnek is.

Utána irány a zuhany, és úgy terveztem, hogy éjfélig szunya. Fél 11-kor jött egy sms, hogy a pálya járhatatlan, a hölgy csapatok váltótagjai egymást méregetik a váltózónában, és figyelik a kivetítőt. Mi is felkeltünk Ancsával és leballagtunk megnézni, hogy mi a helyzet. Közben Jucus beszámolt a két 25 perces köréről, és a bringájára tapadt több kilónyi sárról.

A Bringabandás lányok sem akaróztak kimenni, a Virágoknak is az volt a véleményük, hogy ilyen pályán nincs túl sok értelme szenvedni. Mi ezek után már nem is mentünk ki a pályára, hivatalosan 9 óra 52 perc elteltével, 28 megtett kör után a második helyen adtuk fel a versenyt.

24 órás MTB

vári enikő a 24 óráson


Így élte meg Kovács Sanyi az idei 24 órást:

Én is írok egy rövid beszámolót a 24 órásról... Akárcsak Ancsa én is figyeltem az időjárást, hogy nem lesz valami csodálatos napsütéses idő... Dehát ez van, úgy voltam vele, ha nagyon rossz idő lesz, akkor egyáltalán nem tekerek. Kimenni viszont mindenféleképen ki akartam mert megígértem a csapatnak pörkölt főzést.

Idei célom három dolog lett volna az egyik, hogy első ötben benne legyek, vagy 70-77 kör, vagy megállás nélkül végig tekerni. Hát ezekből semmi, de semmi nem jött össze! Nem tudom, hogy mi lett velem, de hat óra tekerés után egyszer csak befarcoltam teljesen. Ilyet még nem éreztem. Egyszerűen nem ment a bringázás... Hogy miért még sajnos megfogalmazni sem tudom. A mai napig nem tudom, hogy mi történt, csak találgatok...

24 órás MTB

Kicsit gáznak tartom a feladást, mert ezidáig semmilyen versenyt nem adtam fel... Ez van, ezt is elkel kezdeni valahol, csak nem számítottam rá, hogy most jön el az ideje. De hogy mentsem a hiúságomat: vasárnap, amikor haza értünk leszedtük a bringát és át sem öltöztem, már tekertem is egy túra versenyre. Én csak a rövidtávot választottam, ami 35 km volt, de ha minden igaz én tekertem le a leggyorsabban. 

Röviden: jó volt, csak a két nap alatt úgy megfáztam, hogy csak na! Így nem tudom mi lesz a jövöhét szombati Piliscsabai versennyel, de szeretnék ott lenni.

u.i.: a pöri ingyenes volt. Aki evet belőle és ízlett annak egészségére, aki meg nem evett vagy nem ízlett annak meg túrót a fülébe!

24 órás MTB

Fotók: Hostya Zoltán

2010.09.20 13:07:54   |   Vissza
1. Miki 2010-09-20 21:12:20
Ja, azt elfelejtettem beleírni, hogy folytatás a szezonzárón. Na, nem esővel és sárral, hanem a csapattal együtt. És persze köszönöm a segítséget a kiköltözésben és a hazacuccolásban Zolinak és Jucusnak.
2. Jucus 2010-09-21 15:47:08
Igazán nincs mit, ha legközelebb is kell valami szólj, ha megtudom oldani szívesen segítek. De gondolom a szezonzáróra nem kell sörpadokat vinni :))

Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set