Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
Bükk Maraton tizedjére, ezúttal emlékezetből!

Jubileumi, 10. alkalommal rendezte meg az NSE a Bükk Maratont, hazánk egyik legjelentősebb hegyikerékpáros vesrenyét. A kerek évfordulót ünneplő versenyt új helyre költöztették, "új helyszín, új lehetőségek szolgennel", nos, ez bíztatóan hangott, hiszen a legnagyobb gond szerintem az itthoni maratonokkal épp a megújulás hiánya. Én is vagy féltucatszor végig csináltam már mindet, így nagy izgalamakat (sajnos) egyik sem jelent már. Persze az idei év eseményei (a kisfiam születése, más irányú terveim) mégis úgy hozták, hogy egész izgatottan vettem az irányt Eger felé.

Felkészülésről nem nagyon beszélhetünk, épp a fent említett okok miatt, így kíváncsian tekintettem a verseny elé, hogy hogyan is fog menni ez az egész "emlékezetből". Két jóbarátomat idézném, elsőként Vozáry Jocit, aki szerint "a láb nem felejt", majd Kassai Kareszt, aki mindig figyelmeztet, hogy ha nem teszel a zsákba semmit, nem is tudsz kivenni belőle semmit... A nap kérdése e két aranyigazság köré formálódott: jó e a memóriája a lábaimnak, vagy üres zsákkal fogok cammogni ezen a szép vasárnapon. Mivel nevezést úgy szereztem, így az esetleges gyenge szereplésem Csete Sanyit illeti majd:-) 

Hogy a helyzetet tovább nehezítsem ezúttal az "edzőgépnek" hívott merev Pyxissel terveztem indulni, úgyanis az elmúlt időszakban ha tekertem, ezzel mentem és nem akartam pont egy maratontól megfosztani, hiszen megérdemli, hogy "éleseben" is bizonyítson. Emellett roppant kíváncsi is voltam, - mivel vagy 5-6 éve nem versenyeztem merevfarúval - hogy milyen is volt anno, és hogy mekkora a különbség. (Remélem, a Spec megbocsátja a mellőzést:-))

Bónusznak fent hagytam az edzésre használt igen kopott 1,9-es Wolverine-t, amivel tisztában voltam, hogy a terepviszonyoktól, időjárástól függetlenül, rossz döntés, de nem aggódtam ezen.

Nos, lássuk az új helyszínt. A tizedik Bükkmarci otthonáúl egy Felsőtárkány melletti rét szolgált, amit az esemény kedvéért kaszáltak és egyengettek, több-kevesebb sikerrel. Elég korán - fél nyolc fele - odaértem, de a parkolással már gondok adódtak, elég hosszú sorban lehetett csak bearaszolni és a forgalamt irányítók sem vették túl komolyan a feladatot, így elég összevissza parkoltak az autók. Sikerült a csapatsátor közelben megállni, amit Keczkó Zoli már előző nap telepített. Ahogy kiszálltam, egyből Merkaptosokba botlottam, Pásztor Laci a családjával és Hámori Bandi épp mellettem pakolgattak.

bükk maraton

Körbetekintve a helyszínen semmi újdonságot nem láttam, kivéve a költözést tényét, negatívum viszont volt több is, amelyekkel elsősorban a beérkezéskor szembesülhetett mindenki. A csapat elég szép létszámban megjelent, szám szerint 14-en vágtak neki valamelyik távnak.

Rövid táv:

Herczeg Judit
Vári Enikő
Volf Ancsa
Nyeges Zoli
Imre Szabolcs
Juhász Peti
Kövér Laci

Közép:

Keczkó Zoli
Aranyos Peti
Háromri András
Pásztor Laci
Papp Zoli
Ondok Laci, na és én

A bevezető gondolatokból kiolvasható, hogy nagy reményeket nem tápláltam a teljesítményemet illetően, így a rajtnál nem is furakodtam nagyon előre. Mondjuk a mezőny legvége kicsit tulzásnak tűnt, de ha akartam sem tudtam volna előrébb menni, olyan sűrűn volt a mezőny.

Valami okból a többi középtávon induló csapattárs is mellettem-mögöttem sorakozott fel, jó katonaként követve a vezért... :-) Ez alól Pásztor és Ondok Laci jelentett kivételt, akik előrébb álltak be. A rajtból semmit nem hallva, lépésben igyekeztük elhagyni a rajtkaput, ami néhány percig eltartott, így roppant hangulattalan kezdéssel vágtunk neki a hegyeknek.

A betonútra érve megkezdtük a felzárkózást és elkezdtük kacsázni a lassabban haladók között. Elég jó tempót tudtam menni, nem nagyon néztem hátra, gondoltam a többiek is a nyomomban vannak, (főleg keczkó Zolitól és Papp Zolitól vártam az előzést) a cél Ondok Laci minél hamarabbi utólérése volt. Az előző napi kiadós eső mindenütt eléztatta a pályát, így síkos, csúszós, nedves, sáros volt. Kb. 50 perc mászás után, az első frissítőnél sikerült Lacit beérnem, viszont a többieket sehol sem láttam. Egy perces szusszanás után Lacival együtt indultunk tovább, még némi mászás volt előttünk az első lejtőzés előtt. Épp felértünk mikor Keczkó Zoli is megjelent és elénk vágva nekiiramodott a lejtőnek... hogy egy perc múlva összekaphassa magát egy kiadós perec után.

Nem gondoltam, hogy ész nékül fogok lejtőzni - erre Zoli esése is emlékeztetett -, részben a Pyxis, de főleg az otthon váró kisfiam miatt. Ennek szellemében nem kockáztattam és a nagyon figyeltem a bringára, hogy mit lehet és mit nem. A legénykedésben egyébként az ideálisnak egyáltalán nevezhető gumiválasztás is elégé korlátozott, így néhány sporttárs mellett előbb Zoli, majd Laci is megelőzött. Nem sokkal Felsőtárkányba és a rajtterületre történő visszaérkezés előtt, az út mellett egy véres-nyúzott fejű kolléga ücsörgött, akiért épp jött fel szembe a mentő, mintegy tovább erősítve bennem a "csak ésszel menj" elképzelést.

A maraton első felén túl voltunk, jöhetett az újabb izmos mászás. Jó erőben éreztem magam, alig vártam az emelkedőt, hogy ismét előzhessek. A tó mellett elhelyezett frissítő elég rosszul volt pozicionálva, hiszen a 30 km-es tempónál, egy kanyar után mire észrevettem, hogy inni-enni adnának, már át is robogtam a segítők között, úgy láttam más is így járt.
A felfelé jól ment, előbb Ondok Lacit fogtam meg, majd Keczkó Zolit közelítettem meg, aki 15-20 méterre haladt előttem, ám beérni nem sikerült. Az utolsó frissítőnél még tankoltam keveset, aztán jöhetett az utolsó etap még egy kis mászással és sok lejtővel.

Az egyébként gyors és általam kedvelt lejtők most komoly kihívást tartogattak a számomra, amit főleg a külsőm állapota okozott, mert a semmi kis minták is eltömődtek, így olyan volt mintha slick gumikkal próbálkoznék a saras lejtőkön. Összességében necces szituáció nélkül sikerült leérni, aminek roppant örültem.

 

Felsőtárkányba visszaérve még néhány utcán végigvágtattunk, majd egynyomos mezei ösvényen kanyarogtunk mire ismét megközelítettük a célterületet. Volt még egy patakátkelés, egy külön erre az alkalomra épített kis hídon, amin sikerült majdnem pofára esnem. Maradjunk annyiban, hogy az életben nem adnék több munkát annak az ácsnak, aki azt a hidat elkövette, nyilván nem próbált rajta bringával átmenni. Gondoltam ezzel vége, ám még volt egy párszáz méteres út, ami olyan hepehupás volt, hogy gyökkettővel haladtam és alig bírtam a bringán maradni, úgy pattogtam a nyeregben. Mintha ez a két utolsó momentum csak szivatásból lett volna a végén, nehogy már jól érezzük magunkat.

A célban azért egy dolgon elgondolkoztam: hogyha nulla edzéssel a középtávon abszolútban az első harmadban jövök, akkor a mögöttem lévők mennyi időt fordítanak a maratonokon kívül tekerésre? Vagy Jocinak van igaza és a láb nem felejt és megy ez az egész emlékezetből is?! Hmmmm...nem tudom.

És ha már szóbajött Joci... A célban Nagy Zsolti és Joci várt mintegy meglepetésként, aminek igazán örültem. Ők a maraton helyett bükki túrán voltak, de Felsőtárkány felé vették az irányt, hogy beköszönjenek.  Sajnos, nem sokat tudtam bandázni a többiekkel, mert ezen a vasárnapon volt a Forma1 Magyar Nagydíj és tudom, hogy milyen dugó szokott kialakulni az autópályán négy óra fele Mogyoródnál, így két óra után csomagoltam és útnak indultam. 

Én elsősorban a tisztálkodási lehetőségek teljes hiányát és a bringamosók elégtelen számát kifogásolnám, egyéb akadékoskodásba nem kezdenék bele. Ezen a vasárnapon egyébként sem akartam bosszankodni semmin mert örültem a tekerésnek, a sárnak, a csapattagoknak, mindennek.

bükk maraton

Beszámoló: Fülöp Miklós

Augusztus elsején került megrendezésre a jubileumi 10. Bükk Maraton, új helyszínen Felsőtárkányban. A rendezők kiépítettek egy új rajt/cél területet, mert a régit kinőtte a sok induló. Vasárnap kora reggel indultunk Hámori Andrissal és a családommal Budapestről és Egerbe érve már a jól ismert sárga lapon fekete nyilak vezettek minket a verseny területére. Itt összefutottunk a külső parkolóban Szabival és a belsőben Mikivel is, aki pár perccel utánunk érkezett. Átvettük a rajt csomagot és elkezdünk készülődni a ránk váró középtávra.

Ekkor jött a hír, hogy a rossz pályaminőség miatt a hosszú és középtáv rövidebb lesz kb 9 km-rel. A 9:30-kor induló középtáv startja előtt még összetalálkoztunk Enikővel, Ondok Lacival, Pap Zolival és Juhász Petivel, akikkel még volt idő pár szót váltani. A rajt előtti behívásoknál és a depóba történő beálláskor volt egy kis kavarodás, de miután mindenki beállt és megvártuk a fejek fölött emelgetett kerékpárok és türelmetlen tulajdonosaikat, akik már ekkor előztek eléggé el nem ítélhető módon.

Egy hangosnak nem nevezhető sípszóra megindult a mezőny. Az első pár km aszfalt után tértünk rá egy föld útra, ami enyhén emelkedett. Itt aztán volt adok/kapok az előzgetésekkor. Engem is odébb löktek könyökkel, de sajnos ez a magyar versenyekre egyre jellemzőbb. Hogy miért, azt nem tudom. Aki nagy név és esélyes azt úgyis előre szólítják a többieknek meg szerintem mindegy hogy 100 vagy 101 lesz.

Erősnek éreztem magamat, ezért nem vártam a rakéták begyújtásával és elkezdtem előzgetni, ahol volt rá lehetőség és hely. Mind az emelkedő mind az azt követő lejtőn sok embert sikerült lehagynom. A rövidített táv fele után visszaérkeztünk aszfalton Felsőtárkányba, ahol népes szurkolótábor fogadott mindenkit az út mellett. Tour de France hangulat volt nagyon csak a helikopter és a sok motoros hiányzott. Az itt lévő frissítő után visszatereltek minket az erdőbe egy egy nyomsávos ösvényre. Itt volt pár meglepetés, ami nem volt előre jelezve, de túléltük. Az erdőből kiérve az út közepén, egy gaz által benőtt kivágott fatörzs elém ugrott sutyiban és sikerült ezáltal a kormány felett leszállnom a gépről. Itt már állt egy sporttárs, aki szintén nem látta ezt a csapdát. Mivel a bicajnak nagy baja nem lett és szerencsére nekem sem így mentem tovább, de sokan megelőztek ekkor. Pár méter után vettem észre csak, hogy a váltóim elállítodtak és ez okozott némi bosszúságot az táv további befejező részében, de nem akartam még ezzel is időt pazarolni.

bükk maraton

Kicsit visszaesett a lendületem is, amit még a helyenként tengelyik érő sártocsák és iszap nehezített. Az egyik ilyennél, ahol sikerült majdnem elesnem találkoztam az út szélén a barátaival ácsorgó Nagy Zsolttal, mert "Merkaptossal mindenhol lehet találkozni". A végéig már nagy izgalom nem volt csak a kezeim fájtak egyre jobban meg a jobb vállam. A cél előtti bevezető út viszont igen rossz minőségű volt és Miki szavait idézve: "gyökkettővel" lehetett csak tekerni. Célbaérkezés után találkoztam a csapattsátorban Enikővel és Petivel, akik kivoltak nyúlva rendesen. Tisztálkodás és evés után megvártuk még Andrist, aki szintén a középtávot teljesítette és elindultunk hazafelé, hogy még a Forma1 előtt elérjük Budapestet. Összeségében jól éreztük magunkat és jövőre is itt a helyünk.

Beszámoló: Pásztor László

Képek: Hostya Zoltán, www.x-iont.hu

2010.08.05 09:52:40   |   Vissza
1. _Alex_ 2010-08-07 13:39:59
Nagyon jó az a 03:17:28-idő, büszke vagyok magamra! Na jó, Mikire! :) Gratulálok mindenkinek!
2. Miki 2010-08-08 19:45:06
Jól toltad Alex! :-)

Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set