7. alkalommal került megrendezésre a Bakony Régió Bringafesztivál, melynek helyszíne a Veszprémtől 15 km-re fekvő Kislőd volt. A bringafesztivál három versenyszámból állt, szombat délután 16 órakor a gyermekversennyel indult, majd este 21 órakor Nosztalgia Futam, végül vasárnap 11 órakor a maraton.

A csapatunkból 7-en, mint a gonoszok álltunk rajthoz: Ancsa, Alex, Gaál Tomi, Ondok Laci, Szabi, Nyerges Zoli és Én mint újdonsült Merkaptos.

A versenykiírás szerint 3 távon lehetett nevezni Rövid (20km) Közép (40km) Hosszú (60km). Az előző napi esőzések miatt az erdészet nem engedte a hosszútáv útvonalát használni, így a hosszútávosok együtt tekertek a középtávosokkal.

Reggel ½ 7-kor gyors sms váltás Tomival:
„Itt esik, megyünk?” – Jucus
„Persze, hogy megyünk!” – Tomi

Később derült ki számomra, hogy Tomi tájékozódott az időképről, és látta, hogy a Bakonyban nem esik. Budapesten esett, útközben végig esett és csodák csodájára Kislődön valóban nem esett, viszont 14 fok és szél várt minket. Előkerültek a téli mezek, hosszú nadrágok. Most mindenki komolyabban vette a bemelegítést, fel-le cikáztak a bringások a meredek utcákon, bár nagyon mást nem is tehettünk, mert az előző hetek 34 fokos kánikulájához képest ez a 14 fok nagyon hideg volt.

Először a rövidtávosok rajtoltak el, utánuk mi a közép és hosszútávosokkal. Az első pár km-t még aszfalton tettük meg, majd betértünk a dombok közé, rögtön egy hosszú kaptatón találtuk magunkat. Az útvonal főként kétnyomtávos volt, néhol agyagos, csúszós sáros, köves lefelékkel. Egy idő után úgy széthúzódott a mezőny, hogy hátrébb már mindenki magányos farkasként tekert.

Összességében nagyon jó pályát jelöltek ki a szervezők. A jelzések egyértelműek voltak, a kereszteződésekben segítők irányítottak minket a jó irány felé. A frissítő állomásokon is bőséges kínálat - víz, szőlőcukor, banán, nápolyi -  várta a bringásokat. 8 km tájékán találkoztam Alex-vel, aki éppen defektjavítása végénél járt. Nekem az első 10 km-rel voltak gondjaim, nem igazán éreztem a bringát, ez köszönhető volt az előző éjszakai lánybúcsúnak :-) Aztán szerencsére egyre jobban ment, de nagy csalódás volt, - és nem csak nekem, hanem azoknak is akik eredetileg a hosszútávra neveztek - hogy 30 km-nél vissza is értünk a faluba, és hirtelen már a célban találtuk magunkat, így a versenykiírásban említett 40 km helyett alig 30-at mentünk. Ezt leszámítva mindenkinek tetszett a pálya, hangulatos családias verseny volt, és ráadásul 3 Merkaptos helyezés is született.

Volf Ancsa, középtáv (master 1), 1. helyezés
Imre Szabolcs, középtáv (master 1), 1. helyezés
és jómagam: középtáv (master 1), 2. helyezés
Ezúton gratulálok minden dobogósnak!

A szervezők annak ellenére hogy kénytelenek voltak összevonni a közép és hosszútávú indulókat, külön díjazták őket, némi kavarodást okozva ezzel (pl. a hosszútáv 6.-ja simán gyerte volna a középtávot, ennek ellenére nem állhatott dobogóra, holott ugyanazt a pályát teljesítette). Az eredmény hirdetés után, mindenki elindult haza.

Mi Tomival bepakoltunk a kocsiba és Székesfehérvárt vettük célba, ahol Tóni barátját vártuk a buszpályaudvaron, ugyanis másnapra egy Balatonkört terveztünk. Este egy gyors „csapat meeting”, merről kerüljünk, hánykor induljunk stb. Hétfőn reggel 7:40 perckor sikerült Siófokról elindulni, és Szántód felé haladva kezdtük a kilómétereket koptatni. Mivel még én sem, és Tóni sem tekert ennyit egy nap alatt, ezért célunk az volt, hogy időtől függetlenül, de körbeérjünk. Balatonberénynél megálltunk a Tekergő kerékpáros étteremben, és elfogyasztottuk a reggelinket. Egy kicsit elkezdett szemerkélni az eső, de szerencsére csak 15 percig áztatott minket, ennyi belefért. Gyenesdiásnál, egy gyors fagyizás majd irány tovább.

Szigligetnél eltévesztettük az irányt, és azt a Balaton kerülő utat választottuk, ami felvitt Badacsonyba, majd a hegyeken keresztül Zánkánál tértünk vissza a nagy tóhoz. Következő megállónk 130 km környékén volt. A maradék 80 km-en már csak egy kényszer megállásunk volt, ugyanis Tomi defektet kapott egy kicsike éles kődarabtól. Tomi az útra felspécizte a bringáját, egy 1,3-as slik glumival tuningolta fel. Tónival a meredek szakaszokon csak azzal nyugtattuk magunkat amikor jócskán lemaradtunk, hogy biztos csak azért megy jobban Tominak mert vékony kerekei vannak. :-)

Este 8 órára érkeztünk vissza Siófokra, és mindenkinek hatalmas megelégedett mosoly ült az arcára amikor meglátta az autót. A 207 km-t 12 óra alatt sikerült teljesítenünk. Jövőre Tour de Pelso, de ezúttal országúti bringával vágnék inkább neki.

Beszámoló: Bartos Jucus