Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
Salzkammergut Trophy 2010

Végre eljött: Már  365 napja vártam rá, pontosan azóta, hogy a tavalyi versenyem közepén meg tudtam, hogy a rossz idő miatt lefújják a versenyt. (link) Sajnos a felkészülésbe most is beleszólt az élet, különböző családi események révén, amikor pedig készülhetem volna, bejött a kánikula, amit elég nehezen viselek.

Idén Rékával készülődtünk. Először kicsi volt a lelkesedése, azonban ez idővel változott: egyetlen félelme az volt, hogy nem tudja teljesíteni az általa vállalt C távot, amely 78 km 2400 m szinttel. Én maradtam a tavalyi B távnál,  amely 120 km 3900 méter szinttel.

A készülődés gyakorlatilag a szállásfoglalással kezdődött, majd a bevásárlásokkal folytatódott. Csütörtökön már szinte teljesen bepakoltunk, így péntekre csak az indulás maradt. Reggel 6-kor vágtunk neki az útnak, közben pedig gyönyörködtünk az egyre szebb tájban. Nyugis tempóban d.u. 1-re ott voltunk, ám a rajtszámokat csak 3-tól lehetett átvenni, ezért nézelődtünk és vásárolgattunk a bringás bazárban (Pl: XT hátsó váltó: 10€ ).
Rajtszám átvétel, start csomag: kupon füzet vagy 10 fajta kedvezménnyel, ingyen láncolaj, strandpapucs, 10 fajta Nivea termék, 6 Powerbar termék stb., stb. Arról nem is szólok, hogy a rajtszám átvétel kezdete kor 15.00-kor SMS érkezett a rendezőktől a rajtszámomról (+ később a célba érkezésem után az  időmről és a helyezésemről is kaptam üzenetet). Perfect!

salzkammergut trophy

Irány a szállás: Gosau utolsó háza, nyugodt helyen csodálatos kilátással. A maraton utolsó része is a háztól pár száz méterre halad el. Egy bajunk volt csak, hogy a konyhahasználat nem tartozott hozzá. Nem baj, túléltük, de legközelebb okosabbak leszünk. A panzió estére teljesen megtelt. Volt osztrák, cseh, szlovák és német induló is + a családjuk. Reggel 6.30-kor ébresztő, majd levonultunk reggelizni. Utána készülődés, mert 8-ra már lent akartunk lenni: irány Bad Grorsein! Gyorsan találtunk parkolót és elkezdtünk öltözni, készülődni. Ekkor vettem észre hogy a versenycipőm fönn maradt Gosauban... Még szerencse, hogy a túracipőmet nem pakoltam ki a kocsiból, így megoldódott a probléma, nem is bántam meg mert teljesen komfortos volt végig.

Indulás a rajt területre, ám előbb Rékát elkísértem a vasútállomásra, mert a C táv Obertaunból indult. Természetesen a versenyzők ingyen utazhattak. Most már tényleg a start felé vettem az írányt, ahol találkoztam Takács Gáborral, akivel megbeszéltük, hogy együtt indulunk. A rajtig még elmesélte, hogy rogyott össze a Mavic Crossmax SLR első kereke a Dunamarcin egy emelkedőn(!!!).

A második blokkból indultunk, itt már nem volt tolakodás, az innen rajtolók már nem a helyezésekért mentek. Az aszfaltos emelkedőn elköszöntem Gábortól, hagy menjen a saját tempójában, hiszen sokkal erősebb volt nálam (vagy másfél órát vert rám). Az aszfaltos emelkedő még véget sem ért, amiko éreztem, hogy hiába van sokkal melegebb, nem lesz egyszerűbb, sőt, valószínűleg pont ez lesz a nehézség oka... A rajtkor 27 fok volt.
Ahogy beértünk az erdőbe 1 km után bedugultunk. Emlékeztem, hogy itt van egy patak híddal ezért nem voltam ideges. Annál inkább ideges lettem mikor megláttam, hogy a patakból csak a meder van meg víz nélkül, az emberek meg birka módra sorban állnak, hogy áttolhassák a bringájukat a kis hídon. Grrrrrrrrrrrrr! Felszálltam és kikerültem a sort, száraz lábbal áttekertem a híd mellett 1 méterre, így kb. 70 embert előztem 30 mp alatt. Hátra nézve láttam, hogy kb. 10-en követték példámat, azonban rövidesen le kellett szállnom, mert a meredek ösvényen mindenki tolta. Felérve a dózer úthoz elkezdődött a mászás, ami elég sokáig tartott, pláne hogy szinte végig tűzött a nap. Nagyon melegem volt, folyamatosan ittam. Ha beszámolom a közvetlen rajt előtt elfogyasztott italt is, akkor az első csúcsig 1,8 litert fogyasztottam.

salzkammergut trophy

Végre lejtő! :) ...csak éppen dózer út!!! A tempó nem mindegy: ha valaki 15-20-al megy le rajta akkor semmi gond, ha azonban megengedi 50 fölé, akkor már egy nyomváltás is izgalmas tud lenni, a sodrós kanyar előtti féktáv választásról nem is beszélve. Az egyik koccos volt: a kanyar 3/4-e már megvolt, igaz csúsztatva, ekkor azonban egy félökölnyi kő megdobta az első kereket és behajított egy 10 cm széles kis vízmosásba... Esés nem lett belőle csak félig "leléptem" a bringáról ill. a lánctányér állt bele egy kicsit a vádlimba 5 foggal.

Az első frissítőnél feltankoltam isoval és ettem a terülj-terülj asztalkáról banánt és isteni almát (volt még mézeskalács, keksz, csoki ill. sós-rágcsák, néhol szendvicsek is). Indulás tovább, egy kisebb mászás, majd újra lejtő és élvezett... Némi dózer út után végre be az erdőbe egy egynyomos turista ösvényre, itt ésszel, de elkezdtem előzgetni. Lefelé egyetlen helyen szálltam le: volt egy 1 méter körüli letörés, ahol középen sziklás lépcsők voltak 30-40 cm szélesen. Először gondolkoztam, hogy leengedem, de mivel közvetlen előttem is leszálltak én is leugrottam,
Az erdő után jött a Trophy jelképpé vált sziklafal és barlang, itt majd nem belementem az előttem haladóba mert előttünk volt egy esés, amin nem igazán csodálkoztam mert a verőfényes napsütésből vaksötétbe értünk egy pillanat alatt. Nagy nehezen elindultunk és nem sokára elérkeztünk a második frissítőhöz és egyben az első kizárási ponthoz. Itt már szinte biztos voltam abban, hogy szintidőn belül teljesíteni tudom a távot mert tavaly 12.30-kor értem ide, most meg 11.57-kor és 13.00 volt a határ. Alma banán és iso tankolás után hajrá tovább. Itt már nagyon meleg volt: 35 fok.
A tó előtt még volt egy folyóátkelés, ahol a híd előtt és után is lépcsősor volt. Az első nem is volt vészes, de a híd utáni már meredek volt. Mivel azonban az előttem lévő is legurult én is nyeregben abszolváltam: hhááááát, még egyszer nem mennék le rajta, épp, hogy megúsztam esés nélkül.

salzkammergut trophy

A tó körül gyorsan lepörgettük a kilométereket és jött a só-hegy előtti frissítő: alma, banán, iso majd egy hideg zuhany egy kedves segítőtől. A só hegytől már alapból is tartottam, azonban ebben a hőségben döbbenetesen meredeknek tűnt, alig sikerült a nyeregben maradnom. Aztán tolás. Rengeteget toltam az aszfaltig és azon is végig, utána már csak egy kis mászás volt és gurultunk a vízesésnél lévő frissítőig. Itt a szokásos tankolás majd jött a hosszú mászás a maraton legmagasabb pontjáig. Tavaly azért fújták le a versenyt mert a hágón 10 cm hó volt 1480 méteren július 18-án, most azonban ilyen veszély nem fenyegetett csak a hőguta.

Itt a folyadékfogyasztásom már drasztikus volt, éppen eljutottam a csúcsig és az utána jövő frissítőig 2 kulacs innivalóval. Itt nagyon meg sem akartam állni, gondolván a szinttérkép alapján jóformán nincs is mászás a következőig. Hát szintben nem is volt, inkább lelkiekben nem fűlött már a fogam ebben a melegben akár 50 méter szinthez sem. A kis mászás után jött egy szép hosszú sotteres lejtő. A kanyarok előtt és közben kellő izgalmat okozva egyszer majdnem ki is sodródtam, majdnem felkenődve a sziklafalra. Innen már gyorsan leértem a Gosau See-hez ahonnét egy izmosan lejtő aszfalt út (72km/h) vitt a következő emelkedő aljában lévő frissítőig. Itt tankolás, kis beszélgetés egy magyar sporival, majd indulás tovább az utolsó mászáshoz. itt már elkezdett hűlni a levegő, majd kb. 200 méter mászás után elkezdett esni. 16.43-kor kezdetem örülni, hogy eddig cipeltem a szélmellényt. Először csak csöpörgött azonban 10 perc múlva már rendesen szakadt az eső, azonban ekkor még mindig meleg volt, ezért csak a csúcson vettem fel a mellényt.

salzkammergut trophy

Több szempontból is örültem az esőnek: lehűlt a levegő és így már lényegesen jobban bírtam tekerni, valamint a gumim is sokkal jobban tapadt, na és a szemüvegnek is hasznát vettem, igaz már nem a naptól védett, hanem a szemembe csapódó esőtől és sártól. Elég sokan belassultak én azonban egyre inkább az elememben éreztem magam, pláne a lejtőn:) Kicsit később mégis befröccsent a sár a szemembe. Egy rendezőnél megálltam, hogy kipucoljam a szemem, ő addig kedvesen a fejem felé tartotta az esernyőjét... Kicsit mulatságosan nézhettünk ki mert én már teljesen el voltam ázva. Pár perc múlva beértem az utolsó frissítőhöz, ahol ittam kólával egy Red Bull Shot-ot, ami nagyon felpörgetett az utolsó 20 km-re. Ezen az utolsó szakaszon 20-30 embert előztem meg vagy vissza. Végül is nagytányér kónuszon pörgetve értem a célba. Az eredményem nem frenetikus, de most a teljesítés volt a cél bár már a táv harmadánál biztos voltam benne hogy sikerül.

Az időm 9:40:06 lett. Réka is teljesítette a C távot, így mind ketten örültünk. Réka nagyon fázott ezért gyorsan kocsiba ültünk és irány a szállás, ahol gyors fürdő és némi pihegés után vissza mentünk a célterületre. Megettük az isteni finom és bőséges tésztánkat, majd megnéztük az eredményhirdetést és a tombolát, ahol nem nyertünk semmit, pedig elviseltük volna mert nagyon értékes díjakat sorsoltak ki.

salzkammergut trophy

Ekkor  már elég fáradt voltam és elindultunk lefeküdni ami 23.30 körül sikerült is. Másnap még egyszer lementünk nézelődni és vásárolgatni ekkor hallottuk Cseh Veronika nevét és szaladtunk a sátorhoz, még éppen láthattuk, ahogy feláll a dobogóra, Hazamentünk és egész délután aludtam majd megvacsiztam és aludtam megint reggelig. Hétfőn kimentünk még tekerni egy keveset a Gosau feletti másik hegyre, kb. 1000 szintet másztunk. Másnap legurultunk Hallstadtba, onnét a Dachsten Kapel felé, azonban az egyik út amelyik jelölve volt nem volt kész, a másik felfelé  pedig bringával járhatatlan volt, így ismét megmásztuk a sóbánya feletti hegyet. Útközben találkoztunk Hámori Andrissal mert Merkaptossal bárhol találkozhatunk... Másnapra már csak a hazaút maradt.

Az idei Trophy krónikájához sajnos egy súlyos tragédia is hozzá tartozik: A Grabenbachi erdészeti úton az egyik versenyző jobbról akart előzni, ám az már amúgy is annyira az út szélén haladt, hogy összeakadtak és mindketten leestek az útról, épp egy szakadékba. Egyikük 15 méter után meg tudott kapaszkodni egy ágban, ám a 38 éves Wolfgang L. 80 métert zuhant és halálos koponyasérüléseket szenvedett. A Bad Ischli-i hegyimentők nagyon gyorsan a helyszínre értek, de sajnos nem tudtak segíteni rajta. Amikor a hír eljutott a rendezvény nagysátrába, az emberek maguktól felálltak és néma csendben tisztelegtek az elhunyt előtt.

Összegzés: szép táj, remek rendezés, nagyon jó kikapcsolódás, remek aktív pihenés és feltöltődés.

Képek itt: http://picasaweb.google.com/Keczkozoltan/Salzkammergut2010#

Beszámoló: Keczkó Zoltán 
 

 

2010.07.25 07:55:33   |   Vissza
1. Miki 2010-07-26 11:26:29
Na, bevetésre került a jó kis kabát?! :-)
2. Miki 2010-07-26 11:29:58
Most néztem meg, mi Oszival 2008-ban 8:51:00 alatt mentünk végig.
3. Roni 2010-07-26 12:17:58
Zoli! És annyira jó volt, amikor megláttalak benneteket, nagyon aranyosak voltatok :))
4. P.Laci 2010-07-26 13:07:38
Zoli! Le a kalappal előttetek. Remélem jövőre már én is ott leszek.
5. Zeezoltano 2010-07-26 15:42:34
Akkor megvan a jövő évi cél 8:49 :) majd mutatom az utat Pásztor Lacinak :)akire ráakasztom az első kerekem és így sikerülhet. Köszönjük Roni, de hidd el mi is nagyon örültünk neked és sikerednek is.
6. P.Laci 2010-07-27 14:28:29
És hova szeretnéd akasztani a kereket? Azért az nagyon nem mindegy. :-) Induljunk tandemben, de akkor csak mögöttem tudsz célba érni!

Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set