Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
Iron Bike Oradea, Nagyvárad, Románia

2010 május 15-én Nagyváradon került megrendezésre Románia első extrém távú páros mountain bike versenye az Iron Bike Oradea. A 275 km és több mint 4500 méter szintemelkedés leküzdésére vállakozó montisoknak 22 óra állt a rendelkezésükre, hogy célba érjenek. Az útvonal változatos terepen haladt, javarészt a Királyerdő-hegységben, érintve Bihar Füredet is.

Útvonal: Sânmartin - Băile 1 Mai - Felcheriu - Tăşad - Bucuroaia - Cotiglet - Corbeşti - Topa de Sus - Dobreşti - Luncasprie - Cheile Albioarei - Roşia - Remetea - Meziad - Curăţele - Pociovelişte - Budureasa - Stâna de Vale - Valea Iadului - Lacul Leşu - Remeţi - Valea Daica - La Butoaie - Valea Brătcuţei - Bratca - Vadu Crişului - Birtin - Tomnatic - Valea Vida - Curţătura - Valea Vasii - Valea Vârciorog - Vârciorog - Tileagd - Bălaia - Burzuc - Şuşturogiu - Valea Fertisag - Pădurea Săldăbagiu - Podgoria - Oradea

A Merkapt Maraton Team SE-t két csapatban két résztvevő képviselte, alábbiakban Röfi élményeit olvashatjátok:

Amikor megtaláltam a honlapon a kiírást, először gyorsan elhessegettem: 275km az nagyon hosszú, még síkon is. De csak nem hagyott nyugodni a dolog, megnéztem az útvonalat és egy jó részét már ismertem régebbről, az idegen útvonalakra pedig kíváncsi voltam. Igen, de kivel, mert itt két fős csapatok vannak és még egy elvetemült embert is keresni kell magam mellé. Soma barátom miután elmagyaráztam neki, hogy sok-sok, de van idő rá bőven és a szint sem olyan sok, persze attól függ, mihez viszonyítunk, igent mondott. Túl a csúcson (Over The Top) nevet választottuk elrettentésnek. Később kedvet kapott az induláshoz a csapatból Oszi is és hozzá csatlakozott Nagy Tamás (Szupergyors karusszel). Hazánkból rajthoz állt Czincz Gergely és Németh Miklós a Sólyom Team-ből is. A felkészülés lehetőleg legtöbb tekerésből és a felszerelés kiegészítéséből (lámpa, GPS, sárvédő), bringa felkészítéséből állt.

Ezek voltak a kezdetek, akkor még nem is sejtettük milyen kalandok várnak ránk...

Pénteken délután megérkeztünk az Arwen vendégházhoz, ahol a nevezés történt. Ekkor még csak szállingóztak az emberek. Tibi a főszervező és Józsi a formaságok elintézése után szívélyesen beszélt az előttünk álló napról. Ekkor fizettük ki a nevezést 6800 Ft/csapat és kaptuk meg az induló csomagot is. Végre egy normális technikai póló, csak a lényeg van rajta semmi más. Ismervén a Bihar hegységet, és a környéket sok kajával és a lehető legtöbb vízzel készültünk, nehogy meglepetés érjen. Tibi azonban felvilágosított (miközben egy másik csapat GPS-re töltötte a track-et), hogy mind a 12 ellenőrzőponton egyben itatópont is, és lesz enni és innivaló is. Hoppá gondoltuk ezt eddig nem tudtuk, akkor nem is kell vinni sok kaját. Volt olyan lehetőség is, hogy minden csapat egy nagy szatyornyi csomagot kiküldhetett a 4-es vagy 9-es pontra. Mi azonban ezzel a lehetőséggel nem éltünk. Minden ellenőrzőponton kint lévő emberkének megkaptuk a telefonszámát, és persze Tibiét is. Azt is megtudtuk, hogy előző napi esőzések jól feláztatták az útvonalat, ezért az első 14 km-t aszfalton egy kis kerülővel kell majd megtennünk, és a rajt magyar idő szerint 3:30-kor lesz. Ezek után megmutatták a szállásunkat.

Alex, a szállásadónk, kedvesen fogadott minket, majd figyelemmel kísérte, amint elbabrálunk a bringákkal, felszereljük a lámpákat, sárvédőket. Gumiválasztással most sem volt gondunk, mert mindenki ugyanazzal nyomja egész évben. Vacsora után a párok megbeszélték ki mit fog cipelni egész nap a hátán azokból a dolgokból, amikből elég egy is csapatonként. Persze még ott volt a nagy dilemma, mibe öltözzünk, hiszen másnapra változékony időt jósoltak helyenként esővel, és hajnalban még csak az égboltot sem tudjuk megnézni mennyire felhős.

Este tusolás és lefekvés, de ekkor jött egy apró baki. Soma kezében maradt a csaptelep és a víz (hideg-meleg) két hatalmas gejzírként tört fel a tükör alatt elhelyezett üvegpolc aljáig, ami szépen terítette a már langyos vizet. Elsőre nevettünk a dolgon, de amikor kiderült, hogy nem olyan egyszerű elfojtani őket, már kevésbé volt  őszinte a mosolyunk. A kagyló mögött nem volt kiscsap és a ház tulaja sem tudta, hol a főcsap. A vízszerelő szaki kb. 30 percen belül a helyszínre sietett és ledugózta a csonkokat. Így maradt négy kerek óránk az alvásra.

Hajnalban ébredtünk. Oszi bekapcsolta a TV-t így nézhettünk még egy kis felnőtt műsort is pakolás közben. Majd összekaptuk magunkat és irány a rajt, ami kb. 50m-re volt a háztól, mert a szervezők mindenkit kb.100 m-es körzeten belül el tudtak szállásolni, igen baráti áron. Sok álmos arc, egyesek rövid, míg mások hosszú ruciban. A rajt után felvezetéssel elindultunk az aszfalton, a közepestől kicsit erősebb tempóban. Stratégiánk igazán nem volt, rohanni nem akartunk, inkább csak „azért nagyon ne maradjunk le” volt a cél. Tasadnál volt a repülő rajt. Továbbra is Osziékkal együtt mentünk. Hűvös volt, de nem volt annyira vészes. Pár házból álló falvakon vitt át az utunk. Itt-ott tócsákat és friss tehénlepényeket kerülgetve.
Szép lassan felkelt a nap és egyre jobban kirajzolódott az erdélyi táj szépsége. Mezőkön lovak legeltek szabadon és ökrökkel indultak szántani az emberek. Tisztára mint egy időutazás.

Egy nagyobb domb tetejéről igen sáros út vezetett egy olyan faluba, ahol a fő utca közepén, az úton egy patak folyt. Ezen többször is át kellett kelni, így aztán a cipőnk már reggel elázott. Ennek ellenére jó hangulatban értük el Dobrestit (47 km), ahol a második itató pont volt. A szervezők minden checkpointra tettek magyarul beszélő embert is, az igazi meglepi azonban a bőséges kínálat volt. Egy szavunk sem lehetett, Soma élvezte a finom falatokat. Itt kicsit lehagytam a többieket, nem voltam éhes és inkább elindultam előttük. Hosszú macskaköves felfelé következett, majd ismét falvak és dózer. Meziad településnél is volt egy pont ahol ismét lakoma volt, és itt tudtuk meg, hogy az első csapat irgalmatlan tempót diktálva meg sem állt nekik, pedig most következeik egy 1000 méteres mászás. Rövid pihenés után ismét elindultunk. Egy sáros mezőn kellett nekivágni és szép lassan egyre meredekebbé vált az út. A biharfüredi aszfaltra érve Osziék szép lassan lehagytak minket. Itt már nem nagyon találkoztunk más csapatokkal a 32-ből. Lassan, de biztosan haladtunk egyre feljebb a kacskaringós úton. Itt még egész jó időnk volt. Felfelé megelőzött minket a hegyimentők terepjárója és fent már tudtuk is merre kell elindulnunk lefelé. Egy igen rossz minőségű aszfaltozott úton indultunk el lefelé az erdőben. Ez a Lesu völgyének felső része. A fejünket jobbra-balra kellett kapkodni a gyönyörű vízesések láttán. Jó darabon minden 200 m-re esett valami természeti „csoda”. Leérvén a Lesu völgy közepére kiszélesedett a völgy és hétvégi házak közt folytattuk utunkat.

Ettünk útközben, de az utolsó ponttól 40 km és egy 1 km-es mászás választott el. Megérkezvén a következő ellenőrzőpontra tudtuk meg, hogy itt bizony sült csirkecomb sültburival, és rizs lesz a menü (persze a megszokott dőzsölésen kívül). Nem is tudom, mikor örültem így csirkecombnak! A helyi büfében Soma egy sörrel, míg én egy rostossal jutalmaztam pluszban a testemet (bár a checkpointon is volt barack és paradicsomlé is). Ez a pont limit pont is volt egyben és 40 perc volt még a „kapuzárásig”. Itt találkoztunk Osziékkal akik 20 perccel voltak előttünk, ők már indulóban voltak. Kaja után folytattuk az ereszkedést egy sáros, kicsit tekerős dózeren. 15 km után újabb ellenőrzőpont (a pontok logikusan voltak kiválasztva, nagyobb leágazásoknál, ahol útba is igazítottak minket), ahol egy elég meredek mászásra irányítottak minket. Itt találkoztunk két másik csapattal. Az idő kezdett egyre borultabbá válni, felérvén egy nagyon szuper lejtő várt ránk ismét, és leértünk Bratca faluba.

A szinttérkép nem jelzett különösebb mászást, de Suncuiusig volt egy kettő, ami inkább pszichésen viselt meg. Itt már csepegett az eső. Mire elértük Rév települést már stabilan esett. Itt tudtuk meg, hogy még sárosabb és nehezebb a hátralévő 110 km. Somával kerestünk egy fedett részt és megbeszéltük, hogy így is jót mentünk, és ha azt számoljuk, akkor már megvan 165 km és még hazáig lesz 60 akkor nekünk annyi elég is és mi is és a bicajok is életben maradunk. Felhívtam Tibit és megbeszéltem vele, hogy feladjuk, de „mentést” nem kérünk.

Révtől elmentünk Kőröstopáig és onnan az E60-as úton szakadó esőben lehető legnagyobb tempóban hazafelé vettük az irányt. Lámpákat bekapcsoltuk, nehogy a szakadó esőben valaki ne vegyen észre minket. A sárvédők is igazán jó szolgálatot tettek, mert az út szélén szétázva aztán volt minden, meglepetésünkre a sofőrök is elég figyelmesek voltak. De itt még nem ért véget a történetünk.

Fél úton járhattunk, amikor már egy ideje nézegettük, hol lehetne megállni egy kicsit. Örvend nevű faluban találtunk egy házat, aminek a nagykapuja fölé volt eszkábálva egy tető. Addig még egy fedett buszmegállót sem találtunk. Gyors kaja után a közeli közkútnál lemostuk a bringákat, legalább a nagyja sarat ne cipeljük alapon, már indulnánk is tovább, amikor nyílik a kiskapu. Egy 50-es kicsit spicces ember és józan fia jött ki. Bemutatkoztak. Misu az öreg rendesen törve a magyart, és arra kért, hogy fáradjunk be hozzájuk. Igazán szóhoz sem jutottunk, nem tudtunk mit kezdeni a helyzettel. Vesztenivalónk nem lévén, bementünk. A bicajokat letettük az udvaron. Ahogy beléptünk kis házukba és levetkőztünk, Táti (Misu) az apa kiszalad és kinyitotta a nagykaput is sarkig. Hoppá! Szóltunk, ez így nem jó, mert a bicajokat így meg fogják pattintani! Táti azonnal mondta, hogy ő nem lopós és ne általánosítsunk, mert a románok nem mind lopósak. Mondtuk neki jó-jó, de mi van ha pont az az egy jön erre. Nagy nehezen, de becsukta a kaput.

Közben Márk a fia már pucolta is a burgonyát, hogy szalmakrumplit és tükörtojást készíthessen nekünk. Persze kérdezte, hogy ebben a szakadó esőben mit keresünk mi ott, és mégis mi ez a verseny? Ő sem tudott hova tenni minket. Táti csak nem fért a bőrébe és arra kért, hogy vagy Soma, vagy én kísérjem el a kocsmába, mert venni szeretne nekünk valamit. Tiltakozásom ellenére megfogta a bicajomat, hogy akkor elmegy vele ő. Na ezt nem hagyhattam és mentem én is. A kocsma előtt megint értetlenkedés, miért nem hagyom kint a biciklimet és miért nem tisztelem meg azzal, hogy iszok bent vele valamit, ha már ő vendégül lát (bár ezt nem mondta ki). A kocsmába végül is egyedül ment be, persze eldicsekedett mindenkinek és négy üveg sörrel és három doboz cigivel lépett ki. És ekkor esett le a tantusz! Miért is akarta a nagykaput kinyitni, mit keresek én szakadó esőben a falusi kocsma előtt. Itt olyan ritka a „bicsiklista” (ő így mondta), főleg, hogy magyar, mindenképp tudtára akarta adni a falunak. Hazamentünk, közben elkészült a kaja is és elkezdtünk enni. A kiadós fűszeres, sós étel nagyon jól esett. Márk próbálta kezelni a faterját, de az öreg Misut nem lehetett „lelőni”, folyamatosan beszélt. Kaja után az öreg ránk akarta tukmálni a négy üveg sört és a három doboz cigit. Nem fogadtuk el ő pedig nem tudta eldönteni, hogy most megvetjük őt, vagy vallásosak vagyunk. Hosszú egyezkedés után egy liter műanyagüveges Timişoreana sörrel (mert Táti szerint ez a legjobb) és két golyóstollal, valamit egy csomag „tetkós” rágóval távoztunk.:-) Furcsa, és érdekes volt látni ezt a kontrasztot, amit két teljesen más életszemlélet találkozása nyújtott. Jó pár dologban Tátinak spiccesen is igaza volt, ebből egyet emelnék ki: Hasonló esetben a határ ezen oldalán is megtették volna ugyanezt az emberek?

Az eső elállt és újult erővel indultunk neki a ránk váró kilométereknek. A 9-es pont épp a főúton volt, itt megálltunk és ettünk még egy kis csokit, hiszen úgyis annyi volt, hogy egy „hadseregnek” is elég lett volna. Osziék ekkor (18:30) még nem érték el ezt a pontot, de szóltunk a szervezőknek jelezzék feléjük, hogy mi már otthon vagyunk. Egy fél óra alatt a szálláson is voltunk, így 225 km lett a vége. Alex érdeklődve várt minket. Meséltünk neki, majd megkérdeztük, hol van jó pizzéria, vagy hasonló? Fürdés után vacsora és fekvés. Az eső újra eleredt, viharos szél fújt.

Este 23:05-kor csörög a telefon. Oszi: „A Mol kútnál (kb.: 5km a szállástól) vagyunk, gyere értünk.” Gyors öltözés és indulok Osziékat hazahozni, hiszen már közel 20 órája bicajoznak. Felvettem őket. Másnap eredményhirdetés, pár ember kivételével mindenki (!) ott van az eredményhirdetésen, Osziékat elismerik teljesítőknek (285 km) a Sólyom Team is oklevelet kap, ők egy kis gabalyodással 305 km-t mentek… A győztes páros 13 óra alatt teljesítette a távot és csak egy pár itatónál álltak le.

Elismerés minden résztvevőnek a teljesítményükért. A szervezőknek pedig szervezésből és vendéglátásból is jelest adnék, így kell ezt csinálni, hajrá!

Mi pedig jövőre ismét megpróbáljuk. :-)

Honlap: http://www.mountainriders.ro/ironbikeoradea/ibo2010_hu.html
Képek:
http://mtb275.debrecenibringasok.fotoalbum.hu/viewpicture/pictureid/11099920

Beszámoló: Röfler Tamás

2010.05.18 12:07:44   |   Vissza
1. Bálint 2010-05-18 13:15:26
Oszi bacsi! Ugye meselsz majd te is nekunk? :) Gratula sracok, jol nyomtatok! Ezek utan gondolom mindenki soloban fog indulni a 24 orason. :D
2. Oszi bá! 2010-05-18 18:24:02
Persze fogok, csak megvárom, amíg megszépülnek az emlékek :) Viccet félretéve, amint időm engedi írni fogok.
3. Balubike 2010-05-18 22:50:08
Eszméletlen sztori gyerekek, eszméletlen...egyszer én is elmegyek egy ilyenre. Respekt mindenkinek!!!
4. Miki 2010-05-20 14:49:25
Röfi! Nagyon jól sikerült írás! Jó kis kalados út volt... Várjuk, Oszi szemszögéből is a történteket:-)
5. Röfi 2010-11-23 09:07:27
Elolvastam ismét, jó volt újra felidézni. Igazad van Balu, ez eszméletlen sztori volt. :)

Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set