Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
Bringával a Csoki-hegyen és a Szörny lábánál

Az idei nyárra aktív nyaralást terveztünk. Olyan helyet kerestünk, ahol még egyikünk sem járt, hegyek is vannak, és persze bringázni is lehet. Az egyik kedves ismerősöm korábban már felajánlotta, hogy  lakhatok nála Zürichben, ha egyszer arra vezet az utam. Így esett a választás Svájcra. Nagy álmom volt egyszer élőben látni a Tour de France nagyjait, ezért nagyon örültem, hogy sikerült pont a svájci szakasszal egy időszakra időzíteni a nyaralást. Martigny és a Szent Bernát hágó is felkerült a látnivalók listájára. A másik két hely, amit mindenképpen meg akartunk látogatni, a Matterhorn és az Eiger környéke volt.

A Tour de France 16. szakaszának megtikintése után a következő állomás Zermatt és a Matterhorn környéke volt. Zermattban csak elektromos járművel lehet közlekedni. Az út már Taschnél le van zárva a benzines, dízeles, pöfögő járművek elől, innen csak gyalogosan, kerékpárral vagy vonattal lehet feljutni. A Tasch-ben több parkoló és parkolóház is van, ahol néhány frankért egész napra ott lehet hagyni az autót. Mi is kerestünk egy parkolót,  átöltöztünk és nyeregbe pattantunk, hogy feltérképezzük a környéket. Találtunk egy Zermatt felé vezető turistautat, így nem kellett az aszfalton feltekerni a városkába. Az ösvényt eredetileg gyalogosoknak szánták, néhány túrázó kissé meg is lepődött, mikor bringával elhaladtunk mellettük. Tomi legnagyobb örömére az ösvény több helyen elég keskeny volt, kövekkel, gyökerekkel tarkítva.

Zermatt igazi turistaközpont. Rengetek szálloda, fogadó, étterem, ajándékbolt található itt. Lehet bérelni kerékpárt, sílécet, snowboardot,  furcsa, két kerekű járgányokat, amire ráálva a turistautakon is lehet közlekedni. A sífelvonók is innen indulnak a sípályákra. Mire sikerült szerezni egy turistatérképet és megnéztük, hogy merre is kell majd hegyet mászni, eleredt az eső, így másnapra halasztottuk a csúcsok meghódítását. Tasch mellett, Randában találtunk egy jó kis kempinget, ami egyáltalán nem volt randa. :-) Éjszaka sátoroztunk, majd innen tekertünk fel másnap reggel újra. A cél Riffelsee volt 2700 méter magasan. Szép időben, szélcsendben a tóban tükröződik a Matterhorn csúcsa, és gyönyörű képeket lehet csinálni.

Sajnos másnap sem volt szerencsénk az időjárásssal, délelőtt még sütött egy kicsit a nap, de délutánra megjelentek a felhők.  Azért nekivágtunk mindjárt reggeli után. Ezúttal aszfalton mentünk fel Zermattig, úgy gyorsabb volt. Egyébként is volt mit mászni még az ösvényeken később. Zermattól egy ideig aszfaltos út vezetett felfelé, majd a kiszemelt útvonal letért a kövesútról és nekiment a hegynek, nagyjából nyílegyenesen felfelé. Egy jó darabig a hátunkon cipeltük a bringákat, majd egy idő után, igaz mókuskerékben, de tekerni is lehetett. Az első megálló Riffelalp volt, 2222 méter magasan. Itt pihentünk egyet, ettünk néhány csokit, aztán irány felfelé.

Riffelbergig két út vezetett. Az egyik murvás volt, de nagyon meredek, a másik viszont egy kisebb, de lankásabb ösvény. Mi a lankásat választottuk. Legalábbis azt gondoltuk akkor, hogy az a lankásabb. Egy ideig lehetett rajta simán gurulni, de miután elkanyarodott a hegy oldalában, meredeken felfelé vette az irányt hatalmas kövekkel teleszórva, úgyhogy maradt ismét a tolókás-cipelős megoldás. Azt hiszem itt kezdett egyre jobban felhősödni az ég.

Riffelbergre felkapaszkodva már nem csak a felhők gyülekeztek, hanem a szél is kezdett egyre jobban fújni. Erre a 2582 méter magasan lévő csúcsra a svájciak azért még felhúztak egy szállodát, egy sífelvonót, és itt van a hegyre kapaszkodó fogaskerekű vasút egyik állomása is. De ez még nem a végállomás, megy az még magasabbra is. És persze az elmaradhatatlan svájci tehenek! Innen már páratlan kilátás nyílt a Toblerone csoki papírjáról jól ismert csúcsra. Vagyis nyílt volna, ha a felhők nem takarják el a csúcsát hol jobban hol kevésbé.

Riffelbergtől már csak 200 métert kellett felfelé mászni a keresett tóig. Az ösvény itt már tekerhető lett volna, ha nem kezd elemi erővel fújni a szél. Olyan erős széllökések voltak ott fenn, hogy kénytelenek voltunk bringástól a hegyoldalhoz lapulni néhányszor, hogy el ne vigyen. Simán kicsavarta az ember kezéből a bringát, ha nem kapaszkodott bele elég erősen. Azért itt már nem adtuk fel, felkapaszkodtunk a tóhoz. A tóban tükröződő Matterhornt meglátni esélytelen volt, mert még az eső is elkezdett esni. Fent a tónál behúzódtunk egy szikla mögé, megettük  a maradék ennivalót, készítettünk néhány képet a csúcsról, majd irány vissza Riffelbergre. Ott tartottunk egy nagyobb pihenőt a vasútállomás falához lapulva a szél elől.


Onnan jól lehetett látni, hogy a keskeny ösvényeken kívül van egy széles dózerút is, amit mi lentről nem vettünk észre. Ezen valószínűleg sokkal könnyebben fel tudtunk volna tekerni, kihagyva a bringa cipelős részeket. Lefelé legalább nem kellett vinni őket. A dózerúton gyorsan visszaereszkedtünk Riffelalpig, ahonnan dózerút-gyökeres ösvény kombináción jutottunk le az aszfaltos útig, majd vissza Zermattba.

Mire visszaértünk a kempingbe már szakadt az eső, így gyorsan összepakoltunk és immár autóval Zürichnek vettük az irányt a valamivel alacsonyabb, 2400 méter magasan vezető Furka hágón keresztül.

Bringázás a Szörny lábainál

Tomi egyik kedvenc könyve Jack Olsen Szörnye, mely az Eiger északi falának története. Ha már az úticél Svájc volt, nem hagyhattuk ki, hogy megnézzük a könyvben említett nevezetes helyeket, a titokzatos hegyet, és a „Mordwand”-ot, vagyis a hírhedt halálfalat, amelynek megmászása annyi emberáldozatot követelt. Még az utazás előtt rábukkantunk az interneten egy bringás útvonalra, mely pont az Eiger lábainál futott körbe. Korán reggel bepakoltuk a bringákat az autóba, és elindultunk Interlaken felé.

A várost elhagyva kerestünk egy út menti parkolót, ahol otthagyhattuk az autót. Az út itt kettéágazott. Az egyik ág a hegyek közötti völgybe vezetett, ahonnan egy rövid, meredek szerpentinen lehetett feljutni az első magaslatra. A másik út megkerülte a hegyet, és hosszan, lassan emelkedve jutott egyre magasabbra. Mivel nem sok kedvünk volt a bicajokat újra a hátunkon cipelni, mint a Matterhornnál, a hosszabb, lankásabb és valószínűleg a legtöbb helyen tekerhető útvonalat választottuk felfelé, a meredeket pedig lefelé. Így egy kört megtéve, pont visszajutottunk a parkolóhoz. Az idő tökéletes volt egy egész napos bringatúrához, szikrázó napsütés és 28 fok.

Jó ideig aszfaltos út vezetett felfelé. Az első megálló Grindelwald volt 1034 méteren, ahol tartottunk egy ebédszünetet, és megnéztük a vasútállomást, ahonnan fogaskerekű vitte fel a turistákat a magasabb csúcsokra. Itt sikerült szerezni egy részletes turistatérképet, amin meg is találtuk azt az utat, amit eredetileg kinéztünk. Az egyre keskenyebb, de továbbra is aszfaltos út szépen kígyózott felfelé a kaszálók, szántóföldek, gazdaságok között. Svájcban minden lehetőséget kihasználnak a lakosok. A csűrökben több helyen is lehetett szénában aludni, igazi házitejet vásárolni automatából, vagy gyümölcsöt, virágot szedni, és a becsületkasszába fizetni érte. A turistautak mellett csobogók, kutak csordogáltak, ahol lehetett pótolni a nagy melegben igencsak megcsappant vízkészletet.

Gyönyörű ez a környék. A fű a sok esőnek köszönhetően haragoszöld, tökéletes kontrasztot alkot a fehérsipkás hegycsúcsokkal. Tehenek, kecskék legeltek a fűben szabadon.  A kecskék már egészen hozzászoktak a turistákhoz. A pihenőhelyeknél rendszeresen kunyerálnak ennivalót az emberektől. Az út mentén több állomás is volt, ahol étterem, büfé várta  a turistákat. A fogaskerekű is több helyen megállt mire felkúszott a hegy tetején lévő állomásra, ahová mi is igyekeztünk. Az aszfaltút közben átváltott murvásra és kissé meredekebb lett, de még így is jól lehetett tekerni rajta. 

Több órás mászás után végre felértünk közvetlenül az Eiger, a Mönch és a Jungfrau lábához. Itt,  Kleine Sheideggnél van a fogaskerekű egyik végállomása. Innen bringával már nem nagyon lehetett volna magasabbra mászni. Ahogy az a Matterhornnál is volt, 2061 méter magasan kiépítettek egy vasútállomást szállodával, étteremmel, ajándékbolttal. A sínpálya innen tovább folytatódik felfelé a hegy gyomrában, alagútban, fel a Jungfraura, a csillagvizsgálóhoz. Csodálatos panoráma tárult a környező hegycsúcsokra. Ezt egyszer mindenkinek látni kell.

eiger

A mászás után kissé elfáradva letelepedtünk a csúcsokkal szemközti lépcsőre, és előhalásztuk a megmaradt ennivalót. Kellett azért némi energia  a lefelé száguldáshoz is. Tomit megrohamozták a kecskék, és lenyalták az összes sót, ami kiült a lábára az izzadságtól. A sós mogyoró is nagyon ízlett nekik.

Innen két út vezetett lefelé. Én a salakos, kevésbé meredek utat, Tomi viszont a keskeny, technikás meredek lefelét választotta. Villámgyorsan leértünk Wengenbe, majd innen egy meredek szerpentinen leszáguldottunk (vagyis Tomi száguldott, én néha toltam) a völgybe, ahol jó néhány vízesés rohant lefelé a sziklafalakon. A völgyből már szerencsére nem kellett felfelé mászni, nagyjából egyenes út vezetett vissza a parkolóba, ahol az autót hagytuk.

Az Eiger és környéke mindkettőnknek jobban tetszett mint Zermatt és a Matterhorn. A két hét alatt ez volt a legszebb túra. Legközelebb kerékpár nélkül, bakancsban megyünk vissza, még magasabb csúcsokat meghódítani.

eiger

specialized

Beszámoló: Szántai Vecsera Orsolya

Kapcsolódó cikk: A Tour de France az út mellől

2009.07.28 14:21:49   |   Vissza
Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set