Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
Megavalanche 2009

Idén a Merkapt SE 4 tagja (Herczegh Judit, Horváth „Béka” Laci, Pántya Zsoci és Zsuzsi) újra elment a francia kisvárosba Alpe d’Huez-be. Ezúttal 1 nappal hamarabb mentünk, mert tavaly már rájöttünk: onnantól kezdve, hogy a nagymenők a hét közepén megérkeznek, és 1600 ember koptatja ugyanazokat az ösvényeket, kezd túlélő táborrá változni a hely.
Az oda vezető út ugyanolyan hosszú volt: Szombathelyen alvás Lackónál, tehénlepény szag Ausztriában, Autogrill és drága autópálya Olaszországban, na meg 1 órás dugó Milanónál, majd a szerpentinek Franciaországban. Az alpe d’huez-i hegyi befutót autóval mi 32 perc alatt tettük meg, míg a „virsligumisok” 3 héttel később 40 perc körül fent vannak (ezen nem lehet napirendre térni).

Az első nap lejtőzése megint sokkoló volt. Természetesen egyből rohantunk megnézni a kvalifikációs pályát és bár láthatóan baleset-veszélytelenebbé tették még így is voltak meglepő dolgok. A felső szakasz nem változott sokat: 2700 méterről sodrós köves szerpentin, majd kis kőfennsík hófoltokkal 2100 méterre, aztán egy hosszabb nagy kőzuhatagos szakasz, amibe idén mini markológépekkel mandineres ösvényeket vágtak. A középső részt a várossal egy szinten (1800m) nem bántották. Itt egy nyomsávos ösvények következtek a füves hegyoldalban, nagyobb fix kövekkel, amik kezdetben a kedvenceim voltak, de a hét vége felé ezeket is annyira kijárták, hogy a szélei vészesen vezették az első kereket. Ez után kezdődött az erdei szakasz nagyon sok mandinerrel, rengeteg gyökérrel, porral és meredéllyel (köztük egy 41 %-os leejtővel), majd érkezés a pálya végére 1350 méterre Oz en Oisans-ba. Változatos és nagyon is élvezhető lejtőzés lehetett volna még nekem is, ha nem lett volna az az 1500 ember, aki gyorsabb nálam és le akar tolni az ösvényről.

Alpe d'Huez felett

A második naptól a fiúknak egyre több lett az önbizalmuk, Lackó mondjuk ilyen problémákkal előtte sem küszködött, ugyanis a Mega előtt volt párszor Semmeringen Bike Park-ozni, gyakorolt és kihúzott gerinccel megcélozta az első 500-at, amiben csak 1 defekt akadályozta meg, na de nem rohanok ennyire előre… Minden nap bringáztunk, mert ugye mi van, ha holnap esni fog az eső, de nem esett. A kvalifikációs pálya egyre jobban ment a fiuknak, a 3. napon már a problémás részeket is beadták, amitől nyilván fülig ért a szájuk. „Pihenésképpen” megnéztük szerdán a down hill versenyt: legyalogoltunk a pálya mellett és fényképeztünk. Nekem jobban beállt a combom a hegyi kecskék utánzásától, mint az előző napok bringázásaitól, de biztos én csináltam rosszul valamit. Ezek a srácok és csajok csak egy kicsit tudnak jobban gurigázni, mint mi, úgyhogy semmi probléma, gondoltam.

Megavalnche - A kvalifikációs pálya egyik fincsi része

Zsoci a tömegben sárga-kékben...

Ezen a versenyen Chris Kovarikot Fabien Barell (nagy DH-s legendák) követte a dobogón, aki megtisztelte a fiainkat azzal, hogy az ő csoportjuk elejéről indult a kvalifikáción. De már megint előre rohanok. Sajnos csütörtökön, egy nappal a selejtező előtt Lackó önbizalmából kissé visszavett az egy nap alatti két esés. Nem mondom pazar kis esések voltak „fünf koma nein”, ahogy a művelt francia mondaná, különösen az egyik, a rámpáról egyenesen a landoló szivacs közepére (megvan videón, ha kell valakinek…).

1600 férfi és 94 női induló volt. Szerencsére a 12:20-as csoportba osztották a srácokat, szóval nem kellett korán kelniük, de 9-kor így is el kellett indulniuk a szállásról, mert akkora volt a felvonóknál a sor, hogy csak délre értek fel 2700 méterre a rajthoz. Ahogy már írtam Lackó sajna még a felső szakaszon ledefektelt, majd elegánsan kihajította a belsőt - akár egy rock sztár a dobverőket - nekünk, akik beálltunk az egyik grízes részhez az eséseket lencsevégre kapni :-). Lackónak a defekt után sikerült legutolsóról a 128. helyre feljönnie a 200-as csoportból. Zsoci pedig 95. helyével csak 5 hellyel csúszott ki az első 800-ból. A rajt után ketten elé estek és ő összegabalyodott velük, a single trailen elé álltak, a vége felé már ő is bukdácsolt párat, ezért számolgattuk, hogy bejuthatott volna, de hát ilyenek a verseny körülmények…

 

Fent: Juci akcióban

Lent: Béka a defekt után a mezőnyt üldözi


Ezek után Zsoci a vasárnapi Mega Affinity 1-be került. Mivel egész héten a kvalifikációs pályát gyakorolták és mindig akkor volt zárva a felvonó 3300-ra, amikor fel akartunk menni, csak szombaton mentünk fel a Pic Blanc-ra, hogy megnézzük a Megavalanch pályáját. Rossz taktika volt. Addigra a fiúk már teljesen elfáradtak az egész heti bringázástól és csak úgy, mint az alsóbb részeken, fent is jól szét volt járva a pálya, mivel nem igazán volt csapadék egész héten. Jól elment a kedvük az egésztől, úgyhogy a verseny reggelén megint elindultunk hazafelé.

Az idei meglepetés, hogy nem a hatszoros győztes René Wildhaber, hanem az eddig örök második Rémy Absolom ért le elsőnek 49 perc alatt, egy tavalyinál kissé hosszabbnak tűnő pályán. A női győztes - az egyetlen volt az általunk látottak közül aki beugrotta a legdurvább letörést a kvalifikáción - Anne-Caroline Chausonn lett.

Amúgy minden remek volt, meglepő módon a hotel közelében lévő étteremben ettük életünk legjobb pizzáit és lasagne-ját. Ennek ellenére jövőre egy kis pihenőt tartunk Mega ügyben és más vidékek felé vesszük az irányt.

Beszámoló: Pányta-Vida Zsuzsi

Egy kis ízelítő a Megavalanche érzésből...

2009.07.13 08:48:40   |   Vissza
Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set