1600 induló, 32 km táv, 2610 m szint lefelé - A Megavalanche Zsuzsi szemüvegén keresztül:

Az eredeti terv az volt, hogy a Merkapt Maraton SE gravitáció párti fenegyerekei: Zsoci és Lackó alias Béka nekivágnak egy újabb DH óriásfutamnak, a tavalyi Pass Portes du Soleil pozitív tapasztalatai után. Egy harmadik debreceni pajtás csatlakozott volna, de szegény, jó biciklishez méltóan eltörte a kulcscsontját. Úgyhogy az anyagi vonzatokat meghányva-vetve csatlakoztunk Judit barátnőmmel, aki az alkalmi fotóriporter szerepét vállalta magára.

Az utazás és Andrea (a GPS magyar hangja, felvitt minket egy olyan hegyre, ami lehet hogy nem is létezik…) egy kissé próbára tette idegeinket (1700 km Debrecentől, Pó síkság= dögunalom, stb.), másnap reggel azonban megláttuk a hegyeket, amik közé az éj leple alatt (huú) megérkeztünk.

Gyorsan feltérképeztük a falucskát vasárnap, még 1 hét a versenyig, de már az eszelős DH-s népség gombamód szaporodott. Úgy volt, hogy még pihizünk, nem is volt még aznap heti bérletünk, de a fiúk nem bírtak magukkal, hát felöltöttük a vérteket (igen én is), vettünk 1 fél napos felvonójegyet és meghódítottuk a legrövidebb pályát párszor. Igyekeztem nem feltartani senkit. Nagyon nyomják a srácok, mindenki, én nem tudom honnan jöttek ezek… A mi fiaink is jól nyomták, bár másnap az eső után kicsit lebiggyedt a szájuk széle a kvalifikációs pályát tanulmányozva (és a durva letöréseken könnyedén szökellő pólós fiúcska láttán), de harmadnapra a napsütéssel a lelkesedés is visszatért. Mi meg közben Judittal a környékbeli CC ösvényeket jártuk be, szerencsére azokból is van jó néhány km és az apartamentóhoz 4 térképet adtak ajándékba, hogy mindenki kedvére csemegézhessen. A kis térképen (Alpe ’d Huez környéke) fel van tűntetve 4 DH ösvény, köztük a Mega, meg a kvali ösvény, 14 freeride és 16 CC, kedves tőlük nem?

Kedden felmentünk a gleccserre a fiúkkal. Amikor megláttuk hol kell lemenni kicsit kiakadtunk: sípálya hóval, sok és mély hóval, néha csak a küllők feléig, máskor meg agyig süllyedtünk. A 40 fokos lejtő számomra csak seggen csúszva voltak bevehetőek, egyébként rollerozás, vagy tolás, de a fiúk jól nyomták, bár azon ők is kiakadtak, hogy a tavalyi győztes 50 perc alatt ért le az egész távon (32 km, 3300ról 750m), idén 45 perc. A gleccseren (3km) velem 30 perc, nélkülem másnap 20 perc volt a szenvedés (ami szerintem vicces volt, de a srácok az idő miatt aggódtak), aztán jött a köves, később füves- köves single trail. Én elkészültem mire a faluba értünk és az még csak a féltáv volt.

Zsoci és Lackó mentek még egy kvalifikáció kört is (az erős fiukák). Aztán szerdán megint felmentek a gleccserre és Zsoci már rögtön az elején eldobta a verdát és megreccsent a válla, sajna 1 nap alatt sokat olvadt. Azért még levágtáztak 750re, nélkülem érdekes módon sokkal jobban haladtak ;). Aztán másnapra megpihent a váll és bemondta az unalmast. Innentől Lacika magányos harcossá vált és egymaga képviselte az első magyar különítményt.

A kvalifikáció reggelén mindenki sűrűn járt a WC-re egy személyként aggódtunk Lackóért, mintha nekünk is le kellene gurulnunk azokon a fejnyi köveken a sok állat között. Felmentünk szurkolni és egy- két balesettől a szemünk előtt még vidámabbak lettünk, de Laci megúszta és olyan ügyes volt, hogy csak 4 perccel maradt le a legjobb 800-tól, ami betudható az óvatosságnak, hogy le ne tarolják. Így már nem is volt érdemes elindulni a Megán, hiszen nem mérték volna az idejét úgyse. De jövőre visszamegyünk, akkor már Zsoci is jobban vigyáz az esésekkel, én meg kőkeményre gyúrom magam és lekullogok a durva csajok után! Ja a női győztes Ophelia David 1 óra 2 perccel, a férfi meg René Wilthaber 45 perccel, de csaltak, mert helyiek és többszörös bajnokok a Megán.

A Megavalanche Merkaptos élményeiről bővebben a Bikemag augusztusi számában…

 
      Nem rossz kilátások                                   Béka üdvözül mindenkit!