Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
9. Duna Maraton


Rekordszámú nevezővel, 1518 indulóval került megrendezésre július 6-án a T-Mobile TOP Maraton sorozat 2. állomása, a 9. MVM Duna Maraton. Az öt ország bringásait felvonultató verseny a nemzetközi Inter-Mountain Series és a Maraton Magyar Kupasorozat futama is volt egyben.


A Pilis emelkedőin kijelölt pályán 100-, 65- és 35 kilométeren csatáztak a kerekesek. A felnőtt férfiak mezőnyében végül Parti András olimpiai válogatotthoz méltón magabiztosan győzött, a szintén esélyes Buruczki Szilárd defekt miatt a negyedik helyre szorult vissza, a sérüléséből felépülő tavalyi győztes Hasenfratz Péter ötödik lett. A szoros küzdelmet mi sem bizonyítja jobban, mint Bogár Gábor és Blazsó Márton 100 kilométer utáni sprintbefutója, az ezüst-bronz csatából végül 2 másodperces előnnyel Bogár ért be előkelőbb helyen.

A nők küzdelméből Simon Emese került ki győztesen, míg egyesületünk színeiben Cseh Veronika az abszolult ötödik helyet szerezte meg a 65 km-es távon.

 

Roni élményei:

Úgy kezdődött a Duna Maraton, hogy már kedvem sem volt hozzá valami rejtélyes oknál fogva, aztán így is folytatódott. Kicsit fáradtnak éreztem magam vasárnap reggel és nagyon álmosnak, még reggelizni sem volt kedvem, odafelé fél 9-kor azért betoltam a számba egy fél szendvicset, ami aztán hosszasan gondolkodott, melyik irányba haladjon tovább.

Mivel rajt előtt beszólítottak, így egészen jó helyen álltam, de persze a szuperszónikus rakéták előztek az elején, mint állat, 2 perc után aztán észleltem, hogy a km órám nem működik, ez már idegesített, azt sem fogom tudni, mikor mennyi van hátra, mivel még soha nem voltam Dunán. Aztán még a 20 km-es tábla előtt elkezdett fájni a derekam, amitől annyira belassultam, azt hittem végig sem fogom tudni tekerni a távot. Majd ezt még tetézte a felfelékben belassuló rakéták araszolása, akiktől leszállni kényszerültünk többen. Ekkor detektáltam, hogy a törött pedálom helyett beszerzett vadiúj valahogy nem akar a helyére kattanni, majd amikor több felfelé egylábas pedállal történő megmászása után mégis a helyére került a cipellő, egy hirtelen jött leszállós felfelében rájöttem, hogy ez bizony kifelé sem akar működni.


A célba érve a végeredmény egy klassz, pirosan tetovált nagytányér lenyomat - és nem csak olajbólJ- mindkét lábamon számtalan ütődés, ami a jobb bokámon és térdemen mára komolyabb aggodalomra is okot adott, akkorára dagadt, de majd csak elmúlik minden.

A harmadik esés után aztán szokásos módon berágtam kicsit és elkezdtem tekerni. A vége előtt nem sokkal megpillantottam magam előtt egy lánykát, aztán még egyet, így a végére kerekedett még jó kis üözdelem részemről, merthogy a 3. helyet is annak köszönhettem, hogy szegény Horváth Ági akkorát perecelt előttem, mint amilyeneket én mutattam be korábban a pálya elejétől a közepéig. Én a verseny után és közben is azt gondoltam, hogy ide nem jövök többet, de még maratonon sem indulok többet, persze aludtam már egyet rá, és talán jövőre mégis…

 

Peti élményei:

Már nagyon készültem az idei első versenyemre, ami a negyedik Duna Maratonom volt. Vasárnap reggel mire a kicsit hosszú sort kivárva átvettük a rajtszámokat már állt a csapatsátor, és kezdtek megérkezni a többiek is. A bemelegítés után beálltam a rövidtávosok közé (igen, most ennyi megy... :) ), majd a hosszú és középtáv után elindultunk mi is. Túl sok izgalmas dolog a 30 km alatt nem történt, sikerült a pulzusomat végig tartani, jól mentek a lefelék is, az egyetlen izgalmat az okozta, amikor az erdőben 40 km/h tempónál elcsúszott a szememben a kontaktlencse, és semmit nem láttam fél percig.

Szerintem az itthoni maratonok legjobb része a Duna Maraton utolsó lejtőzős része, ez most sem volt másképp, mindig kárpótol minden szenvedésért. A tervem nagyjából sikerült, 2 óra körüli idővel esés nélkül beértem, majd nem maradt más, mint várni a középtávosokat, átvenni az egész hordhatóra sikerült pólót és betolni az egzotikus ál-mexikói pennét.:)
A száraz adatok: 30.7 km, Avg HR: 172, Max HR: 190

Miki élményei:

Az előző versenyeken nyújtott teljesítményem bizakodással töltött el és annak ellenére, hogy kéthetes kihagyás után, nyaralásból érkeztem a Duna Maratonra most is jól ment a tekerés.

A rajt után – amit a tavalyi káosz után egész jól megreformáltak – egyre erősödő tempóban kezdtem meg a betonos mászást és ez a lendület az utolsó kilométerekig megmaradt. A vége előtt 10 km-rel volt egy kis holtpont de gyorsan átlendültem rajta. Ugyan igyekeztem nem széthajtani magam a pár nap múlva esedékes salzkammerguti 110 km előtt, de elragadott a hév és „nyélen” nyomtam végig. Persze, utólag nem bántam meg, mert nagyon élveztem az egész maratont. Külön öröm volt, hogy feltűnt két rég nem látott arc, Peti és Imi is.


2008.07.09 14:27:23   |   Vissza
Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set