Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
Coca-Cola Testébresztő - Tour DeSeda 10 órás MTB váltóverseny

Mielőtt a versenyélmények elmesélésébe fognék előbb a csapatról, a nevezésről és egy levélváltásról írnék, amely Eisenkrammer Karcsi főszervező és köztem zajlott le a rendezvény lebonyolítása előtt. A csapatversenyeken rendre jól szerepelnek a Merkaptos egységek, így nem volt kérdéses, hogy a 10 órás versenyen is részt veszünk. A csapatösszeállításnál nem volt vita, hiszen pont négyen jelentkeztünk a váltóba és pont ennyien kellettünk egy csapathoz. A Brigi, Balu, Tomi és én alkotta csapatunkat gyorsan be is neveztem, ám az online regisztrációt intézve meglepődve tapasztaltam, hogy vegyes kategória nincs, (és nem mellékesen nincs különbség téve a licencel rendelkezők és az amatőrök között) így kénytelenek leszünk a férfi csapatok között indulni. Észrevételemnek hangot adva írtam Eisinek, hátha indítanak egy vegyes kategóriát. Levélváltásunk után abban maradtunk, hogy jogos a kérés, de majd csak jövőre lesz módosítás, ezt a versenyt már ezzel a kiírással bonyolítják le, tehát maradt számunkra a Senior 1 férfi kategória.


 
 

21.-én szombaton hét óra körül hagytuk el a Budapest táblát és vettük az irányt előbb a Balaton, majd Kaposvár felé. Somogybagodon utolértük Balut és Tomit, majd együtt folytattuk az utunkat a Kaposvár mellett fekvő Deseda-tóhoz. A Deseda-tó hazánk leghosszabb mesterséges tava, amelyet a hasonló nevű patak völgyzáró gáttal történő elzárásával duzzasztottak fel 8 km hosszúságban, még 1975-ben (tehát egyidősek vagyunk:-).


 
 

Mire 9 óra magasságában megérkeztünk már profin felállított rajt-cél terület és versenypálya várt minket, egy nagyon lelkes szpíkerrel, akinek – a munkaköri leírásához hűen - be nem állt a szája.

 
 

Regisztráció és sátorverés után gyorsan elment mindenki egy tesztkörre, hogy láthassuk, mivel kedveskedtek nekünk a szervezők. Nos, a pálya - annak ellenére, hogy minimális szintkülönbség volt benne – kellően izgalmas, változatos és gyors volt, a kb. 6 km-es kör megtételéhez szűk negyedóra kellett. Egy 1,5 km-es betonos szakaszt leszámítva, erdőben tekergő, egynyomos ösvényen haladt a pálya, amelyet két rövid mezei szakasz és két hídátkelés színesített.


 
 

Rajt előtt rövid interjú a Kapos TV-nek, majd felmértük az ellenfeleinket, (a kategóriánkban 11 csapat, összesen 67 induló csapat, páros vagy egyéni versenyző) és az előzetes saccolgatások alapján is kemény harcra volt kilátás.

 
 

A csapatból bevállaltam a kezdést és fél tízre a többi csapat első emberével együtt felsorakoztunk a rajthoz. A startpisztoly eldördülte után, Eisenkrammer Karcsi felvezetésével megindult a lassú rajt.



 
 

A lassú rajt alatt is igyekeztem jól helyezkedni, mert a szűk ösvények, - amíg szét nem húzódik a mezőny - nagy tumultusra engedtek következtetni. Kb. 700 métert haladtunk Karcsi mögött, amikor kiállt és megindult az őrült vágta. A betonos rész eleje emelkedett majd lejteni kezdett, - ekkor kb. a 7-8. helyen hajtottam - a mezőny eleje összehúzódott bolyba, így nagyjából 50 km-es sebességet értünk el. Éles balkanyar és egy árok után már az erdőben tekergett a pálya nedves de nem saras talajon. Le-fel hullámzott, síkban szinte sohasem haladt az ösvény, amely a másfél kilométeres erdei szakasz után egy kétnyomos földúton haladt tovább, hogy aztán egy kb. 40 cm széles – nem veszélytelen - vaslemez hídra vezessen. A hídra a rá és a lehajtást is egy meredek part tette izgalmassá, ahol csúszós gyökerek vártak ránk. Újabb erdei kacskaringózás, újabb híd és újabb mező melletti poros földút következett, hogy egy kis fák között liftezés után - egy kibetonozott patakmedret keresztezve - a gátra felmászva elérjük az 500 méter hosszú füves-rázós célegyenest.

 

 

 
 
 
 

Az első köröm végén összetettben kb. a 10. helyen hoztam a csapatot és a másik két körre (mert 3 körös váltásokat terveztünk a verseny nagyobbik részére) is tudtam tartani ezt a tempót, ami a kategóriánkban a harmadik helyre lőtt be minket. A váltások Miki, Tomi, Brigi és Balu sorrendben jöttek és egy-két óra múlva alatt felmértük, hogy kikre is kell figyelnünk. Mire egy az első három kört letekertük mind a négyen, a csapatunk - a kategóriánkban - megfordult a 3-4-5. hely mindegyikén.

A kategóriánkban a Sólyom Team állt az élre és nagyon kemény tempóban az összetett második helyre is bejelentkeztek a Cube-Csömör mögé. Velük a Tekkerdmeg Team tudott lépést tartani, míg a mi a Tíz-teker és a Deseda csapatával meccseltünk a harmadik helyért.

 

 

 

Legfőbb ellenfelünk a Tíz-teker fantázianevű formáció lett, amely legerősebb embere a mi átlagosan 14 perces köreinket 12.30-al überelte, így a gyengébb többi tag ellenére, mindig visszahozta a partiba a csapatát.

 
 

A váltások után jó volt a tó vízében normál hőfokra hűlni és a strand büféi is bőséges szánhidrát pótlásról gondoskodtak. Az idő haladtával a hőmérő higanyszála aggasztóan kúszott egyre feljebb, így a csapatsátor árnyékában töltöttük a tekerések közti időt.

 

 

 

Brigi második tekerése és a váltása szinte egybe esett az elsőszámú ellenfelünk váltásával, így izgatottan figyeltük, hogy mi fog történni és ki jön ki jobban a körözésből. A második kör végén örömmel láttuk, hogy nem kerültünk hátrányba, épp ellenkezőleg Brigi angyali mosoly kíséretében előzte meg a befutó alatt férfi ellenfelét, akit tekerés közben folyamatosan inzultált a „ne menj el, légyszi-légyszi” mondattal.  

 
 
 

Mikor épp megnyugodni készültünk mindig jött a rivális „erős ember” és a két perces előnyünket három perces hátránnyá apasztotta, így egyértelmű volt, hogy őt kell valahogy megfogni.

 
 

Pont Tomi volt kint a pályán - mikor már kb. 7 órája zajlott a viadal, - mi pedig épp a hátralévő stratégiát vitattuk meg, mikor Balu egy elmorzsolt ásítás közben közölte, hogy vállára ült a bagoly és ő bizony elálmosodott… Ezzel egy időben a hangfalakból épp Charlie nagy klasszikusa a „nézz az ég felé” szólalt meg és kevésen múlt, hogy Balu ne forduljon vízszintes testhelyzetbe. Kicsit aggódni kezdtem, hogy lesz ebből késhegyre menő finis és gyorsan kiosztottam egy almás-koffeines zselét hátha rápörög Balázs a végére, de előtte még nekem kellett mennem…

 
 

Negyedjére készültem az újabb három körre, - már kb. 55 km volt a lábamban – amikor kb. fél perces hátrányunk volt és a rivális csapat is éppen a váltáshoz készült, szomorúan láttam, hogy most én kapom a nyakamba nyerő emberüket. A váltásuk összhangjával némi gond volt így egy pár másodperces előnnyel indulhattam el.


 
 

A terv szerint fél percnél többet nem kaphattam tőle körönként így tapostam, mint az őrült és kb. másfél kilométeren át magam mögött is tudtam tartani a srácot, ám egy erdei csiki-csuki alatt, kíméletlenül elém vágva megelőzött. Gondoltam magamban, hogy ameddig bírom, tartom a lépést vele, így a lehető legkisebb hátrány adva tovább Tominak. Egy pillanatig megúszni látszott ellenfelem mikor egy lassabb versenytársat ügyesen megelőzött, én pedig beragadtam mögé. Szerencsére éppen kiértünk a kétnyomos részre, ahol gyorsan kielőztem a közénk került bringást és felzárkóztam riválisomra. Egyre nagyobb lett az önbizalmam, amikor érzetem, hogy tudom tartani a tempóját és a célegyeneshez már egyszerre érkeztünk, sőt egy kis időre meg is előztem.


A második körünk elején újra elém került, de kíméletlenül ráültem a hátsókerekére. A kettőnk magánviadalában, ahogy nőtt az elszántságom, az övé úgy csökkenhetett, mert a betonos mászáskor hátraintett, hogy menjek. Én nem mentem, mert mi már azzal is nyerünk ha most nem szedek össze jelentős hátrányt. Aztán mégis megindultam, és ahogy számítottam rá jött velem, ráadásul pont a hosszú betonos lejtő következett, ahol szélárnyékban tudott is pihenni mögöttem. Az erdőbe kanyarodáskor vártam az újabb támadást, ami nem érkezett, ebből arra gondoltam, hogy megfordult a helyzet és már ő az, aki nem akar nagy hátrányt összeszedni. Ettől még jobban éreztem magam és - mivel a tervek szerint már nem kellett tekernem többet – minden energiámat próbáltam a pedáloknak átadni. A célkapuhoz „tizenmásodperc” előnnyel érkeztem és mivel az ellenfelek váltáshoz készültek még tovább nőtt az előnyöm. A harmadik körömön a friss, de gyengébb ellenfelem további egy perc hátrányt szedett össze…

 

 

 

A végletekig kimerülten, izzadtságban úszva hagytam el a váltózónát és adtam tovább Tominak a stafétát, aki szinte elkapart olyan erővel kezdett a körébe. Ekkorra már nem kellett Balut sem tüzelni mert feltámadt a harci kedve (az álom meg elillant a szeméből) és biztos voltam benne, hogy „harapni” fog. Így is lett.

 

 
Balu és a motiváló tényezők

 

Este fél kilenckor telt le a versenyre szánt 10 óra és aki még beért az idő letelte előtt az elkezdhette az újabb körét. A résztvevők mind a célzónához gyülekeztek és várták a pályán lévő társukat. Balu hangos éljenzésünk közepette fejezte be csapatunk 41. körét, ezzel biztossá téve a bronzérmünket.

 

 

 

Az eredményhirdetésre nem kellett sokat várnunk és mivel a szúnyogok megjelenő rajai is sürgetőleg hatottak, így gyorsan le is pörgött.  8 kategóriában hírdettek győztest, a legtöbb kört a Cube-Csömör pedálozta össze, szám szerint 47-et, egyéni versenyzőkét pedig Posfalvi Tamás teljesített a legjobban a maga 40 körével.

 
 

A csapatunk a férfi senior 1 kategóriában induló 11 csapat közül, vegyes csapattal ért el harmadik helyet, míg az abszolult induló 67 egység közül a 11 helyet szereztük meg.


 
 

Köszönet a Vuleta SE-nek és a BSI-nek a nagyszerű rendezvényért, a csapatnak a remek helytállásért, Ildikónak a szurkolásért és Brigi párjának a finom pizzákért! Jók voltatok! Jövőre mégegyszer? :-)


Együtt - ahogy a rajszámokon lévő betűkből összeolvasható -  a CS-A-PA-T!

 

Ahogy Balu látta:

Miki már csütörtökön keresett az indulással kapcsolatban, ugyanis a nevezéshez, valamint a rajthely kiválasztásához, sátorállításhoz nekünk is időben le kellett volna érnünk. A több mint 200 km-es távolság, valamint a 10:30 órai rajt elgondolkodtatott, mert nem vagyok korai kelő. Végül is beadtam a derekam az 5 órai startot illetően és időben teljesítettük a penzumot.

 

Mivel gyerekkorom óta nem voltam Kaposvár környékén, és az akkori emlékeim is már-már megfakultak, elégedetten szemléltem a somogyi táj idilli szépségét. A Deseda-tó partján kijelölt rajtterület, és pálya is nagyon hangulatosra sikeredett, egyszóval adott volt minden a remek versenyre és a hasznos időtöltésre.

 

Már legalább egy hete azzal a nyugodt gondolattal tértem nyugovóra, hogy bringázunk egy jót, és végre egy kis csapatélet-élést is gyakorolhatok. Nos az utóbbival nem is volt gond, de az előbbi gondolatom kissé félresiklott a tervezettől, ugyanis az idei állóképességem a naposcsibéjével vetekszik, ami a „bringázunk egy jót” elképzelést, a „bringázunk egy eszméletlen jó erőset-re” avanzsálta. Már az első köröm 200. méterénél tapasztaltam, hogy hiba volt pulzusmérőt használnom, az órára pillantva rettenet ült az arcomra. Az adatokat szívesebben láttam volna egy IQ tesztemen, semmint az adott szituációban. Később valamelyest javult a helyzet, de még így is közelebb volt a 200-hoz, mint a 150-hez.

 

A riderek tűrőképességét próbára tette még a nagy meleg, de váltás után megmártózhatott mindenki a tóban, ami nagyon szuper volt. Számomra a 3 körönkénti „nyélen” menés, a nagy meleg, valamint a 10 órás küzdelem abszolút kimerítette a „sport” fogalmát, viszont régen éreztem magam ilyen jól bringás rendezvényen. Minden bizonnyal ehhez hozzájárult az is, hogy 10 órán keresztül partiban voltunk egy másik csapattal a kategória 3. helyéért, és végig izgalmas, fordulatos csatában végül is sikerült megtartanunk a bronzérmet.

 

Köszönöm a csapatnak a bíztatást, a segítséget, a jó hangulatot, valamint a szervezőknek, fotósoknak a munkáját, amivel újabb csodás élményekkel gazdagodtunk. Ha lehetőség adódik, jövőre szeretnék ismét ott lenni, küzdeni, nevetni, fürdeni, mert szeretek szép tájakon, nívós rendezvényeken bringázni, és nem utolsó sorban csapatéletet élni. Sziasztok!     

 


2008.06.23 16:16:41   |   Vissza
Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set