Valamikor régen talán 99-ben voltam először a Zemplén 50 Teljesítménytúrán. Idén Május 11-re olyan jó kis csapat kezdett összeverődni, hogy semmiképp sem akartam kihagyni ezt a megmérettetést. Reggel korán indultunk Sátoraljaújhelyre, mivel rajtolni 7-9-ig lehetett. A nevezésnél (600FT!) még több ismerőssel találkoztunk, elsősorban a hajdúságból. Egy idős úr részletesen ledarálta az útvonalat mindenkinek, aki kérte, de térképet ajánlott volt mindenkinek vinni.

Kisebb csoportokban rajtoltak a nevezettek, mi is útra keltünk. Aszfaltos úton kaptattunk felfele, egészen a Síházig, ahol már csekkolni is kellett egy zsírkéta segítségével. Utána magabiztosan haladtunk, a Bányi nyereg felé, de csak ott derült ki, hogy mi kicsit körben mentünk, és most haladási iránnyal szemben megyünk. Csináltunk egy hátraarcot és boldogan vetettük be magunkat a kékkel jelzett útvonalra.

Nagyon hangulatos singletrail következett, ami egy idő után "két sávos" lett. A Cirkáló tanya egyben ellenőrzőpontként is szolgált, kutyák őrizték a kék túra pecsétjét, de látván, hogy többen is vagyunk, elég hamar elcsendesedtek.

Rövidesen egy vetés szélén kötöttünk ki. Jelzést nem látván elmentünk balra, de mint később kiderült ismét a „fing” utcában (az olyan szeles hely?- a szerk.)  kötöttünk ki. Itt két csoportra szakadtunk, Oszi visszafordult a többiekkel, Én harmadmagammal a „csakazértis” elvet vallva tovább mentem.

Makkoshotykára kb. 10 perc késéssel érkeztünk, odáig végig erdőben tekertünk, néha nagy sárban, de ez nagyon fekszik nekem. Az iskolaudvaron zsíros kenyér és egyéb rém egyszerű, de annál ízletesebb falatok vártak - Gulyáskrém még ilyen jól soha nem esett.

Hosszú salakos emelkedő kezdődött a Paphegy felé, ahonnan egy újabb trükkös lefelé várt minket. Beérve Nagyhutára meglepetten láttuk, hogy a Merkaptos csapat másik fele (Ők valamivel később indultak) jön velünk szemben! ;-) Rövid megbeszélés után kiderült, hogy egy felé kell tovább mennünk, de mi megint benéztünk egy utat. Immáron a nagy csapat együtt indult tovább a kék jelzésen. Jó tempóban haladtunk, amikor egyre keskenyebb lett a csapás és egyszer csak elfogyott. Zsoci ekkor megjegyezte, hogy lehet benéztük egy kicsit. Soma és én ismét a "vissza nem fordulunk" elvét követve learaszoltunk egy kb. 20 méterre lévő salakos útig. A csapat tétovázott egy picit, de jött utánunk.

Együtt, jó hangulatban érkeztünk meg Vágáshutára. Ismét meglepetés várt, olyan emberekkel találkoztunk, akiket már rég megelőztünk, de ilyen az élet. Ekkor mi már 50 km-nél jártunk az óra szerint. Rövidke pihenő után indultunk neki Rudabányácska felé tartó kék jelzésnek. Mindjárt az út elején egy defekt miatt szétszakadt a csapatunk és Oszival, Somával, Nefrazzal együtt buzdítottuk egymást felfelé. Rövidesen kiderült az is, hogy reggel hol néztük el, természetesen a jó tempó és a beszélgetés miatt...

Bőven szintidőn belül értünk a célba ahol kiderült, hogy 52 km helyett 65-öt mentünk. Kisvártatva a megjavított defekttel beért a csapat másik fele is és átvehettük a jól megérdemelt kitűzőt! Egy nagyon szép és tartalmas nap lett a 2008-as Zemlén 50 és ahogy mondani szoktuk: jövőre veletek ugyanitt!

Beszámoló: Röfi
Képek: Zsolti és Soma