Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
Pass Portes du Soleil - VTT Tour
  Június 28 és július 1 között került megrendezésre a  nyelvtörő elnevezésű Pass Portes du Soleil – VVT Tour, jó ideje szemezgettünk már ezzel a lejtőző maratonnal, de csak most jött ki a lépés, hogy részt is vegyünk rajta, így idén a Duna Maraton és Visegrád helyett Franciaország felé vettük az irányt.
  A Pass Portes du Soleil régió a svájci-francia határon fekszik. Ez a hegyi paradicsom 6 faluból és a hozzájuk tartozó felvonó- és (sí) pálya rendszerből áll. Csodás csúcsok és elképesztő ösvények labirintusa a vidék.

  Június 24-i debreceni indulás után, Ausztriában vettem fel Békát, aki a sógoroknál dolgozik és indultunk tovább első állomásunk, Livigno felé. Az út hosszúsága miatt iktattuk közbe azt a megállót, na meg azért mert a faluban található az a Kona Park, ahol a 2008-as Konák bemutatóját is megtartották.

 

  A gyönyörű környezet láttán a nyálunkat csorgattunk és egyből keróra pattantunk. Voltak DH pályák is, de mi az erdei egynyomos ösvényeken élvezkedtünk, csoda volt! Tűlevelű erdőkre jellemző puha talaj, gyökerek, kövek és kb. 600 méter szintkülönbség 4.5 kilométeren. Egy napot terveztünk itt tölteni, de 3 lett belőle köszönhetően a szerencsésen megtalált olcsó szállásnak és a hibátlan ösvényeknek. Csütörtökre már ronggyá gurultuk magunkat ezért aznap átmentünk Morzine-ba, a Porte du Soleil régió egyik központjába. A másik központ Les Gets és ebben a két faluban vannak a legjobb épített DH pályák, de emellett rengeteg XC ösvény is bejárható a környéken. Mindez természetesen felvonó és egy kis térkép segítségével.

 

  Ezek a fránya nyugatiak minden trükkre képesek, hogy odacsalogassák a lusta, de gurulni és szépet látni vágyó kerósokat. Pénteken felmértük a Les Gets és Morzine közötti ösvényeket valamint a Les Gets-ben növekedő kiállítói sátortábort. A kiállítás kisebb volt a Garda Bike Fesztiválon megszokottnál, de jelentősebb márkák itt voltak és komolyabb palettát vonultattak fel. Ráadásul 2008-as modellek is voltak a standokon (Shimano, Sram, Marzocchi, Giant, Lapierre). Péntek este át kellett mennünk Champery-be, Svájcba. Mire májusban beneveztünk addigra már csak itt volt starthely.

 

  A maraton egy kb. 80 km-es körből áll, van egy fő kör és vannak kisebb a nagyobbhoz kapcsolódó körök. Az induló csomagban kapott térkép alapján lehetett kitalálni az ember erőnlétéhez illő távot. A start utáni pár km-t kivéve nem kellett használni a térképet, mert a szervezők precízen kitábláztak mindent. Maratonhoz illően voltak etető-itató pontok és ahogy az már külföldön megszokott, a kínálat elképesztően bőséges volt. Édes és sós kaják, 4 féle ital, gyümölcsök minden mennyiségben.

 


  Az előző napok bőséges esőzése roppant változatossá tette a vidéket. Az erdőhatár felett száraz ösvények fejnagyságú kövekkel és sodrós murvával nehezítették a kerón maradást és a gyors haladást. Az erdőhatár alatt pedig a nyálkás gyökerek és csúszós kövek vidámították a leejtőzést. Lacusnak akadt egy kis technikai problémája, amit a Shimano sátorban orvosoltak nem túl nagy profizmussal. A szerviz miatt elég sok időt vesztettünk, így egy 10 km-es kört már nem tudtunk bevállalni. Sőt iparkodnunk kellett, hogy elérjük az utolsó felvonót, ami felvisz minket a célfalunk feletti hegyre. Természetesen, a nagy rohanást még egy defekt is lassította, de szerencsére elértük a liftet és megkezdődhetett az utolsó nagy zuhanás a faluig.


  Nem kell őrült DH mániásnak lenni, hogy élvezni tudja az ember ezt a maratont. Nagyon sok embert láttunk kis gépekkel, akik széles mosollyal és sáros fogakkal küzdöttek a leejtővel. Természetesen 14-16 centi telóút sokkal élvezhetőbbé és kevésbé fárasztóvá teszi a túrát, de nem alapfeltétel. Ami fontosabb az a jól megválasztott (sártűrő) ballonos gumi, ugyanis a felütéses defekt nagyon gyakori ezen a vidéken, csakúgy, mint az eső. A nagy DH gép pedig kifejezetten hátrány szerény nézetünk szerint, mert néhány kilométert felfelé is kellet tekerni. A nagygépesek keservesen toszogatták felfelé bringájukat, fullface bukójukat a kormányon pihentetve, páncéljukat kicipzárazva míg mi eltekertünk mellettük.

Egy szó mint száz, fantasztikus móka volt és természetesen jövőre is ott a helyünk. Sőt, megismerkedtünk egy 58 éves versenytárssal, akit az egyik képen láthattok, szóval még van sok évünk a visszavonulásig. :-)



2007.07.05 11:54:32   |   Vissza
Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set