Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
SymtaTex Bike Festival - Rocky Mountain Maraton

Ismét elérkezett a várva várt tavaszi kiruccanásunk a már lassan hagyománnyá váló Garda Bike fesztiválra. Nagy várakozással tekintettünk a vasárnapi Rocky Mountain Marathon elé, melynek idén új útvonalat alakítottak ki a szervezők. Mivel előnevezésünk nem volt, szombatra maradt az akkreditáció elintézése, amely a nagy érdeklődésre való tekintettel kissé lassacskán, de azért gördülékenyen haladt. A maraton csomag egy jópofa SympaTex-es kis hátizsák volt, hozzá kaptuk a jó minőségű pólót, Vittel kulacsot (Made in Hungary), rajtszámot a chippel, pasta party jegyet és egyéb kedvezményre jogosító bónokat, továbbá reklámanyagot, szintrajzot és térképet a maratonról; szóval sok-sok apróságot.

A rajt előtt...

A Verseny napján, akárcsak előtte is, verőfényes napsütésre ébredtünk, gyors reggeli, utolsó simítások a felszerelésen, és már indultunk is a rajtterületre. A helyszínhez közeledve a szélrózsa minden irányából csak úgy özönlöttek a bringások, a szpíker hangja és a zene már messziről hallatszott. A levegőben volt, hogy itt valami nagy buli készülődik. Sajnos a nevezésünk az E szektorba szólt, ami arra engedett következtetni, hogy sokan lesznek előttünk. Ez a sejtésünk be is bizonyosodott, ugyanis több mint 2000 induló volt, ami köszönhető a remek időjárásnak. Az előttünk lévő négy szektorban annyi bringás volt, hogy a start kaput nem is láttuk.


A rajtpisztoly pontban 8.30-kor el is dördült és az AC/DC Highway To Hell dalára nekieredt a mezőny. Néhány perc elteltével a mi szektorunk is sorra kerültünk. Remek érzés volt a több száz lelkes szurkoló biztatásával nekivágni ennek a nem mindennapi kalandnak. A társaimtól mindjárt az elején el is búcsúztam, mivel én a Ronda grande távját céloztam meg, és mivel ez időlimithez volt kötve úgy gondoltam nincs sok vesztegetni való időm. Az előző évektől eltérően most 37 km-nél volt a középtáv elágazása, aminek az elérésére három órát adtak a rendezők, ami elsőre nem tűnt nehéz feladatnak…

Az E szektorból kétezredikként elrajtolva...


A maraton kb. 5-6 km-es sík aszfaltos bemelegítéssel kezdődött (lassúrajt ahol ment a 40-es átlag is), egészen át Arco-ig. Itt kezdődött igazán csak a próbatétel, ugyanis megkezdtük a mászást 70-80 m-es szinttől egészen 1150 m-es magasságig. A sok résztvevő miatt már itt kialakult egy kisebb torlódás. Arco-tól nyugat, észak-nyugatra lévő hegyet másztuk meg, először aszfalton, majd murváson, később kissé technikásabb köves szakaszokon. Sajnos, aki jobb erőben érezte magát, annak alaposan megnehezítette a dolgát az iszonyatos tömeg, előttem is kb. másfél ezren kerekeztek, úgyhogy volt kit előzgetni; de a nagy hajtásnak sem volt értelme, pusztán annyi, hogy elérjük az időlimites kaput Cenigánál.

A San Giovanni frissítőállomás előtt jött a fekete leves, ugyanis az út beszűkült single trail-re, és iszonyatos tömeg torlódott fel. Néhány szitkot elszórva felkaptam a bringát a hátamra, és több társammal együtt a bozóton keresztül próbáltunk meg időt nyerni. Nagy nehézségek árán, kb. 20 perces tétlen várakozás után tudtam továbbhaladni. Voltak, akik rosszabbul jártak, és akár 30 percet is vesztettek ezen a részen, ami nem tett a versenyzők idejének. A hosszú semmittevés után egy gyors lejtő és kis mászás után értük el az első frissítő állomást.


 A frissítő után a profikat is megizzasztó freeride-os lefelé következett. Rettentő meredek, sziklás lefelé, ami amellett, hogy technikás, még veszélyes is volt, legalábbis a rövid távú mezőny zömének. A szervezők mentségére szóljon, hogy 20 méterenként mentőorvos felügyelte az eseményeket. Elgondolkoztam egy pillanatra, hogy mi lesz a közép vagy a hosszútávon, ha már itt ilyen magasra tették a mércét. A száguldás egészen vissza a kisvárosig tartott, ahol az órámra pillantva aggodalom ült az arcomra. Vajon elérem-e a kaput? Hát bevallom, épp hogy sikerült, 10 percen múlt a dolog.


Innen továbbhaladva kellemes olajfaültetvényen haladt a pálya, majd egy folyó mellett tekerve jutottunk el egy gyökeres-köves, de nem túl meredek részhez, de itt már szinte alig találkoztam versenyzőtársaimmal. Egyébként nekem ez a Pietramuratai frissítő zóna előtti rész tetszett a legjobban, kicsit ugyan technikás volt, de jól tekerhető. A frissítő után ismét mászással folytatódott a középtáv, sajnos aszfalton, ami itt eléggé jellemző, ugyanis a magas életszínvonal velejárója, hogy szinte mindenhol kifogástalanok az utak. A kb. 6-700 m-es mászás után vegyesen sotteren és aszfalton folytatódott a középtáv, és sajnos technikás rész gyakorlatilag nem volt több. A maraton utolsó pár kilométere megegyezett mind a három távon, itt még beértünk néhány rövidtávost. A verseny hajráját egy német kerekessel „összedolgozva” nyomtuk le váltott vezetéssel, és kihajtottunk magunkból mindent. Persze ez nem ment olyan egyszerűen, ugyanis német barátunk csak úgy utazgatott mögöttem, mire én felhívtam a figyelmét hogy: „let’s work together, wendemanőver, mach schnell, húzzál mán előre”, bevetve ezzel utolsó fegyverem. Mire ő nevetve: „Ja natürlich, ungarische freunde” vette az adást, és kegyeskedett előrehúzni. Nem mintha a helyezés számított volna, de a végén sikerült leszakítani.


A célba érkezés élménye megkoronázta a napot, főleg hogy a szpíker bemondta a csapat, és a saját nevemet is, ami igazán jól esett. A rendezésről annyit, hogy a frissítőkön továbbra sem spóroltak, ahogy itt szokás, mindenen látszik a profizmus. Sajnos a torlódás kissé tüskét hagyott az emberekben, hiszen sokan kicsúszhattak az időből, ezt jelzi, hogy a középtávra mindössze 189-en tudtak elmenni, és a hosszún sem volt sokkal több. De ne felejtsük el, hogy a táj szépsége, az olaszok kedvessége mindenért kárpótolt. Jövőre, ha lehetőségünk lesz rá, újra eljövünk és megcsináljuk!

Beszámoló: Szeiler Balázs

Fülöp Miklós:

"Örültem az új pályának és az igazán kemény részeknek is. Az előző évekre jellemző volt, hogy nagyon óvták a mezőnyt a rázós részektől, gondolom a balesetek elkerülése miatt, de most bátran belerakták a zúzós lefeléket. A torlódás okozta félórás ácsorgás hatalmas szervezési hiba volt, amellett elég röhelyes is. A versenyzők nem akartak hinni a szemüknek, hogy ez megtörténhet egy ilyen komoly rendezvényen. Valószínüleg a szervezők is érezték ezt, hiszen a hazaérkezésemkor már várt az e-mail, amiben elnézést kérnek és nevezési kedvezményt ajánlanak fel a jövő évi maratonra. A helyszíni nevezés miatt, az E szektorból, kb. kétezredikként elrajtolva, gyakorlatilag csak én előztem, engem szinte senki, így kb. 6 - 700 versenytársamat előztem meg, ami nem is olyan rossz...:-) Összességében pozitív élményként maradt meg bennem a Rocky Mountain Maraton. Bár, lehet ha csak a maraton miatt utaztam volna, nem ezt mondanám..."

Nemes Péter: ahogy az alföldi gyerek látta...

"A verseny elõtti napokban alaposan körbejártuk a környéket, így kicsit fáradtan a tisztes helytállás lett a cél. A „rövidtávot” vettük célba Mikivel, ami erõsen idézõjeles, mert az itthoni középtávokat idézte szintben és távban is. Az erdõben várakozós részig egész szépen haladtunk, ott megpihentünk kicsit, majd jött a frissítõ (pompa, és csillogás), egy jó kis csapatós lefele, majd a fekete leves (merevfarúval mindenképp)... Volt azon a lefelén minden: kicsi gurulós, nagy gurulós, nagy fix, kerek, szögletes, lapos, hegyes... ja persze, hogy szikla. Aztán még kacskaringóztunk az olajfák között, és egy hosszú aszfalton be a városba. Bevallom nekem sok volt az aszfalt, a mászások jórésze aszfalton ment, a technikásabb részeket inkább a lefelékre hagyták. A szervezés jó volt, a hangulat és a táj pedig tényleg felejthetetlen. Jövõre biztosan visszamegyek...

Számokban: 4:20 (ebbõl tekert idõ: 3:37), 53.3km, 1530m szint, AVG HR: 169

2007.05.02 09:54:54   |   Vissza
Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set