Nyitólap
Szakosztályaink
Rendezvényeink
Sportközpont
Fórum
 
 

Hegyikerékpár

Magunkról
Csapattagok
Dicsőségfal
Rólunk írták
Fotóalbum

Kajak - kenu szakosztály

Sárkányhajó

Hegymászó és Túra Szakosztály

Atlétikai szakosztály

Tájbringa szakosztály

Triatlon szakosztály

Labdarúgó szakosztály

Gyorstollaslabda

Water Bike Szakosztály

Egyéb hírek

Merkapt SE
   
Szavazógép
Weboldalunk melyik részét szoktad látogatni?
    Atlétika
    Hegyikerékpár
    Hegymászás és túra
    Kajak-kenu
    Sárkányhajó
Hegyikerékpár
Garda Trentino



Április 24.-én este keltünk útra a már szokásosnak nevezhető Garda tavi kalandunkra. A négy autóval utazó 12 főből 10-en voltunk a Merkapt Maraton Team SE színeiben. A folyamatos éjszakai autózás után reggel 10 óra körül érkeztünk meg Riva del Gardába. A szállásadóink régi ismerősként üdvözöltek minket, hiszen nem először szálltunk meg Filanda Residence-ben, és gond nélkül foglaltuk el a szobáinkat. Voltak, akik pár óra alvással kezdtek de a legtöbben egyből bringára pattantak, hogy minél hamarabb az annyira szeretett ösvényeken tekerhessenek. A csapat egyik része a Monte Brione-re tekert fel, a másik pedig a kikötő felett lévő bástyát vette be. Közös vacsora és korai fekvés zárta a napot.    

A "brióson" ülve

2007. 04. 26.

Az utazást, a hosszú keddi és szerdai napot, 10 óra alvással kipihenve, csütörtök reggel 9 óra körül keltünk útra az első komoly túránkra. A város még alig ébredezett, mikor átvágtattunk a kikötőn. Folyamatos mászással, a köves, kavicsos úton egyre feljebb kanyarogva, az alattunk elterülő tavat bámulva, egy óra alatt jutottunk fel az elágazáshoz, aminek a végén egy alagúton 70 km/h sebességgel dübörögtünk át. Az útról letérve és egy rossz ösvényt választva egy rövid ideig toltuk, cipeltük, rángattuk a bringákat egy erdei csapáson. Miközben Joci és Röfi a "mifrancérterrejövünk, menjvisszahanemtetszik" mondatokkal megvitatta a tologatás miértjét, lassan elértük a Ledro-i tavat, ahonnan rövid pihenés után indultunk tovább. Az első 30 km az emelkedőkről szólt és egy-két rövid pihenővel, több mint három óráig csak felfelé közlekedtünk. Az eredeti tervtől eltérve, egy kis kitérővel 1670 méterig jutottunk a Monte Pernici oldalában, ahonnan a járhatatlanul sziklás út miatt fordultunk vissza. Mielőtt a hosszú lejtőzés örömeibe vetettük volna magunkat, még jó ideig gyönyörködtünk a mesés kilátásban és élveztük a nap sugarainak simogatását.

A Ledró-i tónál

A lejtőzés nagy része elég freeride-osra sikerült, a szintkülönbség jelentős részét köves, mély talajú, sodrós úton zúgattuk le. Néhány kisebb eséssel és egy rugóstag olajcsillapításának elvesztésével megúsztuk a dolgot és végül mindenki épségben leért.

A visszaúton - kis kerülővel - még útba ejtettük a valószínűtlenül kék Tenno-i tavat, amit körbe is tekertünk. A tó partján álló étterem teraszán elfogyasztottunk néhány fagylaltkelyhet, majd 5 óra felé indultunk vissza Rivába, ám még rövid mászással, egy kis fotózásra célba vettük Canale, középkori hangulatot árasztó városkáját. Még egy rövid, ám annál szigorúbb lejtő várt ránk, amely Tenno-i vár tövében található ösvényen haladt.

Tartalmas nap után, 63 km-rel és 2000 méter szinttel a lábunkban egyikkőnknek sem kellett altató az elalváshoz.

Jön a vonat

2007. 04. 27.

Péntek reggel a megbeszéltekhez képest kicsit csúszva indultunk a mai túránkra. Több bringa is apróbb szervízelésre szorult, így ezekkel kezdtük a napot. Természetesen most is felfelé vettük az irányt, az előző napihoz képest is meredekebb úton. Másfél óra tömény mászás után, Pregasina városkájának érintésével értük el először Punta Dei Larici, majd tovább mászva egy durva, köves, gyökeres, néhol tolós úton Passo Rochette 1159 méteres csúcsát. A csodás kilátásban gyönyörködve, a meleg sziklákra ülve fogyasztottuk el saját készítésű szendvicsekből és müzli szeletekből álló ebédünket.



A pihenőt követően a Monte Guil oldalában egy vékony ösvényen, lejtőzve – mászva haladtunk a legváltozatosabb utakon. Voltak sziklás, köves, kavicsos ösvények, bokros – gazos egynyomos és szélesebb, lágyan hullámzó erdészeti utak. Az eredeti elképzeléstől, miszerint egy hosszú gerinctúrát tettünk volna, egy kereszteződés tántorított el, ahol rossz irányt választottunk. Egy fakitermelésen túljutva kijutottunk egy számtalan kanyarral tarkított betonútra, ahol hosszú – hosszú kilométereken át kígyóztunk a mélybe. Útbaigazítást kérve jutottunk le Limoneba, ahonnan országúton, sok alagúton kersztül, vonatozva értünk vissza Riva del Gardába.

( 53 km - 1450 m )


Megy a Merkapt vonat...

2007. 04. 28.

A maraton előtti napra a regeneráció jegyében, nem terveztünk tekerést. Unatkozni így sem kellett, hiszen szombaton nyitotta meg kapuit a bike expo, ahova a belépés idén már ingyenes volt. Rengeteg kerékpárgyártó állított ki, megcélozva az országútisoktól a downhill-es felhasználókig mindenkit. A jól ismert vezető kerékpár márkák mellett (Specialized, Rocky Mountain, Cube, Scott, Simplon, Trek) voltak kevésbé ismert, ám ugyanannyi kíváncsi tekintetet vonzó kiállítók is (Ellsworth, Liteville, Salsa). Több mint száz stand kínálta portékáit. Alkatrészgyártók mellett, (Mavic, Marczocchi, Syntace, Sapim, DT, Formula) voltak ruházati kiegészítőket kínáló standok, (Assos, Craft, Cratoni, Nalini) ahol a legnagyobb sikert most is a Sensor standja aratta. (Röfi törzsvársálói kártyát igényelhetne:-))

A Spec komolyan veszi a női bringásokat, külön standal készültek nekik.

Némelyik standon felettébb érdekes dolgokra bukkantunk. Egy furcsa masinán lehetett tesztelni egy kormány stabilizáló kis készüléket, aminek az értelmét nem igazán fogtuk fel, de 160 euróért bizonyára nagyon megérte. :-) Volt még egy nyeregcsőbe és középagyba épített, kis motorral ellátott hajtómű-meghajtó ketyere, amin szintén jót derültünk. Természetesen mindkét okosságot amerikaiak kínálták. Ezek után kipróbáltuk a virtuális bringaverseny örömeit is, ahol görgőre rakott Ghost bicikliken lehetett óriási monitorok előtt, párban versenyezni.

Béka és Peti virtuális csatája.


Aki figyelmesen sétált a standok között elcsíphetett egy-két ismert versenyzőt. Nekünk Timo Pritzel-t, a freeride királyt sikerült megkérni egy közös fotózásra, miután ő felajánlotta, hogy névre szólóan dedikál egy-egy posztert nekünk.

Miki és Balu között Timo Pritzel.

Programok széles választéka színesítette az amúgy sem szürke fesztivált. Volt SCOTT Junior Trophy a gyerekeknek, látványos freeride air show igazi nagymenőkkel és Nightsprint névre keresztelt 4X verseny.

Mivel az időjárásra nem lehetett panasz, így néhány óra erejéig a szállodánk udvarán található napágyakat is igénybe vettük és a medencében is megcsobbantunk a még csak 20 fok körüli vízben, és ha nem is sokáig, de a jacuzzit is beüzemeltük, amit a tulajdonos gyorsan le is fényképezett. A tavaly óta átépített medencében valószínűleg mi voltunk az első elvetemültek, akik ez megkísérelték. :-)

Koraeste még visszatértünk az expora, ahol a többi versenyzőtárssal együtt fogyasztottuk el a pasta partyn, a nevezéskor kapott kupon fejében, a fincsi milánói makarónit, ami mellé még innivalóval (bor és ásványvíz) is szolgáltak a figyelmes rendezők.

2007. 04. 29.

Rocky Mountain Maraton (lásd külön beszámoló)

2007. 04. 30.

Sok lustálkodásra ma sem volt idő, korai ébresztő után, nyolc óra előtt indultunk a Rivatól 20 km-re lévő Malcesinébe, ahonnan a felvonó indult, ami egy átszállással mindannyiónkat bringástól felvitt a Monte Baldora. (1680 m). A kabin befogadóképessége véges, bringástól kb. 25-en fértünk el, így jó ha korán érkezik az ember. A fél órás folyamatos emelkedés és himbálódzás után, tűző napsütés és nyolc fok köszöntött minket. Rövid öltözködés után feltekertünk a Baldo csúcsára, ahol a párás idő ellenére is lélegzetelállító panoráma tárult elénk. Előkerültek a fényképezőgépek, és elég sokáig elszórakoztunk a különböző fotók készítésével. Elég ritkán van lehetőségünk ilyen háttér előtt tekerni…

Béka egykeréken, 1680 méteren.

Következő célunk az Altissimo 2060 méteres csúcsa volt, amihez először néhány száz métert ereszkedni kellett, majd kb. 700 méter szintet mászni, ami a meredek, néhol tolós, köves emelkedőn izzasztó feladatnak bizonyult. Nagyot néztünk mikor a felfelé mókuskerekezés közben elment mellettünk egy protektorokkal, bukóval megrakott hátizsákot cipelő, 16-18 kg-os bringát hajtó mosolygós DH-s srác. Ezek után mondja valaki, hogy ezekkel a bringákkal nem lehet hegyre mászni...

Úton az Altissimora

Nem sokkal a csapat felérkezése után egy hatalmas felhő is megérkezett, ami az egész csúcsot sűrű, gomolygó ködbe borította. A csúcsról foltokban hóval borított úton, majd meredek sziklafolyamon indultunk le, ahol többször vinni kényszerültünk a bringákat. A kövek közötti botladozáson a nyakunkba zúduló, borsó méretű jegek sem segítettek… Szerencsére a jégverés nem tartott sokáig és a kövek is kisebbek lettek a kerekek alatt, így már nyeregben ülve folytathattuk a lejtőzést. Az út minősége folyamatosan javult, még végül egy végtelenül kanyargó betonútba torkollott. Innen még több mint fél órán át élvezhettük az izgalmas hajtűkanyarokat, a 40-50 km/órás sebességet, a suhanó tájat, még végül egy macskaköves úton leértünk Torboléba, ahonnan már csak 5 km volt a szállásunk. Este ismét egy közös pizzéria látogatással zártuk a napot és az itt töltött csodálatos napokat.

( 55km – 800 m )

Sziklák, hó és jég

Május elsején fájó szívvel hagytuk magunk mögött a Garda tavat és vettük hazafelé az irányt. Most is felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk és valószínűleg, jövő áprilisban ismét visszatérünk.

  
A pénteki és a hétfői túra műholdképe

 

Röfi fékezi Zsoci ereszti.. :-)


Beszámoló: Fülöp Miklós
Képek: a csapat
2007.05.02 15:23:19   |   Vissza
Szóljon hozzá!
Név
E-mail
Milyen nap van ma?
E-mail | Oldaltérkép | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set