Kezdődik a versenyszezon
Végre megjött a tavasz, kezdődik az outdoor szezon. Ha már Debrecenben lakom, idén sem hagyhattam ki a  II. Rotary Maraton és Félmaratont. A tavalyihoz képest történt némi változás a programban, a félmaraton maratont és negyedmaratont is lehetett futni. Én azért maradtam a 21 km-nél.

A tavalyihoz hasonlóan idén is csak szintfelmérőnek szántam a versenyt, nem készültem rá különösebben. Az év eleji vizsgák, illetve kisebb nagyobb bénázások (bokarándulás, majd jó két hét kényszerpihenő a rákent tuticucc miatt kapott allergiás kiütésnek köszönhetően) tettek róla, hogy jóval kevesebb km-t sikerüljön összegyűjteni mint tavaly. Nem vártam csúcsteljesítményt, ennek ellenére az idei időm csak két perccel maradt el a tavalyitól, ami az eddigi legjobb félmaratonom volt.

Szombaton este majdnem-spontán tészta-party volt a program. Elég jól sikerült annak ellenére, hogy reggel a rajtcsomag átvétele közben beszéltük meg Anikóval, hogy mégis összehozzuk a korábban másfél hónapig szervezett, majd végül lemondott eseményt. Volt sonkás tészta, lasagne és palacsinta, maradéktalanul sikerült feltölteni a szénhidrátraktárakat.

Idén is szép kis csapat gyűlt össze vasárnap reggelre, a debreceni futók nagy része itt volt. Jöttek távolabbról is, és voltak első maratonisták is. Volt kinek szurkolni.
Idén apu is lejött Debrecenbe futni. Reggel kisétáltunk az Atlétikai Stadionhoz, megnéztük az egyetem 100. évfordulójára rendezett 1912 méteres Centenáriumi Futás befutóját, majd igyekeztünk ráhangolódni a versenyre. Nekem ez nem igazán ment, egész a rajtig elkerült a verseny-érzés. Hiába, otthon aludtam, a rajt két utcára tőlünk, hazai terep, ezen az útvonalon futunk kb. heti háromszor. Azért a kétbetűsnél kígyózó sor már hozta a versenyhangulatot. Mire onnan kikeveredtem, le is késtük a bemelegítést, így az maradt az első néhány km-re.

Úgy gondoltam, hogy megfutom erősebben az elejét, aztán meglátom mennyi marad a végére.
A verseny a tavalyihoz hasonlóan 4 körös volt, de változtattak az útvonalon. Kikerült az az unalmas hosszú egyenes a temető után, helyette picit többet kellett kanyarogni. Egy kis szakaszt leszámítva, pontosan azokon az utcákon futottunk, ahol a heti edzőköröket is futjuk. Akár csukott szemmel is ment volna.

Az volt tervem, hogy megfutom az elejét lendületesen, aztán meglátjuk mi marad a végére. Nekem úgy tűnt, a harmadik kör eléggé belassult. A versenyeredmények szerint viszont sikerült mind a négy kört közel fél órásra hozni, az első kettő 29:43/29:40 lett, a harmadik és a negyedik 30:44/30:37.

Ezek szerint nem is lassultam olyan nagyon a végére, sőt tempót is tudok tartani anélkül, hogy folyamatosan az órát lesném.

A vége 2:00:46 lett. Kísért ez a két óra, már három félmaratonom van 1:58 és 2:01 között.

Áprilisban kiderül, hogy sikerül e majd lejjebb tornázni.

Videó a rajtról: